23927. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő kapcsolással ellátott vasúti járműveken

— 3 -tekkel bíró önműködő kapcsolófej által van elfoglalva, úgy hogy a csavarkapcsokat kezelő munkás élete még sokkal nagyobb mértékben van veszélyeztetve, mint eddig. Ebből látszik tehát, hogy ezen, a 13337. számú magyar szabadalmi leírásban foglalt javaslat a kitűzött czélt elérhetővé nem teszi. Kgy második javaslat, mely azonban még kevésbbé felel meg a gyakorlati igényeknek, röviden abban áll, hogy a mai csavarkapcsolás vonóhorgán harántirányban átjáró csapra szerelik az önműködő kapcsolófejet úgy, hogy az ily módon önműködő kapcsolófejjel és vonóhoroggal fölszerelt jármű akár önműködő kapcsolással, akár pedig csak csavarkapocscsal fölszerelt járművel összeköthető. Világos, hogy a fönti javaslattal kapcsolatban említett hátrányokon kívül ezen javaslat a szerkezet megbízhatlanságánál fogva sem találhat a gyakorlatban alkalmazást Az említett hátrányokat a jelen találmány szerint már most egyszerűen az által küszöbölhetjük ki,hogy a szokásos csavarkapcsolást az alvázon elfoglalt szokásos helyén meghagyva, az önműködő kapcsolást, úgy mint az Amerikában szokásos, az alváz alá szereljük, de úgy, hogy az előírás szerint nyíltan tartandó térből kimozdítható legyen. Ezen kimozdítás azután az önműködő kapcsolófejnek akár hosszirányú eltolasa, akár kilendítése által foganatosítható. Ehhez képest azután az ily önműködő kapcsolással és az átmeneti időszak számára meghagyott csavarkapoccsal ellátott járművet azáltal tesszük alkalmassá a szokásos csavarkapoccsal való kapcsolásra, hogy az önműködő kapcsolást az előírások szerint nyitva tartandó térből kimozdítjuk. A találmány tárgyának ezen része ill. az ezen eljárás foganatosítására szolgáló berendezés a mellékelt rajzok 3—9 ábráiban van bemutatva. A 3. ábra a berendezés oly foganatosítási alakjának hosszmetszete, melynél az önműködő kapcsolás egy függélyes csap körül a rajzon a 4. ábrában pontvonalozottan jelzett nyiltantartandó térből kimozdítható. A 4. ábra ugyanezen foganatosítási alaknak részben metszett fölíilnézete. Az 5. ábra megfelelő előlnézet, míg a 8. és 9. ábra a 4. és 7. ábrának 8—8, illetőleg 9 9 vonal szerinti metszete. A mint látható, a (b) vonórúdnak az (e) kapcsolófej !,f) szárával összekötendő végén a (d) szem van kiképezve, mely az (f) szár villaszerű végébe beleillik és avval a (Ü) csap által van összekötve. Hogy a vonórúdnak az ütközésnél szükséges hosszirányú elmozdúlását csak egyenesben tegyük lehetővé, a (d) szem két oldalán a (h) pofákat alkalmazzuk, melyek az amerikai kapcsolásoknál ismeretes két (j) hosszgerendán elhelyezett vezetékekben vezetődnek. Ezen hosszgerendák egyike végén az önműködő kapcsolófej kívánt kilendítési szögnek megfelelően ki van hajlítva. A 6. ábra a berendezés oly foganatosítási alakjának részben metszett oldalnézete, melynél az önműködő kapocsfej szárával és vonórúdjával együtt hosszirányú eltolás által az alváz alá bujtatható és így a 7. ábrában ugyancsak pontvonalozottan jelölt nyíltan tartandó térből kimozdítható. A 7. ábra ugyanezen foganatosítási alaknak részben metszett fölülnézete. A mint látható, a vonórúd és a kapocsfej szára közötti összeköttetés, valamint a csomópontnak keresztfejszerú kiképzése itt is megvan. A különbség csak abban áll, hogy a kocsi két oldalán alkalmazott (b) vonórudakat összekötő kengyel, vagy mint a föltüntetett példában e helyett alkalmazható (k) cső oly hosszúra van megszabva, hogy a vonórudak teljesen betolhatok, valamint teljesen kihúzhatók. Természetes, hogy az önműködő kapcsolásnak ezen hosszirányú eltolására tetszőleges mechanizmus alkalmazható. A 6. ábra szerint pl. a kapcsolófejjel egy (1) vonórúd áll összeköttetésben, míg az alvázra szerelt csapágyakban ágyazott (m) tengelyre egy (n) csiga van ékelve, mely köré az említett (1) vonórúd két végéhez kötött (o) láncz. vagy sodronykötél van tekerve. Az (m) ten-