22789. lajstromszámú szabadalom • Kiegyenlítő szerkezet közvetlenül ható gőzszivattyúknál

— 2 — segélyével a (d) keresztfejre hat, mely a szivattyú vagy a munkahenger dugattyúrúdjával van összekötve. A (c) rúddal továbbá egy (e) csuklós rúd áll összeköttetésben, mely (f)-nél a (c) csuklós rúddal és (g)-nél az állvánnyal van forgathatóan összekötve; a (g) forgási csap az állványban állítható. A (b) dugattyú a (c) csuklósrúddal nincs közvetlenül összekötve, hanem az által hat arra, hogy az (f) csuklóra állandóan nyomást gyakorol. Ily módon elérjük azt, hogy az (a) henger (b) plungerére semmiféle oldalnyomás nem hat bármily szöget képezzenek is a csuklósrudak a henger tengelyével. Ha a gőzdugattyú balról jobbra menő löketét megkezdi, úgy a (d) keresztfejnek (y)-nál kell lennie. A (c) hajtórúd tengelyét az esetben (yl) jelzi, úgy hogy ennek következtében (y2) jelzi az (e) hajtórúd tengelyét. A (b) plunger állandóan az (f) csuklópontra gyakorol nyomást, mely ekkor az (y3)-al jelölt állást foglalja el. Ha tehát a gőzdugattyú a víznyomással szemben gőznyomás fölösleg mellett kezdi meg munkáját, úgy ezen fölösleget a (c) hajtórúd az (f) pontra viszi át, mely ennek folytán fölemelkedik és e mellett a (b) plungert visszaszorítja. Azon sebesség, mellyel az (f) pont emelkedik és a (b) dugattyú visszaszoríttatik folytonosan csökken addig, míg a gőzhenger dugattyúja löketének közepét el nem érte. Ekkor a (b) dugattyú egy pillanatra nyugalomban van; ettől fogva azonban a munkadugattyú továbbmozgásakor egészen a löket befejezéseig az (f) pont lefelé mozog, és pedig folytonosan növekedő sebességgel. Ily módon a dugattyú pályája irányában folytonosan növekedő nyomás gyakoroltatik addig, míg a löket véget ért és a keresztfej (y4)-nél van. Ezen pillanatban a (c) hajtórúd az (y5)-el jelölt állásban és az (f) pont ismét (y3)-nál vau. Ily módon a löket kezdetén létező munkafölösleg a löket utolsó része alatt, midőn az expanzió következtében a gőznyomás csökkent, visszatérül. Ugyanezen hatás ismétlődik a szivattyú dugattyújának visszamenetelekor ellenkező irányban. E mellett még különösen figyelembe veendő, hogy a (b) dugattyúra ható erő két erőre oszlik, melyek közül az egyik a (c) hajtórúd tengelyébe és a másik az (e) hajtórúd tengelyébe esik. A kompenzáló erő tehát a (c) és (e) hajtórudak által képezett szögek arányában növekedik és a fél löket befejezése után ugyanezen arányban csökken. Minthogy a kompenzáló erőknek az előre és hátrafelé menő löketnél egyenlőknek kell lenniök. ennélfogva az (a) és (al) szögek is a belső és külső löket megfelelő pontjainál egyenlőek lesznek. Ezen szög a (g) csukló állásától függ, mely beállítható. Ha tehát -- mint az közvetlenül ható szivattyúknál előfordul — a dugattyú az egyik vagy másik végén rövid löketeket találna végezni, ezen hibát könnyen helyre igazíthatjuk az által, hogy a (g) forgási csapot emeljük vagy sülyesztjük. Ha tehát a dugattyú előremenetelénél csak rövid löketeket csinál, úgy a (g) csukló emelése által a (c) és (e) hajtórudak képezte (dl) szög kisebb lesz, minek következtében ezen irányban a kompenzáló hatás nagyobb, az ellenkező irányban pedig csökkenne. A 2. ábra mutatja a munkadiagrammot; (m) a gőzhengernek, (n) a szivattyúnak és (p) a kiegyenlítőszerkezetnek diagrammja. Látható, hogy az utóbbi, a két elsőnek különbözetét még nem egyenlíti ki teljesen. Azonban sokkal jobban közeledünk, illetve abszolúte pontosan elérjük az ideális és (o)-val jelölt diagrammvonalat, ha pl. a dugattyúmögötti nyomást változóvá tesszük, az az ha valamennyi komprimálható közeget pl. nyomólevegőt vagy gőzt alkalmazunk. A henger hátsó oldalát ezen a 3. és 4. ábrákban bemutatott módosításnál egy kamrával kötjük össze, mely komprimálható közeget, mint pl. gőzt vagy levegőt tartalmaz. így tehát a hengerből a dugattyú mögött kiinduló (8) csatornát a gőzhenger tolattyú szekrényével vagy pedig a magasnyomású vezeték szélkazánjával, vagy végül egy külön készlettartánnyal köthetjük