22902. lajstromszámú szabadalom • Újítások hajtott forgó alvázzal bíró lokomotivokon

— 2 -tott forgóállványt a hengerek előtt helyezzük el és a hengerek mögött lévő fix állvánnyal összekapcsoljuk. Minthogy ily elrendezésnél a rostély a fix állvány fölött fekszik, a hasznosítható röstélyfölület szempontjából ama kilengés kétszerese, melyet a forgóállvány Hagans 210814. sz. franczia szabadalma szerint szerkesztett lokomotivoknál görbületekben való haladásnál végez, nem vész el, sőt ellenkezőleg, a hasznos röstélyfölület növelésére teljesen kihasználható, miáltal a lokomotív teherbírása tetemesen növekedik, a mi nehéz gépeknél különösen fontos. (D) jelzi a hengerek előtt fekvő forgóállványt, (Al A2) az ebbe ágyazott tengelyeket, (F) a hengerek mögött fekvő fix állványt, (A3 A4 A5) az ebbe ágyazott tengelyeket. A dugattyúrúd által hajtott egykarú, a (B) csapok körül fölfüggesztett (Hl) emelő az (Ll) hajtórúd segélyével a fix állvány (A5) hajtótengelyét forgatja és a (K) kapcsolórúd segélyével viszi át forgását a mellső (H2) emelőre, mely a forgó zsámolyoknál ez idő szerint alkalmazott emelő hajtáshoz hasonló módon hajtja az (L2) hajtórúd segélyével a (D) forgózsámoly (A2) hajtótengelyét. Szükséges, hogy az (Ll) és (L2) hajtórúd egyirányú legyen. Hogy a görbületnek megfelelően beálló (A6) kapcsolt tengelyt vezethessük, ezt üreges tengely gyanánt képezzük ki és forgózsámolyba ágyazzuk (2., 3. és 4. ábra). A (h) hajtótengelyre egy üreges (i) tengely van húzva. Az üreges (i) tengely közvetlenül a (k) kerekek mellett van ágyazva és az (m) főkeretbe ágyazott (h) hajtótengely (1) csapja által forgattatik, de nem terheltetik. Ezt az üreges (i) tengelyt két fél (h) forgattyús tengely hajtja, melyek külső csapágyaikkal az (m) főkeretbe vannak ágyazva és egyik végükkel egy általános csukló karmaiba fogódzanak, melynek (1) csapjai az egyúttal a kapcsoló gyűrűt képező üreges tengelyben nyugszanak. Mindkét tengely egymásra viszonyítva csak közelítően vízszintesen tolódik el, mint ezt az üreges tengely és a hajtötengely különböző, görbületekben való haladásnál elfoglalt helyzetei megkövetelik. Ezenközben a két tengely forgássebessége változatlan marad. A (h h) hajtótengely két részből áll (1. a 4. ábrát), az üreges (i) tengely pedig közepén egy (il) kiszélesedéssel van ellátva, melyben az (n nl) részek vannak ágyazva. Ezek az (1 1) csapjaikkal fogódzanak az üreges tengelybe. A hajtótengely részeit az (o) orros ékek és (p) csavarok kötik egymással össze. Hogy a káros külső erők fölléptét elkerülhessük, az erőket oly módon ellensúlyozzuk, hogy azok belső erőkké váljanak, tehát káros hatást ne gyakorolhassanak, minthogy egymást ellensúlyozzák. Ebből a czélból (I) kiegyenlítő rudakat alkalmazunk (1. és 3. ábra), melyek a (C) hengerekkel és (B) emelő csapágyakkal vannak összekötve és a külső erőket abban a pillanatban, melyben azok föllépnek, fölfogják, il; letőleg egyensúlyozzák, tehát meggátolják, hogy ezek a lokomotív csillengő mozgását idézzék elő. Ezeket az (I) kiegyenlítő rudakat .egyidejűleg a vezér-, fék- és egyéb emelők ágyazására is- fölhasználhatjuk. Hogy oly lokomotivoknál, melyeknek minden oldalon egy-egy hengerpárjuk van és melyek rendes koropound-gépek gyanánt szerepelnek, a hengerekbe meredek lejtőkön való fölfelé haladásnál jobb gőzt is vezethessünk, tehát több erőt fejthessünk ki és a légbevezetés nagyobbításával egyúttal a gőzfejlődést is fokozhassuk, a hengerek méreteit azonban a gyakorlatilag megengedhető határokon túl nagyobbítani ne kelljen, ahhoz a berendezéshez folyamodtunk, hogy azokat a hengereket, melyek rendesen kompound-hengerek gyanánt működnek, friss gőzzel tápláljuk és a fáradt gőzük szabad kifuvatását engedjük meg. Ennek következtében ezek a nagy nyomású gőzzel dolgozó nagy hengerek nagyobb erőt fejtenek ki, mint a kisebb nagy nyomású hengerek. Hogy már most a föllépő egyenlőtlen dugattyúnyomások daczára a lokomotív mindkét oldalán egyenlő súrlódást létesítsünk a keresztfejekben, az 5. és 6.