22314. lajstromszámú szabadalom • Újítások multiplex távíró berendezéseken

Á 40. ábra a betűkerék és mozgató berendezése függélyes metszete. A 41. ábra metszet a 40. ábra E—F vonala szerint a nyíl irányában nézve. A 42. ábra a szán visszavezetésére szolgáló berendezés vízszintes metszete. A 43. ábra a nyomtatóberendezés kapcsolási sémája. A 44. ábra a nyomtatóberendezést működtető kombinátor kapcsolási sémája. A 45. ábra a kombináczió képezés további megmagyarázására szolgál. A 4-6. és 47. ábra egy papírlapot és az erre nyomtatott táviratot részben összehajtogatva, illetőleg átlátszó borítékba zárva ábrázol. Az 1. ábrán a pontozott vonal fölött a jeladó, a pontozott vonal alatt a jelvevő állomás berendezése látható, azonban a találmány szerint a táviratozás nem csak két végállomás között lehetséges, hanem ezek között tetszőleges számú közbeeső állomás is be lehet iktatva. (1) egy ismeretes, alkalmas szerkezetű generátor, mely nagy frequencziájú, másodperczenként pld. 180 áramváltozással biró, váltakozó áramot szolgáltat és evvel táplálja a (2) vonalat, melynek áramköre a (3) relais (4) kontaktusán át rendesen zárva van. A visszavezetésre a föld vagy egy külön vezeték szolgál. A jeladó állomáson az áramelosztót egy bizonyos számú, (pld. 52) egymástól szigetelt szegmentumokra osztott (5) kontaktusgyűrű és egy második (6) kontaktusgyűrű képezi, mely például négy, egyenlő hosszúságú, egymástól szigetelt szakaszra van osztva. Eme szegmentumok fölött a (8) illetve (9) súrlódó rúgok futnak, melyeket egy alkalmas váltakozó áramú motorral megfelelő módon kapcsolt (7) kar forgat oly sebességgel, hogy egy teljes fordulata alatt a vonalon annyi félhullám menjen át, ahány szegmentuma van az (5) gyűrűnek, (tehát az adott példánál egy teljes fordulata 52 félhullámnak feleljen meg). A (7) kar azonban más módon is hajtható, ép úgy, mint a jelvevő megfelelő karja. Az (5) gyűrű szegmentumai négy, egyenként (11) szegmentumból álló csoportra vannak osztva, az első csoporthoz az (1—11), a másodikhoz a (13—23), a harmadikhoz a (25—35) és a negyedikhez a (37 —47) szegmentum tartozik, ha a számlálást a (10) számmal jelzett szegmentumnál kezdjük. A többi szegmentumok közül a (12)-ik, (24)-ik és (36)-ik az egyes csoportok elhatárolására, a még hátralevő öt szegmentum pedig más, i később jelzendő czélra szolgál. A határoló szegmentumok szükségesek, mert polározott vonalrelais nyer alkalmazást, mely közvetlenül szomszédos szegmentumok alkalmazását meggátolja, minthogy nyelve mindaddig, míg a relais-n ellenkező irányú áram nem folyik át, ama kontaktuson marad fekve, melyre legutoljára húzatott. A tizennégy-tizennégy szegmentumból álló négy csoport szegmentumai a hozzájuk tartozó (12) billentyűzet (11) áramzárótagjaival vezetőkapcsolatban állanak, az 1. ábrán azonban nagyobb világosság okáért csupáncsak mindegyik csoport két szegmentumának és az ezekhez tartozó billentyűk áramzáró tagjai között lévő kapcsolat látható, minthogy ez a találmány lényegének megmagyarázására elégséges. Az áramzáródaraboknak a billentyűzetben való alkalmazása a 20—28a. ábrán látható. A (8) súrlódó rúgó, súrlódó gyűrű és kefe segélyével a (4) jeladó relais (13) tekercselésével áll vezető kapcsolatban, melyhez a (14) ellenállás közbeiktatásával a (15) helyi telep vagy dynamógép pozitív sarka van kapcsolva. A második (9) súrlódó rúgó a súrlódó gyűrű és kefe segélyével a (16) ellenálláshoz és ennek közvetítésével a (15) helyi telepnek ugyancsak pozitív sarkához van kapcsolva. A billentyűzetek (17) keretei a helyi telep negatív sarkával vannak összekötve. Az 1. ábrán az áramelosztóhoz legközelebb fekvő billentyűzetet a következőkben első billentyűzeteknek fogjuk nevezni, a többit pedig sorrendben második, harmadik és negyedik billentyűzeteknek. Ha az első billentyűzettel akarunk jelet adni, a megfelelő (18) billentyűt megütjük, a (19) emelőt a (11) áramzáróra nyomjuk,