22807. lajstromszámú szabadalom • Újítások olajmótorokon

tere egy durva (h) rézdrótszövettel tölthető ki, vagy pedig egyéb fémes, jó hővezető anyaggal, mely nagy fölülettel és elegendő hézaggal bír az olaj és levegő átbocsátására. Esetleg a bordák és a sodronyszövet együttesen is alkalmazható. Az (a) elgőzösítőkamra egy (k) kibocsátónyílással van ellátva, mely a mótor beomlesztőszelepéhez vezet és mely egy (m) fojtószelep által szabályozható. A (j) bebocsátónyilásba a (b) lég- és olajbevezetőkészűlék van beillesztve. Ezen készülék áll egy kis (n) hengerből, mely (o o) sodronyszövetbetétekkel van ellátva, melyeken a levegő szivatik keresztül. Ezen (11) henger alsó részében egy lyukgatott (p) tárcsa van elhelyezve, mely lazán van beillesztve és (n) hengerben lazán csúszhat, és mely egy (r) spirálrúgó által fölfelé szoríttatik. A (p) tárcsa egy (q) peczket vagy rudat hord, melynek fölső (s) vége a középen lévő (u) olajbevezetőcső alsó végébe furt (t) mélyedésbe nyúlik. A (t) mélyedés valamivel bővebb (q) rúd (s) végénél és az (u) cső furatánál úgy, hogy a (t) lyuknál valamivel kisebb átmérőjű és az (s) rúdvégén nyugvó (v) golyószelepet, ha az (r) rúgó a (p) tárcsát és (q) rudat fölfelé szorítja, a (t) lyuk fölső végén lévő (y) szelepfészek felé szorítja. A (q) rúd alsó vége a (z) vezetéken és az (n) henger fenekén lévő lyukon keresztülhatol. A középen lévő (u) cső tetszőleges alkalmas módon tartható helyzetében, így például az által, hogy azt két (2 3) karimával látjuk el, melyek közül (2) karima egy (5 5; karokkal a hengerhez erősített (4) tárnokon nyugszik, míg a (3) karima egy a (4) fámhoz hasonló (7) fámmal bíró (6) süvegnek az (n) hengerbe való csavarása által az (u) cső az 1. ábrán föl tüntetett helyzetében biztosan megtartatik. Az (u) csőhöz tetszőleges alkalmas módon egy (8) olajvezetőcső van kapcsolva. A kőolajat valamely tartányban, például négyszöghüvelyként 20 fontnyi túlnyomás alá helyezzük. Az (r) rúgó elég erős arra, hogy a golyószelepet ezen nyomás mellett zárva tartsa. Ha pedig a gép szívólöketet végez, az elgőzösítő belsejében a nyomás csökken, a lyukgatott (p) tárcsa lefelé mozog, mi által a (v) golyószelep megnyílik és az olaj a lyukgatott (p) tárcsára ömlik ki és a levegővel együtt az elgázosítóba rántatik. Itt az olaj elgőzösítése részint a hőség, részint a (h) sodronyszöveten átszívott levegő hatása által történik. Az éghető keverék ezután a gép hengerébe szivatik, komprimáltatik és komprimált állapotban elektromos szikrával, vagy egyéb alkalmas módon meggyújtatik. A gépet a töltés fojtása által szabályozzuk. Ez az (m) fojtószele]) által történik, mely a kormánymű által, vagy egyél) alkalmas módon egészen vagy részben elzáratik, ha a gép fordulatszáma túlságosan növekszik. Az által, hogy a kipuffogócsövet az elgőzösítő kamrával csakis egy borda által kötjük össze, az elgőzösítőbe bevezetett melegmennyiség pontosan arányos a kipuffogócsövön áthaladó gőzök hőfokával. Ily módon akár nagy, akár kis megterhelés mellett az olaj elgőzölögtetésére mindig épen elegendő hőmennyiség vezettetik az elgőzösítőbe és a hőmérséklet soha sem emelkedik oly magasra, hogy kátrány képződhetnék. A beszívott töltés hőmérsékletét közvetlenül az elgőzösítő mögött megmérjük és a kipuífogócső és elgőzösítő között lévő borda fémkeresztmetszetét akként szabályozzuk, hogy az elgőzösítőt elhagyó keverék hőmérséklete 212° F-ot jelentékenyen soha túl nem haladja. A borda keresztmetszetének szabályozása (11) lyukaknak beléje való fúrása által történhetik. Ezen 212° F. körüli hőmérsékletnél kátrány nem képződik és ép a gép a dugattyú eltömődése nélkül működik. Világos, hogy a fönt leírt és a melegnek a kipuffogócsőből az elgőzösítőbe való vezetésére szolgáló bordának alkalmazása helyett az elgőzösítőt egy vízköpennyel is láthatjuk el, mely a külléggel közlekedik és az elgőzösítő kamrában a kívánt hőmérsékletet az által tarthatjuk fönn. hogy a kipuffogó égéstermékeket a gépből a víz-