22458. lajstromszámú szabadalom • Léghuzam szabályozó
tolattyú alsó fölülelére ható gőznyomás megszünteti. Ha már most a (11) tüzelőajtót kinyitjuk, mi mellett a (10) négynyílású csap a 2. ábrában föltüntetett helyzetbe kerül, úgy a (9) vezeték a (13), (27) kipuffogóvezetékkel kerül összeköttetésbe. A gőz már most a (8) szelepházból teljesen eltávozik és annak részei a (21) rúgó hatása alatt ismét nyugalmi helyzetükbe kerülnek (6. ábra). Ezen elrendezés mellett a lesülyedő (3) rudazatnak a dugattyústolattyú helyzetváltoztatására szükséges munkának csak kis részét kell, hogy végezze. A (8) szelepházban összegyűlő kondenzvíz önműködő levezetése czéljából ezen szelepház alsó részében egy (30) fúrás van elrendezve, mely a (31) karral ellátott (32) rúgós csapószelep által mindaddig zárva tartatik, míg a dugattyústolattyú alatti tér gőzzel van megtöltve. A lesülyedő dugatytyústolattyú a (32) szelepet megnyitja, mire a kondenzvíz lefolyhatik. Ezen átkormányzószerkezetnek egy eg> szerűsbített kiviteli alakja a 8. ábrán van föltüntetve. Az előbbi szerkezet (22) szeleptányérja, (23) rugója és (24) peczke ezen elredezésnél elmaradnak. A (9) gőzvezetéket közvetlenül a fölemelkedő (17) dugattyússzelep zárja el, mely továbbmozgása alkalmával a (27) ldpuffogó vezetéket a (7) csővel köti össze. Egyébként ezen szerkezet a föntleirt szerkezettel azonos módon működik. A (6) füsttolattyúnak lefelé mozgását önsúlya eszközli, mihelyt a gőz az (1) hengerből elszáll. Ezen mozgást a folyadékkatarakt fékezi, melynek (4) dugattyúja a fölötte lévő folyadékot a (33) szelepen keresztül az (5) hengerből kiszorítja. Az (5) henger alsó részén egy kis (34) nyílás útján az azt körülvevő, minden oldalról zárt és elzárható töltönyílással ellátott (35) tartánnyal közlekedik, felső végén pedig (30), illetve (37) csővekkel van összekötve, melyek csaknem a (35) tartánynak fenekéig érnek és (33) szabályzószeleppel, illetve egy a henger felé nyiló (16) visszacsapószeleppel vaunak ellátva. Minthogy a (4) dugattyú a füsttolattyú I megnyitása alkalmával a folyadékot az (5) hengerből egy sztik (34) nyíláson át a (35) tartányba kell, hogy nyomja, ennélfogya a rudazat az (1) hengerben lévő gőznek tetemes nyomása esetén sem érhet el túlságos sebességet, miért is a füsttolattyú fölemelése alkalmával lökések nem léphetnek föl. Esetlegesfolyadékveszteség,mely az eddigi kataraktoknál azonnal pótlandó, minthogy különben a füsttolattyúnak legmagasabb helyzetéből való lesiilyedése alkalmával a folyadékkal hiányosan megtöltött hengerben erős lökések lépnének föl, a jelen szerkezetnél semmiféle káros hatással nem jár, minthogy a füsttolattyú megnyitása oly csekély sebességgel történik, hogy a beszívott folyadékoszlopnak a dugattyútól való elszakadása nem következhetik be, másrészt pedig a (35) tartányban csak akkora folyadékkészletnek kell jelen lennie, hogy a (36) cső még a folyadékba bemerüljön. Ezen oknál fogva a fönt leírt kataraktnál hátrány nélkül vizet használhatunk fékező folyadékul, miáltal a füsttolattyú kormányzása mindig pontosan történik és nem befolyásoltatok, mint az olajkataraktoknái az olajnak (vagy glycerinnek) minden hőmérsékletnél más-más viscositása által. Oly czélból, hogy a tűzelőajtó kinyitása alkalmával a füsttolattyú lesülyedése gyorsabban történjék, a (16) visszacsapószelep egy (15) gőzhengerrel van ellátva (1. és 4. ábra), melynek (38) dugattyúja a (40) vastagítással ellátott (39) rúd segélyével a (16) szelepet fölemelheti, mely utóbbi rendes körülmények közt szabad játékkal bír. A (38) dugattyú egy (41) rúgó által legmélyebb helyzetében tartatik. A tüzelőajtó kinyitása alkalmával a (10) négynyílású csap a (2. ábrán) föltüntetett helyzetbe kerül; erre a (14) vezetéken át friss gőz áramlik a (38) dugattyú alá, mely a (41) rúgót öísze nyomja és a (10) szelepet megnyitja. Ily módon a (3) rudazat gyorsan mozoghat fölfelé, minthogy a (4) dugattyú fölött levő folyadék nemcsak a (33) szabályzószelepen, hanem a teljesen kinyitott (16) visszacsapószelepen át is távozhat a (35) tartányba. I A tüzelőajtó becsukása alkalmával a (10)
