23051. lajstromszámú szabadalom • Eljárás thermoelektromos telepek előállítására
— 4 — szerint egyformán 2 /1 0 —3 /1 0 voltos elektro- 1 motoros erőt szolgáltatnak. ! I Ugy talaltuk, hogy ha a rézszulfűrhoz az olvasztás alkalmával bizonyos mennyi- ' ségű vasszulfűrt teszünk, akkor az előállí- ; tott darabok a hevítésnek jobban ellent- < állanak, a mi igen fontos. Jó eredményeket érünk el 1—5% vasszulfűr alkalmazása által, de ezen arány változhat. 2. A kontaktusok. Termoelektromos telepek szerkesztésének egyik legnagyobb nehézsége a kontaktus kérdése. Tényleg, ha ez a kérdés fontos az elektromosság minden terén, úgy a termoelektromos telepek tekintetében még sokkal fontosabb a következő okokból : Tekintetbe kell venni első sorban, hogy az egyes elemek csekély elektromotoros ereje folytán sok elemet kell egymással összekötnünk, ha nagyobb elektromotoros erőt akarunk nyerni és így a kontaktusok száma is nagyon megnövekedik, minek következtében az ellentállás igen nagy lesz; még fontosabb, hogy miután mindegyik elem egyik sarka hevítésnek van kitéve, minden hőmérsékletváltozásnál a kontaktusok kitágulnak vagy összehúzódnak, azonkívül a hőmérséklet emelkedése folytán az érintkező fémek oxydálódnak. Nézetünk szerint mai napig ez a körülmény egyik fő akadálya a termoelektromos telepek érvényesülésének. A rézszulfűr tekintetében ezt a nehézséget még növeli az anyag nagy törékenysége és annak aránylag nagy elektromos ellentállása. Ezt a nagy nehézséget forrasztó eljárásunkkal — melyet a következőkben leírunk — a legteljesebben legyőztük. Úgy találtuk, hogy azok a fémek, melyeknek a rézszulfűrrel termoelektrikus elemek szerkesztése czéljából való párosítása iparilag a legczélszerűbb: a réz, az újezüst különféle változatai, a közönséges, vagy a sziliczium, vagy a chrom-vas vagy aezél, a tiszta vagy az iridiumtartalmú platina és végül, főképen a sárgaréz. A sárgaréz a melegben sokkal kevésbé oxydálódik, mint a vörösréz és nevezetes dolog, melyet mi födöztünk föl, hogy vörös izzó állapotban nem egyesül a kénnel, mint a vörösréz, úgy hogy az esetben, ha a (g) vörös rézdrótot (1. a 6. ábrát) a (h) sárgaréz rúd vagy drót köré tekerjük és az egészet vörös izzó állapotban kéngőzök hatásának tesszük ki, akkor csupán a vörösréz alakul át szulfűrré, míg a sárgaréz változatlanul marad ; úgy hogy ily módon sárgaréz drót köré csavart rézszulfűr drótot kapunk, melyek egymással tökéletesen kontaktusban maradnak. Azt találtuk, hogy ugyanazt az eredményt érhetjük el vas, platina vagy újezüst alkalmazása által is, azonban e két fém drágább a sárgaréznél és semmi előnnyel sem bír, ezért részesítjük előnyben a sárgarezet. A mi a vasat illeti, úgy az a rézzel egyidejűleg kissé szulfűrálódik, valamint a meleg behatása alatt a rézszulfűrre némi vegyi hatást gyakorol, azonkívül ellenállása jóval nagyobb, mint a sárgarézé. Miután a réznek a sárgaréz fölületén való szulfűrálhatóságát fölfödöztük, példaképen leírjuk, hogyan létesítjük a fönt leírt módon előállított rézszulfűr hüvelyeken vagy rudakon a kontaktusokat. Legczélszerűbbnek az eljárás következő négy módozatát találtuk: I. A (h) sárgaréz huzal vagy pálcza (6. ábra) körül, melynek átmérőjét a vezetendő áram szerint szabjuk meg, csavarjuk a (g) vörösréz drótot, melynek átmérőjét megfelelően választjuk meg. A drótot szükség szerint többé-kevésbé szorosan húzzuk. Az ily módon preparált drótot azután a (d) vörösréz rúd (7. ábra) két végére tekerjük és többé-kevésbé sűrűn alkalmazzuk, több-kevesebb menettel a vezetendő áram erőssége szerint. Ezt a drótot a rúdra egészen könnyedén csavarjuk föl, a nélkül, hogy jó kontaktus létesítésére ügyelnénk ; azután az egészet tégelybe vagy kemenczébe akasztjuk és az ismertetett módon szulfűráljuk. A kén egyesül a (g) vörösréz dróttal,
