22324. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tömör vagy űrös testeknek, különösen csöveknek vasból való öntésére
Két alsó réteg alkalmazásánál előnyös a következőképen eljárni: Agyagból és szecskából víz hozzákeverésével egy nehezen gyúrható masszát készítünk és ezt körülbelül 1 /2 cm. vastagságban a félhengerbe betapasztjuk és ezután megszárítjuk, illetőleg égetjük. Ezen rétegre a második réteget rakjuk rá, mely tűzálló agyagnak homoknak és lóganéjnak vízzel és firnisszel való keverékéből áll. Ezen réteget oly vastagságban alkalmazzuk, hogy az a (g) kampók végéig érjen; erre a második réteget is mégszárítjuk, még pedig forró levegő, vagy tűzgázok segélyével, melyek magában az öntő gödörben fejleszthetők. A második réteg fölrakásánál az öntendő tárgy alakját szemmérték szerint és esetleg egy forgó sablon segélyével nagyjában megmintázzuk. A szárítás után még egy harmadik igen vékony (3—4 mm.-nyi) réteget rakunk föl, mely egy könnyen kenhető ragadós, pépes masszából áll. Ezen masszát egymással jól összekevert 40% terrakotta-porból, 15% égetett tégelygraíitból, 10% kövér agyagból, 15«/o homokból, 5% faszénből és 15% tehénganéjból készítjük, mely anyagokat 3:1 viszonyban alkalmazott vízzel és lenolaj-l'irnisszel keverjük. Ezen harmadik réteget a forgatható (K) sablon segélyével (4. ábra) egyenletesen lesimítjuk. Ezen sablonnak (k) tengelye e közben (8. ábra) az (0) illetőleg (P) lemezek félköralakú nyílásaiban forog, mely lemezek a coquilla végein csavarok és csavaranyák illetőleg (p) ékek segélyével leszerelhetően vannak összeerősítve. A coquillának (L M) fejrészei a csővégeknek megfelelően vannak kiképezve. Ezen fejrészek egyikében, például (L)-ben a szokásos módon az (N) beöntő nyílást (5. ábra) rendezzük el. Ezután a fölső (harmadik) réteg megszárítása nélkül a forma másik felének előállításához fogunk, mely czélbóla fölső félliengert a gödör másik partjára fektetjük és az előzőleg félrarakott félhengert a gödörbe emeljük és vízszintes állásban rögzítjük. Az ezen félhengerben j foganatosított formázás csak annyiban kü- ! lönbözik a leírttól, hogy a forrna élei mentén az előnyösen fecskefarkalakú (h) fáczokat (4. ábra) képezzük ki. A forma ezen második felének elkészítése után ezen utóbbira haránttartókat rakunk, a másik félhengert fölfelé fordított formával az alsó félhengerre helyezzük és a (V) ajtókat (2. ábra) lezárjuk. Ezután az egész formát szárítjuk, illetőleg kiégetjük, még pedig forró levegővel vagy pedig tűzgázokkal, melyek magában az öntőgödörben elrendezett tüzelés segélyével fejleszthetők és a (T) csatornán át elvezethetők. A harmadik réteg a megszáradás után kőkeménységű réteget képez, mely a forma masszájával igen erős kötésben van és ennélfogva csekély vastagsága daczára is igen nagy ellenálló képességgel bír. Minthogy pedig ezen réteg anyaga nem tapad a megömlesztett illetőleg a megmerevedő fémhez, ugyanazon formát több százszor alkalmazhatjuk, miközben csak ritkábban és csak igen csekély javítások válnak szükségessé, melyek ujabb anyagnak a megrongált helyekre való rákenésével igen egyszerűen eszközölhetők, a mennyiben a kijavításra használt anyag a forma, saját hőmérséklete folytán azonnal megszárad. Mihelyt a forma elegendően megszáradt, a (V) ajtókat kinyitjuk, a fölső félhengerben lévő formát graíitfestékkel bemázoljuk, ezen félhengert az alsóról leemeljük, a formával lefelé fordítjuk és ezen helyzetben az alsó forma fölött tetszőleges emelő szerkezet segélyével megtartjuk, mire az alsó íélhengerben lévő formát is grafitfestékkel bemázoljuk. Miután a grafitmáz megszáradt, a (h) fáczokat a harmadik réteg képzésére szolgáló masszával kitöltjük és ezután a fölső félhengert pontosan beállítva gyorsan az alsóra helyezzük, úgy hogy a fáczokba töltött fölös anyaga formaélek összeütközésénél a fáczokból a formába nyomassék; ez által igen tökéletes tömítést érünk el. Ezután a (H) csavarokat becsavaroljuk, az (i) ékeket beverjük és a (d d) támaszoknak elforgatása j után a coquillát rézsútos állásba hozzuk, ' mire a forma belső fölületét a fáczokból
