22837. lajstromszámú szabadalom • Kettős ütköző szerkezet önműködő egy ütközős kapcsolással fölszerelt vasúti kocsiknak a szokásos szerkezetű kocsikkal való kapcsolására

megerősítve, míg az (e) csuklórész ugyancsak (h) csavarok vagy szögecsek segélyé- I vei a forgatható (c) ütköző rész (i) alaplemezével van összekötve. Az (i) alapié- j mezt a (k) szögecsek kötik össze a (c) üt- j köző résszel. Az 1. ábrán a (c) ütköző rész pontozva ama helyzetben van ábrázolva, melyet az ütköző akkor foglal el, mikor központi ütközős kapcsolással fölszerelt kocsit közön- i séges csavarkapcsolással fölszerelt ko- i csival kapcsolunk össze. Mint az a lajzból 1 kitűnik, a (c) ütköző pontozva ábrázolt ál- 1 lásánál a kiforgatott ütköző egy része sem ér az x—x vonalon túl. Hogy már most a mozgatható (c) ütköző j részt a fix (a) ütköző résszel összeköthessük, az (1) retesz (2. és 3. ábra) van alkalmazva, mely a (b) tányéron megerősített (m) csap körül lenghet és melynek (,n) csapja az (i) lemez meghajlított, kiugró (p) részének egy (,o) kivágásába fogódzik és így meggátolja, hogy a (c) ütköző rész i tengelyirányában elforduljon. A 4. ábrán két, kettős ütközővel és önműködő, együtközős kapcsolással fölszerelt kocsi kapcsolása látható, a kiforgatható (c) ütköző a megrajzolt állásában x—x vonalon ugyancsak nem ér túl. Mikor együtközős kapcsolással és közönséges csavarkapcsolással fölszerelt kocsikat kell egymással kapcsolni, ez az 5. ábra szerint történik, mely ábránál a kiforgatható (c) ütközők a közönséges ütközőkkel állanak szemben. A 6. ábrán az a helyzet látható, melyet központi ütközős kapcsolással, illetve közönséges csavarkapcsolással fölszerelt kocsiknál a kiforgatható ütközők elfoglalnak, hogy a kocsikat tolatás közben, a nélkül, hogy azokat egymással összekötnők, az egyik vágányról a másikra áttolhassuk. Ezen a példán az is látható, hogy a két vonóhorog, nevezetesen a központi ütközős kapcsolásfej kapcsoló foga és a csavarkapcsolás vonóhorga egymást soha nem érintheti. Az oldalt alkalmazott, kiforgatható ütközők egy más kiviteli módozata, mely az j azonos vagy különböző kapcsoló szerke- i zettel fölszerelt kocsik kapcsolását ugyancsak egyaránt megengedi, a 7—12. ábrán látható. Ennél a kiviteli módozatnál egy alacsonyabb ütközőre helyezett kiforgatható második ütköző helyett kettős ütközőt alkalmazunk. Ez a kettős ütköző a (2) ütköző íölülettel ellátott (1) ütközővel és a (4) ütköző fölülettel ellátott (3) ütközőből áll, melyek három (5 6) és (7) vaslemez közvetítésével vannak fölszerelve. Az (5) lemez a kilencz homlokgerendán (10) csavarok segélyével van megerősítve és négy szögletén a bádogból kihajlított (11 11 12 12) karimával van ellátva. A (6) lemeznek két hasonló módon kihajlított (13 13) karimája van, melyek az (5) lemez alsó és fölső (.11 11) karimájával a (6) lemez íorgáscsapjait képező (14 14) csavarok segélyével vannak összekötve. A (7) lemeznek ugyancsak két kihajlított (15 15) karimája van, melyek az (5) lemez (12) karimáira fekszenek és ezekkel a (7) lemez forgáscsapjait képező (16 16) segélyével vannak összekötve. Ha a (6) lemezt megfelelő forgatásával az (5) lemezre fektetjük, akkor a (7) lemeznek a (6) lemezre merőlegesen kell állania és viszont. A (6) lemezt a (8a) csap az (1) ütközővel és a (7) lemezt a (8b) csap a (3) ütközővel köti össze, melyek ütközőfölületeit a (2), illetve (4) fölületek képezik. Ha az (1) ütközőt az által, hogy azt a (14 14) csavarok körül forgatjuk, a 8. ábrán látható helyzetbe viszszük, a kocsinak hosszabb ütközője fog a működési helyzetben lenni, míg a rövidebb ütköző oldalt ki van forgatva és nincs a működési helyzetben. Hogy a rövidebb ütközőt vigyük a működési helyzetbe, az (1) ütközőt és a (6) lemezt a (14 14) csavarok körül forgatva, a 11. ábrán látható helyzetbe, a (3) ütközőt pedig a (16 16) csavarok körül forgatva, az (1) ütköző által eredetileg elfoglalt helyzetbe visszük. A hosszú (1) ütköző ekkor nem működhetik. Az (5) lemeznek egy hosszanti (17) nyílása van, melybe a (6), illetve (7) lemezből kihajlított (18), illetve (19) karima lép