22902. lajstromszámú szabadalom • Újítások hajtott forgó alvázzal bíró lokomotivokon

- 3 ábrán látható berendezéshez folyamodtunk. | Ennél az (1) és (2) dugattyúrüdak nincsenek egy fix keresztfejen megerősítve, hanem a (3) és (4) csuklók közvetítésével vannak az (5) szögemelővel összekötve. Ez a szögemelő mozgatja a hajtórudat, a (6) pontban pedig egy (7) függesztősín van fölfüggesztve, melynek hátra és előre megnyújtott (8) karja van, mely kar (9) csapjára a (10) függesztősín hat. A (7) és (10) függesztősinek a lokomotivon megerősített forgáscsapok körül forgathatók és a (8) karokkal együtt erőparallelogrammot alkotnak. Az egyik vagy másik (1 2) dugatytyúrúd által gyakorolt túlnyomás az (5) szögemelőn, mint forgató nyomaték érvényesül, mely nem a gyönge keresztfej-vágányra hat, hanem a (7) és (10) függesztősinekre, illetőleg ezek forgáscsapjaira. Az 5. ábrán látható berendezés azonkívül egymással nem párhuzamos hengerek alkalmazását is megengedi. Az (5) szögemelő lehetővé teszi, hogy a (7) és (10) függesztősinek megfelelő fölfüggesztésénél és megfelelő hosszúságánál egy (12) tolattyúrúdról közvetlenül hajtassunk két vezérművet. Ez a berendezés a 6. ábrán látható. A sinek hosszának és fölfüggesztésük helyének megfelelő megválasztása mellett a két henger tolattyúja elmozdulását teljesen vagy közel egyenlővé vagy szükség esetén különbözővé tehetjük és ez lehetséges úgy egyenlően, mint a különböző módon ható tolattyús vezérműveknél. Ekkor j a (6) pontban (6. ábra) a (12) tolattyú- ! hajtórúd támad. Ez a pont a (7) függesztőrúd segélyével forgathatóan van elrendezve. Az (5) szögemelő (9) pontját a (10) függesztősín vezeti. A (10) függesztősín megrajzolt lejtős helyzete következtében a (9) pont mozgásánál fölfelé vagy lefelé tér ki és ezért a (13) pont, mely a (14) tolattyúrúd támadási pontja és a (15) pont, mely 1 a másik (16) tolattyúrúd támadási pontja, a j tolattyú mozgásirányában különböző hcszszúságú utakat ír le. A (7) és (10) füg- j gesztősineknek és az (5) szögemelő karjainak hosszát és helyzetét megfelelően j megválasztva, a tolattyúutak és az expanziók nagyságának viszonyát megfelelően határozhatjuk meg. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Újítás lokomotivoknál, az által jellemezve, hogy az alul fekvő (C) hengerek előtt fekvő, a nem kapcsolt futótengelyek helyét elfoglaló forgóállvány egy egykarú (H2) emelő által mozgattatik, mely egy, a hengerek mögött fekvő kapcsolt tengelyeket az (Ll) hajtórúd segélyével mozgató egykarú (Hl) emelővel a (K) kapcsolórúd segélyével van összekötve, oly czélból, hogy a lokomotív menetsebességét a kisiklás veszélye nélkül tetemesen nagyobbíthassuk és a hasznosítható rostély szélességét forgózsámolyok által kisebbíteni ne kelljen. 2. Lokomotív az 1. igény szerint, melynél a kapcsolt tengely üreges tengely gyanánt van kiképezve és egy forgózsámolyba ágyazva és két fél (h) forgatytyús tengely által hajtatik, melyek kiilső csapjai a lokomotivkeretbe vannak ágyazva, belső végei pedig egy általános csuklóba fogódzanak, melynek (1) csapjai az egyúttal a kapcsológyűrűt képező üreges tengelybe vannak ágyazva. 3. A dugattyú mozgásának a hátsó és mellső tengelyekre történő átvitelére szolgáló hajtóemelőkkel bíró lokomotivoknál (I) kiegyenlítőrudak alkalmazása a gőzhengerek és emelőcsapágyak között, oly czélból, hogy a föllépő külső erőket egyensúlyozzuk, a keretet esetleg merevítsük és hogy egyúttal a vezér-, fék- és egyéb emelők ágyazását is képezzük. 4. Lokomotív hajtóemelőkkel, melynél a két egymással párhuzamos vagy szöget képező, a lokomotív egy oldalán alkalmazott dugattyú a (3 4) közbeeső darabok segélyével van a T-alakú (5) résszel összekötve, mely a (7 10 8) parallelogramm-vezetés segélyével van a gépállványon lenghetően fölfüggesztve és melynek forgáspontjával áll a (11) hajtórúd kapcsolatban, oly czélból, hogy a keresztfejnek az (1) és (2) dugattyúru-