22415. lajstromszámú szabadalom • Berendezés mozdonyok füstjének a vonat mögött való kibocsátására és a szikrázás elfojtására
Megjelent 1901. évi szeptember lió 25-én. MAGY. gg| KIR. SZABADALMI Ilii HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 22415. szára, v/b. OSZTÁLY. Berendezés mozdonyok füstjének a vonat mögött való kibocsátására és a szikrázás elfojtására. LAKOS LAJOS GYÁROS BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja lflOl április hó 17-ike. A mozdonyok kürtőjén kitóduló és a legtöbb esetben a vonat egyik vagy másik oldala mentén visszafelé szálló füst az utasokra igen kellemetlen, a vasúti kocsik külső és belső részeit bekormozza és ezen kívül még tűzveszélyes is, mivel az általa tovaragadott szikrák még izzó állapotban hullanak a pályatest mentén lévő épületekre illetőleg az ennek közelében fölhalmozott anyagokra és terményekre. Az ezen hátrányok beszüntetésére eddig javaslatba hozott berendezések, melyeknek segélyével a füstöt a mozdony kürtőjétől egy csővezetéken át a vonat utolsó kocsijáig akarták vezetni és ily módon a vonat mögött kibocsátani, nem váltak be. Az eddigi ily berendezések ugyanis, hatásukban, a mint azt a következőkben ki fogjuk fejteni, vagy tökéletlenek és megbízhatlanok voltak vagy pedig nem feleltek meg a vasúti üzem egyéb követelményeinek. Ezen berendezések egyikénél, mely könynyebb megérthetés czéljából a mellékelt rajz 1. ábráján vázlatosan föl is van tüntetve, minden kocsi tetején egy-egy (1) cső volt elrendezve, mely csövek a mozdonyra szerelt és a kürtő (2) csőtoldatával közlekedő hasonló elrendezésű (3) csővel conaxiálisak voltak és együttesen a füstnek a vonat utolsó kocsijáig való vezetésére szolgáló csővezetéket képeztek. Ezen berendezésnek az volt a hibája, hogy a kocsiknak egymáshoz viszonyított szabad mozgását lehetővé teendő a szomszédos csővégek között bizonyos közt kellett meghagyni, a minek az volt a következménye, hogy a füst, mely a küllevegőben csekélyebb ellenállásra talál, mint a csövekben és mely különben is fölfelé szálni iparkodik, a berajzolt nyilak irányában a szabadba tódult. Ezen berendezéssel tehát a kitűzött czélt nem lehetett elérni, a menynyiben a füstnek csak igen csekély része vezettetett a csöveken át a vonat végéig; ha pedig erős oldalszél találta a vonatot, akkor az a füstöt már az első kocsi csövének végénél fújta ki a vezetékből. Ezen oknál fogva a 2. ábrában sématikusan föltüntetett berendezés hozatott javaslatba, melynél a szomszédos csővégek közötti megszakítás elkerülése czéljából, minden cső egyik végén egy leszerelhető, kúpos (4) toldat volt elrendezve, melybe az előző kocsi csövének vége akként nyúlt be, hogy a csövek egy folytonos vezetékké tevődtek össze. Ezen berendezésnél az előbb említett hátrány ugyan nem volt meg, de
