22415. lajstromszámú szabadalom • Berendezés mozdonyok füstjének a vonat mögött való kibocsátására és a szikrázás elfojtására

e helyett egy más baj merült föl, a menynyiben a vonat a leírt berendezés alkalmazásánál csak akkor állítható össze, ha az összes kocsik (4) csőtoldatukkal ugyanazon irányba vannak fordítva. Minthogy azonban a vonatok rendezésénél ezen követelmény nem teljesíthető mindig és a kocsiknak ily összeállítása különben is igen fáradságos, a (4) toldatokat leszerelhetően rendezték el, hogy ezeket a szükséghez képest majd az egyik majd a másik csővégre lehessen szerelni. De már maga a csőtoldatoknak ezen igen gyakran szükségessé váló leszerelése a cső egyik végéről és rászerelése a cső másik végére oly sok időt vett igénybe, hogy ezen berendezést is, mely a vasúti üzem egy fontos követelményének kielégítését, a rendezésnek gyors és egyszerű keresztülvitelét lehetetlenné tette, el kellett ejteni. A jelen találmány tárgyát már most oly berendezés képezi a füstnek a vonat mögött való kibocsátására és a szikrázás elfojtására, mely úgy hatásában, mint kezelésében teljesen megfelel a gyakorlat követelményeinek és melynél az egyes részeknek a kocsik megfordításánál szükségessé elállítása egyetlen kézfogással eszközölhető. A találmány tárgyát képező berendezés a mellékelt rajzban két foganatosítási alakjában van föltüntetve. A 3. ábra az ezen berendezéssel ellátott vonat oldalnézete. A 4. ábra a füstvezető berendezés függélyes hosszmetszete. Az 5. ábra alsó füstvezetékkel fölszerelt vonat oldalnézete. A 6. ábra metszet a 3. ábrának A—B vonala szerint. A 7. és 8. ábrák részletrajzok. Minden egyes kocsin és a mozdonyon egyegy az (5) tartókon (3. ábra) ágyazott vízszintes (6) cső van elrendezve, mely végein a kúpos (7) toldatokat hordja. A (6) csövek hossza akként van méretezve, hogy a szomszédos (7) toldatok az ütköző rúgók összenyomatásánál egymáshoz ne ütődhessenek. Mindegyik (6) csőben egy a tulajdonképeni füstvezetéket képező (8) cső (4. ábra) van forgathatóan és eltolhatóan ágyazva, melynek (9) fogantyúja (3. ábra) (6) csőnek két lefelé nyúló szárral bíró (10) hasítékán át kifelé nyúl. Ezen fogantyú segélyével, melyet a (10) hasíték egyik vagy másik szélső ágába állítunk be, a (8) csövet a szükség szerint a 7. illetőleg 8. ábrában föltüntetett állásba hozhatjuk, a mikor is az a (6) cső jobb- illetőleg baloldali (7) toldatán túlnyúlik és végével a szomszédos kocsi (6) csövének (7) toldatában fekszik. A (8) csöveket mindig oly állásban tartjuk, hogy ezek az egymással összekapcsolandó összes kocsiknál mindig ugyanazon oldalon nyúljanak tul a (6) cső (7) toldatán, ha pedig valamely kocsi megfordíttatik, akkor a (8) csövet egyszerűen a (9) fogantyú megemelésével és oltolásával a szükséges állásba hozzuk. A mozdonyra szerelt (6) cső, melynek (8) csövét helytállóan rendezzük el, a kürtőnek (11) toldatával közlekedik, melynek kúpos vége a mozdony (6) csövének (7) toldatába nyúlik be. A leírt elrendezés által a mozdony kürtőjével közlekedő folytonos, a vonat gyors rendezését semmiképen sem akadályozó és a gyakorlat követelményeinek minden tekintetben teljesen megfelelő csővezetéket kapunk, mely az egész füstöt a vonat utolsó kocsijáig vezeti és azt itt szikramentesen bocsátja ki, mivel a szikrák azon idő alatt, míg a csővezetéken átjutnak, teljesen kialszanak. Az 5. ábrában föltüntetett berendezés csak annyiban tér el az imént leírttól, hogy annál a csővezeték a kocsiszekrények alatt van elrendezve és a kétszer meghajlított (12) csövön át közlekedik a mozdony kürtőjével. A leírt berendezés, különösen pedig a (8) csövek eltolására szolgáló szerkezet a találmány lényegének megváltoztatása nélkül természetesen sokféleképen módosítható SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés mozdonyok füstjének a vonat mögött való kibocsátására, jellemezve a kocsira szerelt vezetékekben eltolható,