22422. lajstromszámú szabadalom • Villamos vasúti berendezés fölületi kontaktussal

a 6. ábra a differencziál tekercs egy más kiviteli alakját mutatja, a 7. ábrán a készülék egy más kiviteli alakja van ábrázolva, a 8. ábra a pályatest keresztmetszetét és a készülék egy további kiviteli alakját mutatja. Ha egy indukczió tekercsbe, melyben áram kering az (A) vashenger egyharmadrészét (lásd 1. ábra balra) belétoljuk, akkor az (A) vashenger mágnessé lesz. Az (A) vashenger a szolenoid tekercsbe beliuzatik és benne szimmetrikusan helyezkedik el, a mint az az 1. ábrán jobbról látható. A vonzó erő akkor éri el maximumát, midőn a vashenger a szolenoid tekercs közepén van. Ezen vonzó erő fokozható egy a szolenoid egyik végén alkalmazott (F) vaskorong által, mely a (B) szolenoid fa vagy ebonit tartóihoz van erősítve (lásd 2. ábra). Ily módon a tekercsben keringő áram és az (A) henger indukáló hatása összegeződik. Ha tehát az (A) heuger a 3. ábrán jelzett állásban van, úgy hogy hosszának egy harmad részével a (B) tekercsbe, a másik végén pedig szintén hosszának harmadrészéig (b) tekercsbe nyúlik, melyek mindkét végükön (F) és (f) koronggal vannak ellátva, úgy érthető, hogy ha mindkét tekercsben egyenlő számú Ampére menet van, melyekbe egyenlő hosszú illetve köbtartalmú hengerrészek nyúlnak be, a henger egyensúlyban fog maradni, amint ez a 3. ábrán föl van tüntetve. Mihelyt azonban a tekercsek egyikén eiősebb áram halad át, vagy az egyik tekercs menetszámát növeljük, az (A) henger az erősebb szolenoid tekercs irányában fog eltolódni A szolenoid tekercs menetszámának növelése helyett a tekercsbe bevezetett (A) henger tömege is növelhető. Ezen elven alapulnak az ívlámpák szabályozói, melyek differencziál regulátor név alatt ismeretesek. Minthogy jelen találmány tárgyát képező kommutátor ugyanazon elven, alapul, joggal nevezhető szintén differencziál-kommutátornak. Jelen készülék, mely a differencziálkommutátort foglalja magában, három főrészből áll. 1. az elektromágneses differencziál-berendezésből, 2. a kommutátorból, 3. az egész készüléket körülvevő hüvelyből. Az áramzáróként szereplő két mágnes a 6. ábrán (A) és (A')-el van jelölve, melyek csak alak és nagyságban különböznek egymástól. Ezek egy diamágneses fémből készült (B B) résszel vannak összekapcsolva. Ezen (B) részbe egy szintén diamágneses fémből készült (C) cső van elhelyezve, melyben egy hengeres (D) lágyvasmag van. mely (E és E') kúpokban végződik. Ezen henger arra szolgál, hogy vagy az egyik vagy a másik mágneses áramot erősítse. A (C) cső körül és pedig pontosan azon részen, hol az (A) darab van, az (F) és (G) vörösrézből készült tekercs van alkalmazva, melyek ellenkező irányban vannak tekercselve. Az (F) tekercs sokmenetű vékony drótból, míg a (G) tekercs kevésmenetű vastag drótból készült. Ugyanazon (C) cső körül (G') tekercs is van tekercselve, mely nikelsodrony vagy tetszőleges más nagy ellenállású fémből készül. Ezen tekercsnek a (C) csőhöz közel eső részén kevesebb menete van, mint az (F) és (G) tekercseknek, a tekercsnek többi része pedig ugyanazon sodronyból bifllárisan van fölcsavarva s így csak mint egyszerű indukczió nélküli ellenállás szerepel. Ha az (F) vagy (G) tekercsen áram halad át, a vasmag fölfelé vonzatik, ha pedig a (G') tekercsen halad át elektromos áram a (D) mag lefelé vonzatik. Hogy utóbbi lehetséges legyen, szükséges, hogy sem az (F) sem a (G) tekercsen ne haladjon át áram, minthogy ezen tekercsek menetszáma sokkal nagyobb mint a (G') és így vonzásuk is erősebb, miáltal tehát a (D) mag fölfelé vonzatnék. A kommutátor elrendezése a következő : Az (A' A') mágnes körül alul (4. ábra) (I) fakorong van alkalmazva, melyre négy egymástól izolált (L) (L) (L') (L') fémcsésze