22324. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tömör vagy űrös testeknek, különösen csöveknek vasból való öntésére

befelé szorított és időközben már- kissé , megszáradt anyagtól egy hengeres simító segélyével megtisztítjuk. Ezután az egyik zárólemez mindkét (0) részét a coquilla (L) végéhez csavaroljuk és a coquillát a beöntő nyílással lefelé fordítva a (Z) támasz (1. ábra) (z) villája segélyével függélyes állásban rögzítjük. Ezután az (R) magot bocsátjuk a formába, mely magnak vastagabb végére előbb a kúpos (r) agyagdugót tapasztjuk rá, melyet csak kissé szárítunk meg, úgy hogy az még képlékeny marad és a mag és a íormaköpeny közötti teret tömítően kitölti és a formának az öntésnél lefelé fordított végét jól elzárja. A mag a formába való betolásánál ez utóbbinak kúpos alsó része által akként vezettetik, hogy a mag tengelyének kúpos (m) csapja az (0) lemeznek czentrális nyílásába tolódik. Mihelyt ez megtörtént, a mag fölső homlokfölületére, a szélső légsípok körül oly vastag agyagréteget tapasztunk, hogy a (P) zárólemezek, melyek (p) ékek (3. ábra) segélyével rögzíttetnek, a magot helyes állásában szorosan megtartják és ennek oldalas vagy hosszirányú elmozdulását megakadályozzák. Ezután a coquillát az (N) beöntő nyílással fölfelé fordítjuk, a (Z z) támasztószerkezettel ezen állásban rögzítjük és az (intést a szokásos módon foganatosítjuk. Mihelyt az öntött anyag megmerevedett a kész csövet következő módon vesszük ki. A coquillát a beöntő nyílással lefelé fordítjuk, a magot kihúzzuk és a cső belső fölületét drótkefe segélyével megtisztítjuk. Ezen idő alatt a fém zsugorodása még tart, a csövet pedig belülről hűtjük le, miáltal a csőfalakban föllépő káros feszültségek elkerültetnek, a mennyiben a cső külső fölületének szabaddá tételével tetszőleges ideig várhatunk. Bizonyos idő múlva a coquillát a kész csővel együtt vízszintes helyzetbe hozzuk, a csapokat kivesszük, a coquilla fölső felét leemeljük és a még sötétvörösen izzó csövet kiveszszük. Minthogy a cső teljesen tiszta, a forma anyagától semmi hozzá nem tapadt , és varratokkal sem bír, úgy azt a vörös izzás megszüntésével, azonnal bemázolhatjuk aszfalttal. A leírt eljárással ugyanazon formaköpeny minden számbavehető javítás nélkül körülbelül három havi szakadatlan munkát bír el. Minden öntés előtt a forma egyik felének (h) fáczait friss anyaggal kell kitölteni, illetőleg szükség esetén kissé kijavítani. A leírt eljárást természetesen tömör tárgyak öntésére is alkalmazhatjuk; ezen esetben a mag és az ennek számára szolgáló központosító szerkezet elmarad. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás tömör vagy űrös forgástesteknek, különösen csöveknek vasból való öntésére, jellemezve az által, hogy a forrnaszekrényben mintával való formázás helyett két egymással teljesen egyenlő és egymással csavarokkal öszszeköthető félrészből álló, hossztengelyére merőleges tengely körül forgatható coquillában sablon segélyével formázunk, a hol is a formaköpenyt a coquillában ezzel mereven összekötött kampókkal rögzítjük és űrös testek öntésénél a magot a coquillának véglapjai által conaxiális helyzetben rögzítjük. 2. Az 1. alatt igényelt eljárásnál a formaköpenynek három egymásután készített rétegekből való előállítása, melyek közül az alsó réteg vízzel sűrű masszává gyúrt agyagból és szecskából, a középső réteg 3:1 viszonyban alkalmazott vízzel és ola.ifirnisszel képlékeny masszává gyúrt körülbelül egyenlő mennyiségben használt tűzálló agyagból, homokból és lóganéjból, a harmadik csak 3—4 mm. vastagságú réteg pedig körülbelül 3:1 viszonyban alkalmazott vízzel és olajfirnissz-el könnyen kenhető, szívós maszszává kevert körülbelül 40% égetett tűzálló agyagból (terracottaporból), 15"/o égetett tégelygrafitból, 10°/o kövér agyagból, 15% homokból, 5% faszénből és 15% tehénganéjból áll, a hol is