23626. lajstromszámú szabadalom • Önműködő légnyomásos fék

- 11 -viteli alakját láttatják. A (7) szelep itt el van hagyva, a szelep működését pedig a (105) tolattyú végzi. A (24) és (107) csatornák, valamint a (20 és 21) furatok elrendezése ugyanaz, mint a 13. ábrán. Ha a szelepet fékező állásba hozzuk, akkor a (110) csatorna a (108) furat bal oldalára jut, miáltal a (20 és 21) furatok közötti összeköttetés meg van szüntetve, míg a (106, 25 és 19) csatornák és furatok között összeköttetést létesítettünk. Ha a nyomás a segédtartályban a levegőnek a fékhengerben való átáramlása alatt csökken, akkor a (4) dugattyú balra mozog és az (5) tolattyú (25) furatát elzárja. A (110) csatorna a (105) segédtolattyú ugyanezen elmozdulásánál a (108) és (109) furatokat egymással köti össze. Könnyen belátható, hogy a (4) dugattyú még nem mozdult el eléggé balra, hogy a (11) furatokat nyissa, de a (105) tolattyúban lévő (110) csatorna már összeköti egymással a (108) és (109) furatokat. Ha a (110) csatorna oly keskeny volna, mint az a 12. ábrán látható, akkor a (105) tolattyút tovább kellene balra mozgatni és a (4) dugattyú ekkor szabaddá tenné a (11) furatokat. A 15. ábrán látható (111) furat a (107) csatornához vezető (109) furattal hozható összeköttetésbe. Ez az eset akkor áll elő, ha a szelep a fékező állásban van és az a következménye, hogy a (91) és (92) csatornákba és a (21) furatba, valamint az összes többi közlekedési utakba levegő jut, miáltal a nyomás csökkenését és a fékek időelőtti lazulását megakadályozzuk. A 16. ábrán látható szerkezet működését a 10. ábra figyelembe vételével könnyen megérthetjük. Az eddigi leírt szerkezetnél a (30) diafragmát légnyomás segélyével működtettük, melynek nagysága a (37) rúgó feszültségével bizonyos összhangban állt, míg a diafragma egyik oldala a külső légkörű levegő nyomásának volt kitéve. A 16. ábrán látható mechanizmusnál a (30) diafragmán egy (57) furat megy át, melyen át a levegő az (58) kamrába áramlik. Ennél a szerkezetnél a diafragma két oldalán rendszerint ugyanaz a nyomás uralkodik és így a (31) szelepet zárva tartó (59) rúgó sokkal gyöngébb lehet, mint a 10. ábrán látható (37) rúgó. Ha a fékeket meghúztuk és a csővezetékekbe és a (34) kamrába levegőt bocsátottunk be oly czélból, hogy a segédtartályokat töltsük, akkor a levegő a lehető leggyorsabban az (57) furaton át az (58) kamrába áramlik, hogy a (30) diafragmára kifejtett nyomást kiegyenlítse. Ha a fékeket meg akarjuk ereszteni, akkor a csővezetékbe elég gyorsan kell a levegőnek beáramolnia, hogy a diafragma fölső oldalára oly nyomást fejtsen ki, mely elégséges arra, hogy a (31) szelepet nyissa. Ennél a berendezésnél a légbeömlés gyorsasága igen nagy szerepet játszik, a mi pedig az eddigi berendezéseknél (10. ábra) lényegtelen volt, minthogy a fék mindenkor csak az esetben lazulhatott meg, ha a (30) diafragmára kifejtett nyomás annyira növekedett, hogy a (37) rúgó feszültségét legyőzte és a (31) szelepet a diafragma mozgásánál nyitja. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő lenyomásos fék, jellemezve az által, hogy az ismeretes fékszelep (4) dugattyúját és (5) tolattyúját befogadó (8), illetve (16) kamrák a megterhelt (14) szeleppel nyitott és zárt (13) csatorna útján közvetlenül a segédtartállyal, illetve a tolattyútükör (21) furatával közlekedő (92) csatorna útján egy külön (91) kamrával állanak összeköttetésben, mikor is egy a (8) kamrából sűrített levegővel táplált (34) diafragmakamrában uralkodó nyomásviszonyok a segédtartálynak a (16) szelepkamrával, illetve a (91) kamrának, (92) csatornának és (21) furatnak a (16) kamrába vezető (93) csatornával való közvetlen összeköttetését állítják elő, oly czélból, hogy a fékhatás alatt a segédtartályokat levegővel tölthessiik meg. 2. Az 1. alatt igényelt légnyomásos féknél a (34) kamrában a megterhelt (30) diafragma elrendezése, mely mozgásánál egyrészt a (91) és (16) kamrák közötti összeköttetést szabályozó (31) szelep,