21848. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék kondenzált ill. száraz tej előállítására

tesszük ki. A levegőt vagy 1. a tejbe befuvatjuk, vagy pedig 2. a tejnek kiterítése vagy elosztása mellett alkalmazzuk akképen, hogy a tej nagy föliiletet nyújt, mely fölé levegő áramot fuvatunk. Az első eset ajánlatos az eljárás első, a második pedig annak későbbi stádiumaiban. Az egész eljárás 3 részre osztható és pedig: Első rész konczentrálás, mely abban áll, hogy az eredeti sűrűségű tejet, hig pászta vagy vastag tejföl sűrűségig bepárologtatjuk, úgy hogy kondenzált tejet képez. Második rész — megszilárdulás, - mely abban áll, hogy a pászta vagy tejfölszerű konszisztencziával bíró tej nedves illetve plasztikus tömeggé alakul, mely olyan konszisztencziával bír, mint valamely kemény tészta vagy nedves kitt. Harmadik rész — kiszárítás, — mely abban áll, hogy a tej az utóbb említett konszisztencziából látszólag teljesen száraz állapotba megy át, úgy hogy őrölhető. Első rész. Eljárásunk első részének végrehajtásánál a tejet előnyösen alkalmas tartályba tesszük, mely úgy külső köpeny, mint belső csövek, illetve kigyók révén hevíthető, melyekben meleg víz vagy más fűtőközeg kering. Alkalmas csövek és fúvókák segélyével nagy mennyiségű (fölhevített vagy föl nem hevített) levegőt fuvatunk a tartály alsó részébe, úgy hogy a levegőáram a tejből való kilépésénél magával ragadja azt a vízgőzt, mely a melegítés folytán keletkezett és a tejet olyan hőmérsékletnél tartja, mely alacsonyabb mint a fűtőközeg hőmérséklete. A tej hőmérsékletét ekképen az albumin alvadási pontja (72° C.) alatt, még pedig biztosság kedvéért, jóval ezen hőmérséklet alatt tartjuk, míg a fűtőközeg 72° C.-nál melegebb lehet. A levegőmennyiségnek elegendőnek kell lenni, hogy a tej megfelelő alacsony hőmérsékletű maradjon. Ez a hőmérséklet az egész művelet alatt ugyanaz maradhat, pl. körülbelül 48° C. vagy pedig a munka gyorsítása czéljából, eleintén magasabb hőmérséklet alkalmazható és ez — abban a mértékben, a mint a tej fajsúlya növekedik — fokozatosan csökkenthető. Ilyen módon eleintén, a míg a tej hig, a hőmérséklet 72° C.-nál is tartható (vagy rövid ideig valamivel magasabban is) a nélkül, hogy proteidek észrevehetően kárt szenvednének; mihelyt azonban a konczentráczió növekedik, a hőmérsékletet fokozatosan csökkenteni kell, még pedig vagy a levegő térfogatának nagyobbítása, vagy előnyösebben a külső hőforrás redukálása útján. A gyakorlatban legelőnyösebb 55° C.-al kezdeni és a hőmérsékletet lassanként körülbelül 32° C. végső hőmérsékletig redukálni. A levegő befuvásának az a hatása, hogy a tejet folyvást mozgásban tartja és teljesen egyenletes elpárolgást biztosít. Azonfölül a levegő elősegíti a tej kazein oldhatóságát, a mit esetleg oxydáló hatásnak lehetne tulajdonítani. Nagy nehézséget okoz a tejnek habzási törekvése, úgy hogy az a veszély forog fönn, hogy a tej nyúlós habréteggal födetik be, mely a gőz eltávozását akadályozza és a műveletet hátráltatja. A habzás megakadályozására a levegőt olyan irányban vezetjük be, hogy az a tej egész tömegét forgó mozgásba hozza és a levegő a folyadékból könnyen eltávozhatik. További nehézséget okoz az, hogy a tejnek az a törekvése, hogy a fölhevített fölületeken szilárd csapadékot képezzen, miáltal azokon egy réteg keletkezik, mely a meleg átadást megakadályozza és a mely színeződik, túlhevül és oldhatatlanná válik. Ennek megakadályozására a levegőt olyan irányban és oly helyeken vezetjük be, hogj a kazán vagy a kigyók falait erős lég- és folyadékáram súrolja, miáltal a tejjel érintkező valamennyi fölület tiszta és fényes marad. Ilyen módon a tej főtömege és a fölhevített fölületek közé, a levegő és tej keverékének egy folytonos árama vezettetik be, miáltal a tej fő tömege a melegnek direkt behatásától megóva marad, mely körülménynél fogva magasabb hőmérsékletű fűtőközeg használható a nélkül, hogy a tej túlhevítésétől tartanunk kellene. A bepárologtatást folytatjuk, míg nagyobb vagy kisebb fokú konczenírácziót elérünk.