24211. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lövőfegyver mozgó csővel

tett (25a)-nál, akár nyugalmi állásában (25b)-nél elmozdulásában megakadályozza. E szerint tehát úgy a hátramozgó rendszer, valamint az elcsattantó szerkezet biztosítva van. A fegyver működése a következő: Az elsütés pillanatában a visszalökés az (1) csövet, a (2) tokot és az egész závárzatot visszaveti (4. ábra), ugyanekkor a (11) csőrúgó, a (10) zárórúgó és a (25) kakas, tehát a (28) ütőrúgó is, megfeszülnek. A (29) rúgós peczek a (4) fogantyús darab (4a) kivájásába kerül (lásd az 1.. 5., 5a. és 6. ábrákat) és a fogantyús darabot s ezzel együtt az egész závárzatot hátulsó állásában megakasztja. Közvetlenül ezután a visszalökés megszűnik, úgy hogy a (11) csőrúgó az (1) csövet és a (2) tokot ismét előre veti. Az előrevetett (2) tok az (5) zárolót az (5a) zárószemölcsöknél fogva magával viszi és ez által a (4) fogantyús darabból kihúzza (3. és 6. ábra), a midőn az (5) zároló mindaddig elfordul, mig (5a) zárószemölcsei a (2c) áttörésekbe, illetőleg az ezek folytatását képező s a (2) tokban kiképezett egyenes vezetékekbe kerülnek. A midőn tehát a (11) csőrúgó az (1) csövet és (2) tokot előre veti és a töltényvonó által tartott kilőtt töltényhüvelyt a (14) kivető (2. ábra) kiveti, a závárzatot a (29) rúgós peczek hátulsó állásában rögzítve tartja mindaddig, míg a tok (2a) ferde fölülete (1., 15. és 17. ábra), a (29) rúgós peczek (29a) ferde fölfutó fölületére nem kerül, mi által a (29) rúgós peczket leszorítja s így a závárzat fölszabadulván, a (10) zárórúgó azt előre veti, a midőn a závárzat a tölténytárban fölemelt új töltényt a töltényűrbe tolja. Az (5a) zárószemölcsök a (2c) áttöréseken át (11. ábra) a (2b) gyűrűs vájatba kerültek és ott elforogván, a (2) tokkal mereven összekapcsolódnak. A fegyver tehát lövésre készen áll, t. i. a kakas föl van húzva, a fegyver meg van töltve és závárzata mereven el van zárva, úgy hogy egy billentyűnyomással újra elsüthető, a mire az imént leírt folyamat mindaddig ismétlődik, míg a tölténytárban töltény van. A végből, hogy a (22) elcsattantóhoroga(25) kakast minden egyes lövés után föltétlen bizonyossággal megakassza, tehát, hogy a (16) billentyűt egyszer meghúzván, csakis egy lövés süljön el, a (16) billentyűn a (20) kilincs van elrendezve, mely csak egy irányban lendíthető ki. Ez a (20) kilincs a (16) billentyű megnyomásakor a (22) elcsattantóhoroggal érintkezésbe jön ós ezt csakis a (17 és 23) csapszögekből mint középpontokból leírt körívek metszőpontjáig emelheti, a midőn a (22) elcsattantóhorog a (24) rúgó hatása alatt, abban a pillanatban pattan le a (20) kilincsről, a midőn a (25) kakas a (22) elcsattantóhorog kampójából fölszabadult; a (25) kakas tehát előrecsappan, a (22) elcsattantóhorgot pedig, mely ugyanebben a pillanatban a billentyű hatása alól fölszabadul. a (24) rúgó ismét hatásos állásába viszi, úgy hogy a (22) elcsattantóhorog a visszalökés által megfeszített (25) kakas rögzítésére készen áll. A ki lendíthető (20) kilincs a (16) billentyűt eredeti állásába visszabocsátja, a nélkül, hogy e közben a (22) elcsattantóhorgot befolyásolhatná. A végből, hogy az utolsó töltény kilövése után a lövőfegyver önműködően nyitott, töltésre kész állásban maradjon, a szerkezet ugy van elrendezve, hogy az utolsó lövés után (3. ábra) a (38) adogatólemez a (35) megakasztóemeltyűt a (32) megakasztópeczek (32b) foga elé mozgatja. A (32) megakasztópeczek, mely a (4) fogantyús darab hátramozgásakor mindenkor a (4b) kivájásba (5. ábra) kerül, de ezen kivájásnak a (32a) ferde fölületre ható ferde fölülete folytán a (4) fogantyús darabot előre szorító (10) rúgó által mindenkor ismét le is szoríttatik, az által, hogy a (35) megakasztóemeltyű a (32b) fogba akad, fölső állásában megmaradni kénytelen és így a závárzatot mindaddig hátulsó állásában rögzíti, míg új tölténykészlet betolása vagy a (35) megakasztóemeltyű (35b) reczés gombjára gyakorolt nyomás által a (38) adogatólemezt le nem szorítjuk. Mindaddig, míg a závárzat nincsen zárva, a (4) fogantyús darab (4d) nyúlványa a (25) kakas előre csappanását megakadá-