22789. lajstromszámú szabadalom • Kiegyenlítő szerkezet közvetlenül ható gőzszivattyúknál

gyük, hogy a (h) kompenzáló plunger a szivattyú-dugattyúkat a hengerfödélhez szorítsa, a (t) szélkazánt az (a) kompenzátorhenger belsejével összekötő (s) vezetékben (v) szelepet rendezzük el, mely kényszermozgással záródik, mielőtt a dugattyúk löketüket befejezték volna. A (b) plunger alatt ható nyomás a (v) szelep zárása után többé nem működhet és a fődugattyúk ennek következtében megállanak. A (v) szelepet különféleképen kormányozhatjuk; így, mint a 6. ábrában példaképen föl van tüntetve, egy (vl) emeltyű segélyével működtethetjük, melynek egyik vége állandóan a (b) plunger belső fölületére fekszik, míg másik és rövidebb vége a (v2) szeleporsó egy toldalékába ütközik, mely maga részéről a (v3) rúgó segélyével a szelep zárását létesíti. A 7. ábrában ezen (v) szelep egy másik elrendezése van bemutatva, és pedig dugattyúszelep gyanánt szerkesztve, melyet a (b) plunger fölső oldalán megerősített (bl) kar segélyével kormányzunk. A (v2) szeleporsó ezen karon szabadon keresztül megy, míg (v3) rúgó magát az orsót állandóan lefelé szorítja, úgy hogy ezen rúgó a szelepet nyitva tartja. Ha azonban a plunger fölfelé való löketének megengedett határát körülbelül elérte, úgy a (bl) kar és a (v4) csavartok érintkezésbe jutnak A plunger további fölfelé való menetelénél a dugattyú tolattyúja fölemeltetik és a (t) szélkazán és a kompenzátorhenger közötti összeköttetést zárja, úgy hogy a. nyomóközeg az (a) hengerbe többé be nem hatolhat. A (v) csavaranya helyzetét úgy szabályozhatjuk, hogy a dugattyút löketének minden pontján megállíthatjuk. A szelepnek a 8. ábrában bemutatott kiviteli alakja abban áll, hogy az (s) vezeték az (x) cső útján az (a) hengerben fölfelé vezettetik. Ezen cső fölül zárva vau, azonban ott (xl) oldalhasítékokkal van ellátva; a (b) dugattyú üreges és belső végén az (x2) gyűrű van, mely tömören az (x) csőre van illesztve. A folyadék tehát az (x) esőből az (xl) hasítékokon keresztül az (a) hengerbe megy. Ha azonban a dugattyú közel ér löketének végéhez, úgy az (x2) gyűrű az (xl) hasítékok fölé kerül és zárja azokat, úgy hogy nyomóközeg a kompenzátorhengerbe többé nem léphet. A 9—11. ábrákban bemutatott elrendezés lényegében azonos a már leírt hajtószerkezettel, csupán hogy a hajtás a (d) keresztfejtől kiindulva olyképen történik, hogy míg a keresztfej egyenes vonalat ír le, addig a (c) rúdnak a keresztfej által hajtott vége a (c) rúd (cl) fekpontja körül egy körivet képes leírni. Mint az 5. ábrából kitűnik, az (e) csuklósrúd (eO) forgáspontján túl meg van hoszszabbítva és ezen meghosszabbítás végéhez egy (D) rúd van csuklósan kapcsolva, melyet az (A) és (Al) gőzhengerek vezérlőközegeinek működtetésére használunk föl. Szerkesztési tekintetekből rendesen két (e) csuklósrúd van alkalmazva. Ebben az esetben, a mennyiben elosztó és expanzióstolattyúkat alkalmaznánk, a második (e) csuklósrúd meghosszabbítását az expanziótolattyú vezérlőközegeinek hajtására haszuájuk föl. Kitűnt, hogy az (e) csuklósrudaknak mozgási viszonyai a gőzvezérlőközegeknek működtetésére igen előnyösek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kiegyenlítő szerkezet szivattyúk számára, jellemezve egy mozdulatlan, a dugattyúrúd mozgási irányához derékszögben elrendezett és nyomás alatt álló (a) henger által, melynek (b) dugattyúja a (d) keresztfejjel összekötött (c) hajtórúdra olyképen hat, hogy a löket első felében a (b) dugattyúnak munkát abszorbeáló visszaszorítása, a löket második felében pedig a dugatytyúnak munkateljesítménnyel egybekötött előrehaladása következik be. 2. Az 1. alatt igényelt kiegyenlítőszerkezet, melynél a (c) hajtórúd (g)-nél az állványba ágyazott (e) hajtórúdhoz csuklósan van kapcsolva, míg a (b) dugatytyú az (f) csuklóra, a nélkül, hogy ezzel össze volna kötve, olyképen hat,