23051. lajstromszámú szabadalom • Eljárás thermoelektromos telepek előállítására
ilyen hüvelyek helyett akár tömör rézszulfűrrudakat állíthatunk elő. Mint azonban később látni fogjuk, előnyösebbnek tartjuk a vastag falú hüvelyeket. Az ilyen módon kapott rézszulfúr tökéletesen szabályos, s ha a megfelelő fémekkel, pl. rézzel vagy annak öntvényeivel, vassal, újezüsttel. platinával stb. kontaktusban hevítjük, akkor adott temperaturák mellett állandó elektromotoros erőt szolgáltat és belső ellenállása is állandó maradván, thermoelemek szerkesztéséhez jól használható. Tetszés szerinti nagyságú rézszulfürrudakat vagy hüvelyeket készíthetünk ilyen módon és mindig ugyanazzal a szabályossággal, sőt mi több, a rézrúdnak szulfűrálás előtt tetszés szerinti, az elemek szereléséhez szükséges alakot adhatunk, azaz lyukakat fúrhatunk rajta, tetszés szerinti formájú és nagyságú mélyedéseket vághatunk beléje, számot vetve természetesen a szulfűrálás okozta térfogat nagyobbodással s vigyázva arra, hogy a szulfűrálás után a középső rézrudat ki lehessen húzni, mert föltétlenül szükséges, hogy kivegyük a középső rézbelet a szulfűrálás után a hüvelyből, minthogy különben a szulfűrhüvely jóval kisebb elektromotoros erőt adna és ellentállása igen megnövekednék, mivel a rézmag a szulfűrt egész hosszában fölhevítené, úgy hogy kénytelenek volnánk az elem két pólusát egymástól jóval nagyobb távolságban elhelyezni. A szulfűrálásnak a föntemlített tégely segélyével történő módját csak mint rendszerünk megértésére szolgáló példát hoztuk föl és magától értetődik, hogy mindenféle formájú és nagyságú kemenczét és muftiit használhatunk, valamint hogy nem szükséges egy bizonyos temperaturát alkalmazni. A kéngőzöket bármily módon állíthatjuk elő és kénhydrogént, vagy bármely más, a fönt leírt föltételek mellett rézszulfűr előállítására alkalmas kénvegyületet is alkalmazhatunk. Nem egészen közömbös az alkalmazott réznek alakja, mert pl. a rézlemezek használata nem oly előnyös. Legelőnyösebbek a rézhengerek, vagy azok a rudak, melyeknek keresztmetszete négyzet vagy szabályos sokszög. Bizonyos esetekben kívánatos lehet a rudaknak oly módon való előállítása, hogy a megolvasztott rézszulfűrt formákba öntjük. Említettük, hogy ha a rézszulfűrt megolvasztjuk és formákba öntjük, akkor az így előállított rudak állandó hőmérséklet mellett nagyon változó elektromotoros erőt szolgáltatnak s ellentállásuk is igen különböző. E sajátságukat már Becquerel jelezte. Mi azonban elértük azt, hogy a Becquerel ajánlotta bármilyen temperatura betartása mellett rézszulfűr-rudakkal teljesen egyenletes 2 /1 0 —8 /1 0 voltos elektromos áramot termelhetünk, ha az öntött szulfűrt következő módon kezeljük: Megolvasztjuk a rézszulfűrt, tekintet nélkül az olvadás hőmérsékletére és csak arra ügyelünk, hogy az jó folyékony legyen. Azután a homokformákba öntjük, az elemek szereléséhez szükséges alak előállítása végett, Az így kapott darabokat tégelyben vagy kemenczébeu vörös izzásba hevítjük, majd pedig kb. félóra hosszat kéngőzök hatásának tesszük ki. Az így kezelt darab egyenletesen ként vesz föl és terjedelme növekedik. Ha a tégelyt vagy kemenczét fölnyitjuk, látjuk, hogy az égő kén kék lángja veszi azt körül; mielőtt ez a kék láng teljesen eltűnne, kivesszük a darabot a kemenczéből és lehűlni hagyjuk. Az így kezelt rézszulfűr darabok ebben az állapotban csak nagyon gyönge elektromotoros erőt termelnek és elektromos ellentállásuk igen nagy. Újra visszahelyezzük azokat tehát egy jól záró kemenczébe és több órán keresztül levegő hozzájárulása nélkül élénk vörös izzásra hevítjük, gondoskodva arról, hogy a kemenczében vörösréz rudak vagy lemezek legyenek elhelyezve, melyek a kezelt darabokból fejlődő kéngőzöket abszorbeálják. Azután lassan kihűlni hagyjuk a darabokat. Ezen művelet után azt találjuk, hogy az ellenállás erősen csökkent és hogy az öszszes darabok az alkalmazott hőmérséklet
