21295. lajstromszámú szabadalom • Talaj- és kőzetfúró

- 6 -gathatóan vannak ágyazva és fölső végükön egy-egy (95) nyúlvánnyal vannak ellátva. Ezen nyúlványok a (c) cső (g) hasítékaival kapcsolásba hozhatók, oly czélból, hogy a fúrótartót a (c) csővel öszszekapcsoljuk. A fúró letolása és megemelése a belső (76) és a külső (87) hüvelyek segélyével történik. A belső (76) hüvely az aránylag hosszú (97) hasítékkal van ellátva, melybe a (h) kapcsoló emeltyűk egy része nyúlik be. Mindegyik kapcsoló emeltyű fölső végén a rézsútos (98) fölülettel van ellátva, melyhez a belső (76) hüvely lefelé mozgásánál hozzáütközik. E mellett a kapcsoló emeltyűk fölső vége a (c) cső (g) hasítékaival kapcsolódik. A (h) emeltyű fölső vége és forgáspontja között a (99) kiszögelés van elrendezve, az emeltyűnek alsó vége pedig a (100) nyúlvánnyal van ellátva. A külső (87) csövön a (101) hasíték van elrendezve, mely a (95) nyúlvány bekapcsolására szolgál, míg a második (102) hasíték a (99) kiszögelés befogadására szolgál. A harmadik (103) hasíték végül a (100) nyúlvány számára van elrendezve. Ha a részek a 23. ábrában föltüntetett helyzetben vannak, vagyis, ha a fúrótartó a (c) csővel a (h) emeltyűk által össze van kötve és ekkor ezen részeket ki akarjuk kapcsolni, akkor az (m) kötelet meghúzzuk, és ez által a belső (76) hüvelyt megemeljük. Ezen hüvelynek további mozgatásánál a (h) emeltyűk fölső vége kikapcsolódik és mihelyt ez megtörtént, a (89) hasíték alsó határéle a (88) csappal kapcsolódik, minek következtében a külső (87) hüvely is megemelődik. Ennek következményeképen a (102) hasíték széle a (99) kiszögelésekre nyomást gyakorol, a (h) emeltyűk fölső végei egymás felé szoríttatnak és a (95) nyúlványok a (c) csőből kikapcsolódnak (24. ábra). Az (m) kötélnek további meghúzásánál a fúrótartó a fölszinre emeltetik, mivel a (91) hasitoknak alsó széle a (90) csappal jött érintkezésbe, mely a fúrótartón harántirányban átjár. Az imént említett művelet megfordítása azt eredményezi, hogy a (h) emeltyűk a csövekkel újból kapcsolódnak. A (76) hüvely fölhúzása közben a sugárirányban kifelé nyúló (77) fúró tehermentesíttetvén, önsúlya és a (66) rúgó hatása folytán vagy pedig az által, hogy (a) cső alsó végébe ütközik, befelé lendül. Midőn a (77) fúró belső állásában van, a fúró által kifúrt és a (76) hüvelybe jutott föld többé vissza nem eshetik. A (104) főfúró (31. ábra) a fúrótartó (81) részének alsó végéhez van erősítve és a (105) csap segélyével akként rögzítve, hogy a fölső részen lévő (106) hasítékok vagy a (107) csapokkal kapcsolódnak. A rögzítésnek ezen módja a részeknek egymással való biztos összekapcsolását eredményezi, azon káros hátrányok nélkül, melyek a csavaros összeköttetéssel járnak. A (104) főfúró alsó végére a kúpos űrös (108) süveg van rácsavarolva, mely süveg az elállítható, rézsútos (109) vágó vésővel (33. ábra) van ellátva. Ezen szerkezet folytán a kifúrt föld a (104) fúró belsejébe jut. Szükség esetén az űrös (104) fúró helyébe a spirálisalakú, kúpos (110) fúrót szerelhetjük, a mi különösen akkor ajánlatos, ha az anyag elég lágy és a fúrt talaj rétegeiből próba nem kívántatik. Ha a fúrandó rétegek igen lágyak, könnyen fúrhatok és a talajból, mint például kútfúrásoknál, próba nem kívántatik, akkor a fúrótartó helyett a 31. ábrában föltüntetett szerkezetet alkalmazzuk. Az (m) kötél, mint az előbbi foganatosítási alaknál, a (k) súlyhoz van erősítve, mely a (j) csövek közvetítésével az (i) tolattyúval van öszszekötve. Az (i) tolattyú az (n) és (o) fölületekkel van ellátva, melyek az oldalt ágyazott (h) csúsztatókra hatnak. Ezen utóbbiak arra szolgálnak, hogy a szerszámtartónak (81) részét a (c) csővel öszszekapcsolják. A (81) rész körül a (111) védő hüvely lehet elrendezve, mely a (h) csúsztatok belső állásánál ezen csúsztatókon túl lefelé sülyedhet. A védő hüvely fölső végén a (112) karima van elrendezve, mely a (c) cső belső oldalán el-