22789. lajstromszámú szabadalom • Kiegyenlítő szerkezet közvetlenül ható gőzszivattyúknál

— 3 — össze, melybe külön kis légszivattyú segélyével vagy más tetszőleges módon levegőt szorítunk. Az (s) csatornát a (b) dugattyú hátsó oldalától egy (r) szelep zárja el, mely befelé vagy kifelé járhat. Az (r) szelep czélja, hogy a dugattyú lefelé haladásakor a levegőt bebocsássa, mely a dugattyúnak ujabbi fölfelé menetele alkalmával komprimáltatik. A rákövetkező ujabbi lefelé haladásakor az (r) szelep alsó löketváltás végén ismét nyilik, hogy annyi levegőt bocsásson be, mint a mennyi az elkerülhetetlen szelelés folytán az előbbi munkafolyamat közben esetleg veszendőbe ment.Szükséges, hogy az (s) csatornában állandóan kb. 4 atmoszféra nyomás uralkodjék. Minthogy az (r) szelepet egy rúgó szorítja ülőkéjére, úgy ennek folytán, a dugattyú fölfelé haladásakor a dugattyú mögött lévő közeg kb. 12—15 atmoszférára komprimáltatik. A 4. ábrában bemutatott változatra nézve, melynél az (r) szelep az (s) csatornába nyilik, ugyanaz áll, mint előbb. Ez esetben a (b) dugattyú mögött lévő nyomás csak az (s) csatornában uralkodó nyomással akkor egyenlíttetik ki, ha a dugattyú a fölső löketállásban van. Ezen czélra az (r) szelepnek kis toldata van, melyhez a dugattyú a fölső löketváltás alkalmával ütközik és így a szelepet rögtön emeli. Kísérletek útján továbbá bebizonyult, hogy a (g) forgópontnak az 1. ábrában fültüntetett beállíthatóságánál, a szabályozás csak igen sziik határok között lehetséges. Ezen szabályozás azonban jelentékenyen javul, ha a (g) forgási pont a dugattyúrúd irányához viszonyítva nem fügélyesen, hanem ahhoz párhuzamosan, illetve ferdén eltolható. Ezen czélt azáltal érjük el, hogy a (t) pályát, melyen a (g) forgási pontot hordó darab eltolható, ferdén állítjuk, mint az 1. ábrában pontozott vonallal van jelölve. Ugyanezen czélt elérjük akkor is, ha az (e) hajtórudat két részből készítjük és egy (u) rúdszár közvetítésével annak hosszát szabályozzuk. Végül még a (d) keresztfejet is beállíthatjuk (w) dugattyúrúdjához viszonyítva, pl. úgy a mint szintén az 1. ábrában pontozott vonallal van jelezve, hogy t. i. a keresztfej és keresztrúd közé különböző vastagságú, kicserélhető (v) alátétkorongokat helyezünk. Az 5—8. ábra szerinti kiviteli alakok a vezérműveknek egyszerűbb elrendezéseit, valamint olyan eszközöket tüntetnek föl, melyekkel a nyomóközeget, mely a kiegyenlítő dugattyúra hat, alkalmas szelepek használatával időnként elzárhatjuk, úgy hogy a kiegyenlítő dugattyú nem működhet meg nem felelő időben a szivattyú dugattyújára. (A Al) (5. ábra) a gőzhengerek, (B) a szivattyúhenger, i(a) a kompenzátor henger a (b) kompenzátor-dugattyúval; (c) és (e) a csuklósrudak. melyek (p)-nél egymással foroghatóan vannak kapcsolva. A (c) emeltyűnek alsó, a (q) hajtórúd által vezetett vége a (b) dugattyún szabadon fekszik, a nélkül, hogy ezzel össze volna kötve. A (c) ós (e) csuklósrudak (b) csapszög segélyével vannak egymással csuklósan összekötve, mely csapszögön a (k) csiga foroghatóan van ágyazva (6. és 8. ábra); ez utóbbi a (d) keresztfej (m) hasítékábau föl- és alá csúszhat, A keresztfej az (n) és (nl) gőz- ós szivattyúdugattyúrudakkal van összekötve. A rudak a gépállványban elrendezett megfelelő (L) éz (Ll) csapágyakban vezettetnek. A (b) kompenzátorplunger alatt lévő tér , (s) csatorna közvetítésével (t) szélkazánnal van összekötve, mely a pontozott (tt) vonalig olajjal vagy más folyadékkal van megtöltve. (6. és 8. ábra). Az ezen vonal föllötti tér nyomóléggel van megtöltve, melyet egy kis, a (q) csuklósrúd által hajtott (T) légszivattyú segélyével állandóan a szükséges feszültségen tartunk. A löket első felében a (p) plungerre ható erő a löket második fele alatt, midőn a gőzdugattyúra ható nyomás a munkaközeg expanziója következtében csökkent, a gépnek vissza lesz szolgáltatva. Hogy a gőz- és vízdugattyúk lökethoszszát szabályozhassuk és lehetetlenné te-