23927. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő kapcsolással ellátott vasúti járműveken

- 2 — tiójától függetlenül megszabható, tehát ugyanazon járműnél a rúgók változtatása nélkül is módosítható közt hagyunk meg. A mellékelt rajzok 1. és 2. ábrájában ezen foganatosítási alak van föltüntetve. Az 1. ábra egy ismeretes vonószerkezetnek részben vízszintesen metszett fölülnézete, még pedig normális állásban, vagyis akkor, midőn az ütközőrúgók igénybevéve nincsenek. A 2. ábra hasonló föltüntetésben a vonószerkezetet a ütközőrúgók összenyomott állapotában mutatja be. Amint ezen ábrákból látható, a jelzett czélt a föltüntetett foganatosítási alaknál a legegyszerűbb módon az által érjük el, hogy a vonórúdra rendszerint alkalmazott (a) csavaranyát a vonórúdnak oly pontján alkalmazzuk, mely lehetővé teszi, hogy a vonórúd és a vele kapcsoló tag bizonyos hosszirányú elmozdúlást végezzen a nélkül, hogy a vonószerkezetbe i eigtatott ütközővagy vonórúgók igénybe vétetnének. Ebből következik az, hogy midőn a vonóerő a kapcsolótagra hat, az utóbbi a jármű alvázához képest előbb bizonyos az 1. ábrán x-el jelölt hosszirányú elmozdulást végezhet és csak midőn ezen holt játékának határát elérte, következik be azon további elmozdulása, mely az ütköző- vagy vonórúgók derormátióját és így a vonóerőnek a jármű alvázára való átvitelét vonja maga után. Természetes, hogy az (a) csavaranyának, vagy helyette alkalmazott éknek a (b) vonórudon elfoglalt állását változtathatjuk és ezen változtatás által következésképen az elérni kívánt holt játékot módosíthatjuk. Természetes továbbá, hogy ugyanezen holt játékot tetszőleges más, csak szerkesztési munkát involváló berendezéssel, pl. a vonórúdnak, vagy a kapcsolót ignak teleskopszerű kiképzése, vagy a kapcsolótagnak a vonórúdon hosszirányú elmozdulást megengedő módon való elrendezése által is elérhetjük. Magától értetődik továbbá, hogy oly czélból, miszerint a vonószerkezetet az ezen holt játék határának elértekor bekövetkező esetleges lökésektől megóvjuk, a vonórúdon alkalmazott menesztő [(a) csavaranya vagy ék] és a holt játék határán annak hatása alá kerülő ütköző [(c) kengyelfej)] közé egy vagy több. de a vonószerkezetbe beigtatott ütköző-, vagy vonórúgóknál jóval gyöngébb rúgót igtathatunk be. Az imént leírt berendezéssel kiküszöbölhető hátránytól eltekintve azonban főleg azon körülmény akadályozta meg az önműködő kapcsolásoknak az európai vasútakon való alkalmazását, hogy tekintettel arra, miszerint az önműködő kapcsolásoknak a járművekre való fölszerelése üzemmegszakítás nélkül csak fokozatosan vihető keresztül, szükséges lenne oly átmeneti berendezésekről gondoskodni, melyek lehető,é teszik valamely önműködő kapcsolással fölszerelt járműnek egy olyannal még nem bíró járművel való kapcsolását. Ezen czélra tétetett már egynémely javaslat. Az egyik szerint pl. tekintettel arra, hogy az önműködő kapcsolásokat az Amerikában használatos járműveknél amúgy is az alváz alá szerelik, nem okoz nehézséget az alvázra szerelt jelenlegi csavarkapcsolás vonóhorgát egyszerűen meghagyni és amenynyiben az ilyen egyrészt önműködő kapcsolófejjel. másrészt közönséges vonóhoroggal ellátott járművet egy csakis csavarkapocscsal ellátott járművel kellene kapcsolni, ezen csavarkapocsnak kengyele a másik járműnek vonóhorgába be lenne akasztható. Ezen javaslat által azonban az átmeneti stádium kérdése csak látszólag van megoldva, amennyiben három, a vasúti üzemben nagy fontossággal biró körülmény figyelmen kívül hagyatott. Mindenekelőtt az önműködő kapcsolással fölszerelt jármű vonóhorgáról a csavarkapcsot le kell szerelni, a miből szükségképen az következik, hogy a két jármű összekötésére csak egy csavarkapocs áll rendelkezésre, úgy hogy az üzem biztonsága veszélyeztetve van. A második körülmény az, hogy az önműködő kapcsolófej a csavarkapocs kezelésének útjában van és lehetetlenné teszi az azon levő csavarforgattyú elforgatását. A harmadik körülmény pedig abban áll, hogy az előírások szerint a járművek homlokoldalán nyiltai tartandó tér nagyrészt a jelentékeny mére-