24201. lajstromszámú szabadalom • Állító készülék vasúti jelzések ill. oly készülékek számára, melyek bizonyos helyzetbe beállítandók és ezen helyzetben rögzítendők
_ 4 _ raény egy nagy előnyt biztosít, mivel ezáltal a szerkezet egyszerűsíthető és a jelző kart működtető elektromágnes előnyösebben és biztosabban működik. A kilincsnek alakja, valamint ennek a jelzőrúddal való összeköttetése tetszés szerint változtatható, föltéve, hogy egy mozgó összeköttetést létesítünk, hogy ilyformán a motor a jelzőkarral összeköthető legyen, anélkül, hogy az elektromágnesnek helyzetét meg kellene változtatnia. Hogy két jelzőkarnak egymástól való független mozgása lehető legyen, az összekötő alkatrészek között egy kikapcsoló szerkezet van alkalmazva, mint a milyen a rajzban az irányt mutató jelző karnál látható, azon czélból, hogy a mótor és jelzőkar közötti összeköttetés létesíthető vagy megszakítható légyen. Ezen kikapcsoló szerkezet önműködő mozgatására oly szerkezet van alkalmazva, mely a kikapcsoló szerkezetet vagy munkaállásába, vagy pedig nyugalmi helyzetébe hozza. Ezen kívül még oly alkatrészek is alkalmaztatnak, a melyek az egyes jelzőkarokat végállásukban rögzítik. Ezen az 1—5. ábráig föltüntetett alkatrészek vannak a következőkben leírva. A (7) fogaskeréknek egyik oldalán (4. ábra) a (15) kampóval kapcsolódó (16) ütköző (bütyök) helyett egy elforduló (17) kilincs van elrendezve, mely a fogaskerékre (25)-nél csuklósan és rugalmasan van alkalmazva és egy oldalt kiálló (24) csappal bír. A (15) kampónak szabad vége egy rúgóval ellátott és fogazott (27) kilincsbe nyúlik, mihelyest az iránytjelző kar a kivánt helyzetbe beállott és ezzel egyidejűleg a rúgós (17) kilincs a (13) kilincsemeltyű (15) kampójáról az állványzat (28) lejtős része következtében eltávolíttatik. mely lejtős rész akként van elrendezve, hogy a (24) csapnak pályájába esik, ha a (7) fogaskerék forgásban van. Ha a (7) kerék egy negyed fordulatot megtett, akkor az irányt jelző kar a «szabad» állásba áll be, a mely állásban a (27) fogasrész és a (15) kampó segélyével tartatik meg, míg a (7) kerék tovább foroghat, anélkül, hogy ezen jelző kart mozgása által befolyásolná. Ezen kiviteli alaknál a (17) kilincs képezi a kikapcsolható részt, mely a mótor és jelzőkar közötti összeköttetést létesíti, illetve ezen összeköttetést önműködőlég megszakítja akkor, ha a jelző karok egyike a kivánt helyzetbe beállott. Ha a kerék forog, akkor a (17) kilincs önműködőlég hozatik vissza a munkaállásba. A kilincset egy rúgó tartja meg helyzetében, úgy hogy a keréknek további forgásánál a kampó vele ismét kapcsolatba jön. Mivel ezen kiviteli alaknál a távolságot jelző kar mindig akkor állíttatik be, ha az irányt jelző kar már be van állítva, azért a gyakorlatban az irányt jelző kar a kivánt állásba hozatik, mire azután a (7) kerék tovább forog, hogy a kellő pillanatban a távolságot jelző kart is beállítsa. A (7) kerék önműködőlég megállítható az alant leírt módon azáltal, hogy a mótor, mihelyest az egyik vagy mindkét jelzés beállott, önműködőlég megállíttatik. Ezen czélra bármely alkalmas szerkezet használható. Jelen példaképen föltüntetett kiviteli alak egy (29—30) kontaktusból áll, mely a mótoráramot zárja és megszakítja. Az áram megszakítása azáltal történik, hogy a (12) kar a (31) orsóba ütközik. A (31) orsó vagy csap egy (32) könyökemeltyűre van ráerősítve, mely a (30) kontaktusra támaszkodik és ezt a (29) kontaktusról leemeli, miáltal a mőtoráram megszakad, mihelyest a jelző kar helyzetébe beállott. A mótoráram, mint az 1—5. ábráig látható, a (34) vezetékeken a (35) fémlemezen, mely az elektromágnestől szigetelve van, az alsó (36) horgonyon, a (37) fémrúdon, a (38) vezetéken, a (29 -30) kontaktusokon és a (39) vezetéken vissza a motorhoz halad. Ezen áramkör, amint az alábbiakból látható lesz, (35) és (37) vezetők között (36) horgony által záratik akkor, ha a (8) elektromágnesen át áram halad és ugyanott önműködőlég megszakad, illetve megszakítva tartatik, ha a jelző kar a kivánt helyzetben áll. Egy hasonló mótoráram minden egyes
