23626. lajstromszámú szabadalom • Önműködő légnyomásos fék
(35) csatornán át a (34) kamrába áramló levegő a (30) diafragmát jobbra mozgassa és a (31) szelepet nyissa. Miután a segédtartályt ismét a kivánt nyomásra hoztuk, a csővezetékben uralkodó nyomást csökkentjük, miáltal a (4) dugattyú a (11) furatoktól jobb felé mozgattatik és a (7) szelepet nyitja, úgy hogy most már a tartályból több levegő juthat a fékhengerbe. Ezt azt egész munkamenetet addig ismételjük meg, míg a fékeket meghúzott állapotban akarjuk tartani. A fékek megeresztésénél az (5) tolattyú a 3. ábrán látható helyzetbe jut, melynél a (91) kamra és a (22) kivágás a külső légköri levegővel közlekedik. Erre a mozdonyról annyi levegőt bocsátunk a csővezetékbe, hogy a (34) kamrában uralkodó nyomás a (37) rúgó feszültségének legyőzése mellett a (30) diafragmát jobbra mozgatja a (31) szelep egyidejű nyitása és a (32) szelep zárása mellett. A diafragmának ezen mozgatása a (93) és (94) csatornák, illetve a segédtartály és a (16) szelepszekrény között lévő összeköttetést megszakítja, míg egyidejűleg a (93) és (90) csatornák összekötése által a (16) és (91) kamrákat a küllevegővel köti össze (3. ábra). A levegő ennek következtében a (4) dugattyú bal oldaláról elillan, mire a dugattyú balra mozog és az (5) tolattyút és a (7) szelepet abba a helyzetbe hozza, melynél a (19) furat a (24) kivágáson és a (20) furaton át a szabadba vezet (1. ábra). Az imént leírt berendezés szerint a segédtartályt a (11) furatok útján töltöttük meg újra, melyek akként vannak elrendezve, hogy a szelepeket a bebocsátó csatorna nyitása előtt vagy azzal egyidejűleg zárják. Az 1. ábrán még egy másik berendezés is látható, mely lehetővé teszi, hogy a segédtartályt az ez utóbbit a fékhengerrel összekötő csatorna egyidejű elzárása mellett töltsük, még mielőtt a fékvezetékből a tartályba vezető út szabad volna. Tegyük föl, hogy a (11) furatok el vannak zárva és a (35) és (12) csatornák egymással közlekednek, úgy hogy a levegő a fékvezetékből a (14) szelep alá juthat. Ez esetben a (15) súlyt úgy kell méretezni, hogy a (14) szelepet a csővezetékben lévő túlnyomás ellenében zárva tartsa, mely túlnyomás arra szükséges, hogy a dugattyú balra mozogjon és a (7) szelep elzáródjék. A (15) súly a (14) szelep nyitását és a sűrített levegőnek a tartályba való átáramlását megengedi, még mielőtt a csővezetékben a nyomás annyira emelkednék, hogy a szelepet a ((kikapcsoló helyzetbe» hozza. A fékvezetékben cm2 -ként 024 kg.-nyi túlnyomás elegendő lesz, hogy a szelepet a kikapcsoló helyzetbe hozza, 0'08 kg.-nyi túlnyomás pedig elegendő lesz arra, hogy a (4) dugattyú a (7) szelepet zárja. A (15) súlynak tehát elégségesnek kell lennie arra, hogy a (14) szelep alsó oldalán cma -ként 0-16 kg.-ot kiegyensúlyozzon. A 2. ábrán látható berendezés működése a következő: Ennél a berendezésnél a (8) szelepkamra hosszabb, mint az 1. ábrán föltüutetett és a szelep a fékek működtetése czéljából a kamrában mindig ugyanakkora útat tesz meg, hogy a (25) csatornát a (19) furattal összeköttetésbe hozza, mikor is a (4) dugattyú a (63) csapszöghöz ütközik, melyet a (64) tekercsrúgó tart meg állásában. A (11) furatok és az önsúlya által zárva tartott (14) szelep működési módja a máileírttal megegyezik. Az 1. ábra szerint a (4) dugattyú a (11) nyílásokat nyitja, illetve zárja és egyszersmind a (7) szelepet is zárja, illetve nyitja. Az 1. ábrán látható szerkezetnél azonban az az eset is előállhat, hogy a (4) dugattyú a (7) szelep nyitása után oly czélból, hogy a (19) furaton át levegőt bocsásson a fékhengerbe, esetleg annyira eltolódik balfelé, hogy a (11) furatok részben szabaddá válnak anélkül, hogy a (7) szelep teljesen fészkére szoríttatnék. Ha már most a segédtartály töltése czéljából levegőt bocsátunk a csővezetékbe, akkor ez a (11) nyílásokon át a segédtartályba és a (8) szelepkamrába áramlik és a (7) szelepen, a (25) csatornán és a (19) furaton át a fékhengerbe jut, melyben a sűrített levegő a fékvezetékben uralkodó nyomást eléri. Ennek elkerülésére a 2. ábrán a szelep hosszabb utat tesz meg.
