22119. lajstromszámú szabadalom • Fölhajtás által működtetett mótor

víznek a (q) csövön át észközlendő elvezetésével. Az (m) tolóka fölött egy rugalmas (k) csődarab van azon hivatással, hogy a leeső búvár és az ürítő (x y) fenék között teljes elzárást létesítsen. Az alsó végállásba jutott búváredény a megfelelő horonnyal ellátott (r) gyűrűjével a hozzátartozó rugalmas (k) csőnek ugyancsak rugalmas fölső gyűrűjére esik és a (k) csövet összenyomva, vele teljes elzárást létesít. Az (m) és (n) tolókák kinyitása és elzárása hasonlólag a (g) és (1) tolókáknál alkalmazott módokhoz megfelelő önműködő berendezések útján ugyancsak önműködőlég történik, olyképen, hogy midőn a leesett búvár a (k) csövet összenyomja, az (m és n) tolókák egyúttal kinyílnak, hogy azután szereplésükhöz képest ismét záródjanak. Az (o) tolóka, a mely a tartálybani víznyomásnak a búvárfenekére időnként való átvitelére szolgál, a búvárnak kiürülése és az (1) tolókával alul történt újólagos elzárása után, — ugyancsak alkalmas önműködő fölszerelés segítségével — nyitódik és záródik hivatásához képest. Ezek alapján a mótor működése módja a következő. Tegyük föl, hogy a mótor a rajzon ábrázolt állásban van, vagyis hogy a levegővel telt (b) búvár a fölső, a vízzel telt (C) búvár pedig az alsó végállásában van és hogy az (a) tartály vízzel meg van töltve. Ekkor a (b) búvár (h) rúdja az (i) ütközőbe ütközik, a (g) tolóka kinyílik, az (a) tartályból a víz folyik a (b) búvárba és egyúttal a búvárban lévő levegő elszáll. Az alsó (c) búvár ebben a helyzetben összenyomja a (k) gyűrűhöz csatlakozó rugalmas csődarabot és ezzel az (m) és (n) tolókák zárkészűlékére való hatással ezen tolókák egyúttal kinyílnak, de egyúttal annak következtében, hogy a (j) rudak a (p) ütközőkbe ütköztek, az (1) tolóka is kinyílik és a (c) búvárban lévő víz a (q) csőbe ürül, úgy mint azt az 1. nyíl mutatja és a búvár maga pedig levegővel telik meg. A (c) búvár kiürülvén, a belsejében volt víznyomás megszűnésének hatása alatt, a mely az érdekelt tolókák zárkészűlékeire megfelelőleg érvényesül, első sorban az(l) I és (n) tolókák záródnak és azután az (o) ' tolóka kinyílik. Ennek következtében az (a) tartálybani víznyomás a 2. nyíl irányában a bezáródott (1) tolókára vagyis a búvár fenekéré átvitetik, minek hatása alatt az üres búvár fölhajtása érvényesül, vagyis a búvár fölfelé száll. Ezen emelkedés következtében megszűnik a rugalmas (k) csőnek összenyomása és a kapcsolatos tolókazárkészűlékekre történő megfelelő hatásoknál fogva, most bezáródnak az (m) és (o) tolókák is, úgy hogy az (x y) ürítőfenék összes zártolókái ismét az ürítés előtti zárt helyzetben lesznek. A kiürített (c) búvárnak fölszállásával, a vízzel megtelt (b) búvár egyúttal sülyed és ennek következtében az (e el) kötélcsigák egy bizonyos értelemben forogni fognak. Mikor a búvárok, leírt mozgásuk útjában a fölső, illetőleg alsó végállásukba eljutottak, ugyanúgy, mint előbb, telítődnek, illetőleg kiürülnek, úgy hogy akkor a fölhajtás a (b) búvárra fog hatni és az (e el) kötélcsigák ellenkező értelemben fognak forogni. Ezt a forgást a mótor főtengelyére valamely alkalmas és ismert szerkezetű, ezért meg sem rajzolt áttevés segélyével, mint egyértelmű forgást visszük át. Az (x y) ürítő fenéknek zárótolókái és a (k) gyűrűvel kapcsolt rugalmas csődarab biztosítják, hogy az (a) tartályban lévő víz ki ne folyhassék. Ezért valamelyik búvárnak kiürülése alkalmával a (q) csövön át a búvárban lévő mennyiségen fölül még csak annyi víz folyhat el, a mennyi a (k) csődarabban és az (x y) ürítő fenéknek belső részében lenni szokott, mely utóbbi káros vízmennyiség azonban a kívánatos minimumra redukálható, a (k) csődarab és az ürítő fenék belső méreteinek lehető megszorításával.