23626. lajstromszámú szabadalom • Önműködő légnyomásos fék
tékkel áll összeköttetésben; a (8) kamrát és a csővezetéket a (61, 62) csatornák kötik egymással össze. A szerkezet következőképen működik: Ha a mozdonyon lévő főszelep működtetése által sűrített levegőt bocsátunk a csővezetékbe, akkor ez mindenekelőtt a (60, 61 és 62) csatornákon át a (8) kamrába áramlik. Föltéve, hogy a szelep az 1. ábrán látható állást foglalja el, a (10) csatornából a (16) kamrába jutó levegő egyrészt a (21) furaton és a (22, 92) csatornákon át a (91) kamrába, másrészt pedig a (93) csatornán át a (32) szelephez jut, itt legyőzi a (33) rúgó nyomását és a (94) és (13) csatornákon át a segédtartályba áramlik, melyben a normális nyomást létesíti. Egyidejűleg azonban a (8) kamrából a (11) nyílásokon kiáramló levegő a (14) szelepet nyitotta, föltételezve, hogy a légnyomás a (15) terhelés hatását le tudja győzni és ugyancsak a (13) csatornán át a segédtartályba áramlik. A levegő továbbá a (8) kamrából a (35) csatornán át a (34) kamrába áramlik, melyben a (30) diaf'ragmát jobb oldalt a (37) spirális rúgó ellenében eltolni igyekszik. Ily módon az egész berendezés, fékvezeték, szelepszekrény és segédtartály is levegővel van megtöltve, melynek nyomása emuként körülbelül 5 kg.-ot tesz ki, mely a (30) diafragma körül a (37) rúgó által majdnem kiegyenlíttetik. Tegyük föl, hogy a csővezetékben uralkodó nyomást csökkentjük, hogy a szelepet a fékező helyzetbe hozzuk, a mire a nyomásnak cm2 -ként 0-5 kg.-mal való csökkentése elegendő. A nyomásnak ezen csökkentése mindenekelőtt a (4) dugattyú útján a (7) szelep nyitását idézi elő és a dugattyút jobb felé mozgatja a (11) furatok felé, mikor is az (5) tolattyú azt a helyzetet foglalja el, melynél a (25) csatorna a fékhengerhez vezető (19) furattal közlekedik. A csővezetékben uralkodó nyomás csökkentése arra is elégséges, hogy a (37) rúgó által a (30) diafragmát bal felé mozgassuk. Ez által a (31) szelep fészkére szoríttatik, a (32) szelep ellenben leemeltetik és pedig a (33) rúgó hatása ellenében, mely különben elég erős arra, hogy a (32) szelepet fészkére szorítsa. Az (5) tolattyúnak a nyomás csökkentése következtében elfoglalt helyzete a 3. ábrán látható, melynél a (24) kivágás többé nem a (19, 20), hanem a (20, 21) nyílásokat köti össze egymással. Az 1. ábrán a világosság kedvéért a (19, 20 és 21) nyílások egy vonalban vannak elhelyezve. Annak következtében, hogy a (24) kivágás a (20) és (21) furatokat köti egymással össze, a (90) csatorna, a (91) kamra, a (92) és (22) csatornák és a (21) furat a (20) furat útján a küllevegővel közlekednek és a levegő eme részekből a szabadba áramlik. A (31) szelep, mely a membrannak bal felé való mozgatása által fészkére leszoríttatott, a (32) szelepet nyitotta, úgy hogy a segédtartályból a (13, 94 és 93) csatornákon át a (16) szelepkamrába, innen pedig a (25) csatornán és a (19) furaton át a fékhengerekbe levegő áramlik. A szerkezetnek imént leírt működési módja a levegőnek a segédtartályból a fékhengerbe való átáramlását teszi lehetővé, ha a nyomás a dugattyú bal oldalán valamivel a csővezetékben uralkodó nyomás alá sülyed, mikor a (4) dugattyú a túlnyomás által annyira mozgattatott bal felé, hogy a (11) furatokat elfödi és a (7) szelepet zárja. Az (5) tolattyú azonban megmarad abban a helyzetben, melynél a (25) csatorna a (19) furattal közlekedik. Ha a (4) dugattyú a fékező helyzetben van, akkor a (11) furatoktól jobbra fekszik. Ha a nyomást a csővezetékben tovább csökkentjük, akkor a (4) dugattyú jobbra mozog, nyitja a (7) szelepet és így lehetővé teszi, hogy a segédtartályból a (13, 94, 93, 25 és 19) csatornákon át a fékhengerbe több levegő jusson. Ha a segédtartályokat meg kell töltenünk, akkor a csővezetékekben a nyomást sűrített levegő bebocsátásával fokozatosan emeljük. A levegő a (8) kamrába, innen a (11) nyíláson, a (14) szelepen és (13) csatornán át a segédtartályba áramlik. E melleit csak J arra kell ügyelnünk, hogy a csővezetékben ' a nyomást ne fokozzuk annyira, hogy a
