22119. lajstromszámú szabadalom • Fölhajtás által működtetett mótor

3 A motornak fölszerelésére nézve még megjegyzendő, hogy a búvároknak pontosan függélyes útban való le- és fölmozgását vezetékképen szolgáló függélyes vasrudakkal biztosítjuk, a mely vezeték alsó részébe a lesülyedt búvár teljes kiürülésének időpontjáig magát bekapcsolja, a kiürülés megtörténtével pedig, — hogy fölszállhasson — magát ismét kikapcsolja. Ezen be- és kikapcsolás, mint a tolókák zárása és nyitása ugyancsak önműködő fölszereléssel biztosíttatik a kellő pillanatban. A tartályban elhelyezett és a búváredények vezetékekében szolgáló vasrudak, mint a búvároknak alul történendő be- és kikapcsolására szolgáló kapcsok ismeretes módokon alkotvák, miután nem tartoznak a találmány lényegéhez, a rajznak egyszerűsítése érdekében abban • kitüntetve nem lettek. Végre fölemlítendő, hogy szükség esetén, főleg a tartálybani nagy vízoszlop, vagyis nagy búvárutak esetében a búvárvezetékek fölső és alsó részein megfelelő rugalmas ütközők alkalmaztatnak az ütések hatásának csökkentésére. A föntiek alapján tehát, az összefüggő (b) és (c) búváredények fölváltva telítődvén és ürülvén, együttes mozgás mellett fölváltva esnek és emelkednek, tehát fölváltva teljesítik a fölhajtást, a mely a búváredényekhez csatolt (d) kötél és az (f fl) tengelyhez ékelt (e el) kötélcsigák közreműködésével a megfelelő vezérműre áthordva, a czélzott munkára fordíttatik, mely működés közben a búváredényeknek útjaik végén érvényesülő ütköz:seka használt záró és kapcsoló készülékek önműködő szereplésének érvényesítésére értékesíttetnek. A motornak hivatása: rendelkezésre álló vízzel a fölhajtó erőt munkára fölhasználni, miért is első sorban arra hivatott, hogy folyóvizeknek, nevezetesen hegyi patakoknak esését értékesítse és itten fontos körülmény, hogy az elhasznált víz majdnem egészében szolgál munkafejlesztést, a mennyiben a nem értékesülő, vagyis kárba veszett vízmennyiség minimális, továbbá fontos körülmény, hogy a mótor ahhoz képest, hogy hány tartály és búvárpár helyeztetik alkalmazásba, úgy nagyobb, mint kisebb vízmennyiségeknek kihasználására egyaránt alkalmas. Másodsorban alkalmazható a mótor vízvezeték útján történő víztáplálás mellett is, különösen a mennyiben ezt tűzbiztonsági és hygenikus szempontok kívánatossá teszik. Végre, ha az (i) ütközőt beállíthatóan szereljük, a mótor akkor is használható, mikor az (a) tartályban a vízállás bizonyos határokon belül megváltozik. SZABADALMI IGÉNY. Fölhajtás által működtetett mótor, melynél az (a) tartályban föl- és lefelé mozgó, mozgásuk ideje alatt légmentesen elzárt (b) és (c) búváredények kiürítése és megtöltése önműködően, a mótor főtengelyéről működtetett vezérmű közreműködése nélkül megy végbe, az által jellemezve, hogy a (b) és (c) búváredények fölső részén egy a tartály fölső végállásában a vizet bebocsátó, illetőleg a levegőt kibocsátó (g) tolókája van, mely az (a) tartályon megerősített (i) ütköző és (h) rúd hatása alatt kinyílik és egy rúgó hatása alatt ismét elzáródik, jellemezve továbbá, hogy a tartály alsó részében egy (x y) ürítő fenék van, (m n) és (o) tolókákkal, az ürítő fenék tetején egy (k) rugalmas csődarabbal, melynek szintén rugalmas fölső gyűrűjére a lesülyedt búváredény (r) gyűrűjének horonyával ráfeküdvén, a (k) gyűrűnek öszszenyomásával a búváredény és az (x y) ürítő fenék között teljes elzárás létesíttetik, úgy hogy a búváredényen alkalmazott (j) rudaknak az ürítő fenéken lévő (p) ütközőkre történő ütésüknek a kapcsolatos rúgókra való hatása alatt a búváredény fenekét elzáró (1) tolóka kinyítódik; egyúttal a (h) rugalmas csődarab összenyomásának és a kapcsolatosan működő ütközőknek és rúgóknak hatása alatt az ürítő fenék-