22669. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkoholmentes erjesztett italok előállítására

- 6 — utóbbi az egész tartalomnak legalább is tizedrészét kell hogy képezze; a bevezetés oldalán egy csavarmenettel ellátott bevezető csapot kell elrendezni, a különböző tölcsérek és csövek számára, melyek az erjesztőanyag, a különböző folyadékok, és az edény tartalmának kiürítésére szolgáló szűrt levegőnek bevezetésére szolgálnak. Végül egy kis manométer és egy 7 vagy 8 légköri nyomásra beállított biztonsági szelep alkalmazandó biztonságképen. Végül a nyert termékek kiürítésére szolgáló csapon kívül az edény fenekére egy további csapot kell alkalmazni, mely a L. D. réteg kiszedését, a mosást, a fertőtlenítést, valamint az erjesztőanyagnak a kívánt magasságban való tartását teszi lehetővé. Ezen elrendezések semmi különöset nem tartalmaznak és minden hasonló berendezésen is előfordulnak, de nem képeznek lényeges kelléket. A gyártás megindítása a következő módon történik : A bevetést akár közvetlen bevetés által, vagyis zoogloeákkal, akár fokozatos bevetés által, vagy spórákkal eszközölhetjük. Legelébb is a zoogloeákkal való bevetést fogjuk tárgyalni: Ha az erjesztő kád térfogatának legalább huszadrészét kitevő egyenletes pépet képező zoogloeákkal rendelkezünk, tehát például egy 500 literes kádnál 25—50 li- | terrel, úgy ezen mennyiséget egy tetszőleges tajtájú oldattal jól megtöltött edénybe közvetlenül beletölthetjük. A szabad levegőnek az erjesztőbe való behatolását meg kell gátolni. Ezt például oly módon érjük el, hogy egy csavarmenettel ellátott tölcsért zoogloeákból álló péppel töltünk meg, és ezután a légkiszívó csapot megnyitjuk, mire a ritkítás az erjesztőanyagot beszívja. A pép beömlése után a tölcsér csapját ismét elzárjuk. Ha a spórákkal való bevetés szerint akarunk eljárni, a midőn ugyanis nem rendelkezünk elegendő pépalakú zoogloeamenynyíség fölött az italok gyártásának folytatátára, és ennélfogva az erjesztőanyagot szaporítani kell. a következő módon járhatunk el: Egy edényt, melyet 1. számú edénynek nevezünk, literenként 45 g. nyers czukrot tartalmazó és a százados densiméteren 1015°-nyi sűrűséget mutató oldattal tőlünk meg. Midőn ezen oldat az erjedés folyamán literenként 5—6 g. czukrot vesztett és már csak 1013° sűrűséggel bír, ezen 1. számú edény tartalmát egy 2. számú edénybe töltjük át és az 1. edényt újra 1015°-ú oldattal töltjük meg. A teljes erjedésben lévő 1013°-ú oldat L. D. spórákat tartalmaz, melyek az erjedést a 2. edényben folytatják és az 1. számú edény tartalmát kellő megerjedése után ismét liozzátöltjük a 2. edény tartalmához és megfigyeljük, vájjon a 2.-ben lévő oldat literenként és naponként fogyaszt-e egy gramm czukrot, ha nem, úgy a bevetést szükséghez képest harmadszor és negj^edszer is ismételni kell. Az így bevetett oldatok kiürítésük és pihentetésük után a kivánt italokat fogják képezni; ezen oldatok uj oldatok előkészítésére is hasznosíthatók. Czélszerü azonban az 1. edény tartalmát nem túlságosan kifárasztani és a harmadik és a további kiürítésekkel addig várni, míg ezen folyadék eredeti aktivitását vissza nem nyerte. Az erjesztés folyama alatt a következő rendszabályokat kell követni: A környező hőmérséklet, a L. D. menynyisége, valamint az oldatok töménységi foka az erjedés gyorsaságára befolyással bírnak, miért is a folyadéknak az erjesztőben való tartózkodási ideje helytelen kiindulási pont volna az erjedés fázisainak megítélésére. A legbiztosabb ismertető jel a megsemmisített czukormennyiség meghatározása, mely legegyszerűbben literenként és naponként jegyezhető föl. A reakczió közepes erőssége mellett naponként és literenként 6 g.-nyi czukorfogyasztás vehető normálisnak. Az erjedési folyamat gyorsasága azonban szükség esetére növelhető vagy csökkenhető. A L. D. spórái és gyöngysorai, melyek nincsenek zoogloeákká egyesülve, rendszerint a pépes réteg fölött egy ködös csapadékot képeznek, mely a reakczió erősségéhez képest többé-kevésbé magasra emel-