22375. lajstromszámú szabadalom • Berendezés üreges testek földuzzasztására

— 2 vagy homorú fölület, a tövis pedig egy a | száránál nagyobb fölületű fejjel van el- j látva, a fej és a szár között az átmenetet megfelelően görbülő (A2) válldarab közvetítheti. Az (Al) fej a kiöblösítendő üreges testet többé-kevésbbé szorosan zárja el. A tövis az alaplemezből akkora hosszúságon nyúlik ki, hogy az (Al) fej és az ellendarab között lévő távolság amahoszszúsággal legyen egyenlő, melyen a csődarabot ki kell öblösíteni, a tövis szára pedig valamely képlékeny anyaggal van bevonva, melynek rétegvastagsága akkora, hogy a szár vastagságát körülbelül az(Al) fej vastagságával tegye egyenlővé. A vezeték egy hydraulikus henger, illetőleg ennek kerete gyanánt van kiképezve, eme vezetékben egy szán mozog, melyet a hydraulikus henger vagy mechanikus úton egy csavar mozgat, a tövis pedig a kerethez, a lemez pedig a szánhoz van kötve, vagy viszont, a szán és a vezeték pedig viszonylagos elmozdulást végez, úgy hogy a tövis feje a lemez felé közeledjék. Az 1. ábrán a tövis és a lemez abban a helyzetben van ábrázolva, melyben azt az (F) forraló csőbe toljuk be, mely forraló- ! csövet az (FI) csőlemezben megerősíteni akarjuk, a 2. ábrán a tövis a forralócsőben az elmozdulása kezdetén van ábrázolva. Az (Al) fej ekkor visszafelé mozog, a (B) lemez a képlékeny anyagot oly módon deformálja, hogy ne csak a csőnek a csőfal külső oldalán fekvő, tehát abból kinyúló Í vége duzzadjon harang- vagy kehelyalakban föl, hanem a csőfal belső oldalán fekvő részén is keletkezzék egy gyűrűalakú földuzzadás. A gyakorlatban azt tapasztaltuk, hogy a művelet közben föllépő erők nem csak a föntebb jelzett földuzzasztást idézik elő, hanem azonkívül a lemezt is szorosan a csőre szorítják, úgy hogy a berendezés mindaddig, míg a tövis a munkáját be nem fejezte, szoros kapcsolatban van a munkadarabbal. Azonkívül a berendezés, mikor a cső harangalakú végét elkészítette, önműködően és fokozatosan kapcsolódik ki a munkadarabból, föltéve, hogy a tövisnek a fej mögött fekvő része nem túlságosan hosszú, vagy hogy ez eléggé el van vágva vagy eléggé kúpos ahhoz (lásd az ábrát), hogy a deformált képlékeny anyagot, mely a tövis végét elzárj cl, cl csőből kihajthassa. A 3. ábrán a berendezés abban a helyzetben látható, melyben a kiöblösítés félig be van fejezve, a 4. ábrán a kiöblösítés lényegében teljesen be van fejezve és az 5. ábrán a kész kapcsolat látható. Ha a csőfal mögött kiöblösödést létesíteni nem akarunk, hanem csak a csőfalon kívül eső részt óhajtjuk kiöblösíteni, ezt az által végezhetjük, hogy rövidebb képlékeny anyagréteget alkalmazunk a tövisen és ennek (A2) válldarabját a művelet kezdeténél körülbelül a csőfal alsó végével hozzuk egy vonalba. Bizonyos esetekben czélszerű, ha a képlékeny anyagréteg hosszúságát oly módon szabjuk meg, hogy az a cső végéből kissé kinyúljék, hogy azt azután a;z ellendarab segélyével a csőbe benyomhassuk, ekkor a kélépkeny anyagréteg hosszúsága megkisebbedjék és szélessége növekedjék, tehát a képlékeny anyag kitöltse azt a kis közt, mely a berendezésnek a csőbe való bevezetésénél a képlékeny anyag és a cső között keletkezik. Ennek következtében a képlékeny anyag már azelőtt tömöríttetik, hogy a tövis működését megkezdené, és azt tapasztaltuk, hogy ez a tömörítés a lemez hatása alatt, még mielőtt a tövis mozgás-i nak indulna, már elég tökéletesen végbemegy. A képlékeny anyagot egy darabban, vagy két vagy több darabban helyezhetjük el a tövisen, ebben az utóbbi esetben a tövisen könnyébben helyezhető el és a kiöblösítés befejeztével könnyebben húzható ki a csőből. Erre a kihúzásra görbített végű, csőalakú szerszám használható. Ha a csövet nem a végén akarjuk földuzzasztani, az ellendarabot egy csőalakú, a tövist vezető toldattal látjuk el, melyet a csőbe oly mélyen tolunk be, hogy a toldat ott végződjék, hol a földuzzasztásnak végbe kell mennie. Ha a föntebb leírt berendezést arra akarjuk használni, hogy segélyével sima csö-