24211. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lövőfegyver mozgó csővel

— 5 -lyozza, még abban az esetben is, ha a (16) billentyűt meghúznék. A jelen találmány tárgyát képező önműködő lövőfegyver második foganatos ítási alakja lényegileg megegyezik az imént leírt első foganatosítási alakkal és a (15) egész 19. ábrák azokat az eltéréseket mutatják. melyek a (25) kakas elmaradása és egy a (40) ütőrúgó hatása alatt álló (41) ütőszög elrendezése folytán beállottak. Ezen foganatosítási alaknál a (29) rúgós peczek (1. ábra) működését a (42) horog végzi; (43) az elcsattantóhorog, mely a (44) ütőszögtoldatot megakasztja és (32) a megakasztópeczek, melyet az utolsó töltény kilövése után a (38) adogatólemez (38c) toldata a (4) fogantyús darab megfelelő kivájásába szorítva rögzít, mi által a závárzat mindaddig nyitott állapotban marad, míg vagy új tölténykészletet nem tolunk a tölténytárba, vagy pedig a (38) adogatólemezt le nem szorítjuk. Az elcsattantószerkezet épp úgy működik, mint az első foganatosítási alaknál. A (47) jelzőszög (15. és 17. ábra) megmutatja, vájjon a lövőfegyver föl van-e húzva, vagy sem, és pedig olyképen, hogy a (48) rúgó a (47) jelzőszöget előreszorítja, úgy hogy az nem látható; ám, ha a (40) ütőrúgó (17. ábra) meg van feszítve, az a megfeszített (40) ütőrúgó a (48) rúgót leküzdvén, a jelzőszöget hátrafelé kiszorítja, úgy hogy láthatóvá válik és az ütőrúgó megfeszített állapotát jelzi. A (49) biztosítóreteszt egy exczenteres emeltyű képezi, mely a billentyűt (50)-nél megakasztja, vagy pedig szabadon bocsátja. A (18) ábra a (32) megakasztópeczek, a (42) horog és a (43) elcsattantóhorog elrendezését mutatja; természetes, hogy a (44) ütőszögtoldat folytán a (4) fogantyús darab megfelelő hasítékkal bír. A második foganatosítási alakban föltüntetett fegyver működése megegyezik a pisztoly működésével, a mennyiben az elsütés pillanatában a visszalökés itt is az (1) csövet, a (2) tokot és a teljes závárzatot hátraviszi, s egyúttal a (11) csőrúgót, a (10) zárórúgót és a (40) ütőrugót megfeszíti. E közben a (42) horog egy a (4) fogantyús darabon elrendezett és az 1. ábrában föltüntetett (4a) vájattal azonos vájatba csappan és a fogantyús darabot, illetve a teljes závárzatot hátulsó állásában rögzíti (17. ábra). Az ütőszöget (44) toldatánál fogva a (43) elcsattantóhorog akasztja meg. A cső előrevettetése s a závárzat nyitása, a töltényhüvely kivetése, továbbá az újratöltés és a závárzat zárása a (2) tok (2a) ferde fölülete által leszorított (4-2) horog révén, ugyanúgy történik, mint az első foganatosítási alaknál. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő lövőfegyver mozgó csővel, jellemezve a závárzatot a visszalökéskor megfogó két akaszték által (29, illetve (42) rúgóspeczek és (32) megakasztópeczek), melyek közül az egyiket az előre vetődő cső, a másikat maga a závárzat váltja ki, mely utóbbi kiváltást, ha a tölténytár üres, egy az adogatólemez által megemelt harmadik akaszték megakadályozza. 2. Az I. pontban igényelt önműködő lövőfegyver egy fogauatosítási alakja, jellemezve az által, hogy a závárzatot megfogó második (32) akaszték kiváltása a tölténytár kiürülésénél oly módon lesz megakadályozva, hogy az adogatólemez maga (17. ábra) 38c)-nél vagy pedig egy (35) megakasztóemeltyú közvetítésével a (32) akaszték kiváltási mozgását meggátolja. 3. Az 1. pontban igényelt önműködő lövőfegyvernél a (11) csőrúgó rögzítése egy a csővel bajonettzár által kapcsolt (12) csőhiively és (13) csőhüvelyanya segélyével, melyek egymásba nyúlnak és egymást ellenkező forgatási irányaik által rögzítik. 4. Az 1. pontban igényelt önműködő lövőfegyvernél a (35) megakasztó emeltyűn egy (35a) fog elrendezése, mely a megakasztóemeltyűnek az adogatólemez által eszközölt megemelésekor az adogatólemez (38aj éle alá kerül, úgy hogy az