21205. lajstromszámú szabadalom • Készülék a hajóágyúk önműködő elsütésére a czélvonal vízszintes állása mellett

3 -is annyival nagyobb lesz, minél gyorsabban leng a cső (azaz minél nagyobb a himbálás), mely nagyobb függélyes komponens csak az által kompenzálható, hogy azon szög, melyet a csőtengely a czélvonallal azon pillanatban bezár, melyben a lövedék a csövet elhagyja, a himbálás nagyságával fokozódik vagy csökken. Ezen föladat a jelen szabadalom értelmében következő módon van megoldva. A hajóval együtt lengő mozgásba helyezett (z) kengyelen egy függélyes (h) solenoid van megerősítve, melynek fölső részén zárt üregében egy (i) mag légmentesen eltolhatóan van vezetve; az (i) mag löketét a (10) horonyba fogódzó (12) csavar határolja. A (h) solenoid gerjesztésénél az (i) mag fölhuzatik, a midőn a szolenoid üregben lévő levegő egy kifelé nyíló (13) szelepen át (2. ábra) gyorsan kiszoríttatik, úgyhogy ezen mozgás rövid idő alatt mehet végbe. Ha most a solenoidáramot megszakítjuk, akkor az (i) mag önsúlya folytán leesik, azonban csak azon mértékben, a mint a levegő a (21) csatonián át a solenoidüregbe beáramlik, úgy hogy az (i) mag esési sebességének a (11) fojtócsavar állítása által bizonyos nagyság adható. A légkatarakt helyett ugyanazon eredménnyel olaj- vagy glycerinkatarakt is alkalmazható. A (h) solenoid áramvezetékébe egy a (z) kengyelen megerősített kontaktusszerkezet van bekapcsolva, mely két fogószerűen egymásfelé fordított (n n) rúgóból (3. ábra) és egy az utóbbiak között fekvő, forgathatóan elrendezett, vezető anyagból készült (m) nyelvből áll, melyet az (n) rúgók mindkét oldalon érintenek. Az (m) nyelv végének lengési terében, az állandóan nyugalomban maradó (f) karon egy kettős kúp alakjára kiképezett (p) ütköző van elrendezve, mely egy a (14) karon lévő vízszintes (20) csavaron ül (1. ábra) és akként van beállítva, hogy a (p) ütközőt képező két kúp közös alapja a (b) és (16 17) tengelyvonalakon át vezetett függélyes síkba esik, melynek az (f) karon való metszésvonalát az (y) jel mutatja. A (p) ütköző akként van alakítva, hogy az (m) nyelvet fölfogja és elhajlítja, ha utóbbi a függélyes állást egy meghatározott szögtávolsággal megközelíti; ez által azonban az (n n) kontaktus megszakad, úgy hogy a (h) solenoid áram nélkül marad, mely pillanattól kezdve az (i) mag a légfojtással szabályozott, állandó sebességgel lefelé esik. Ha a (z) kengyel nyugalmi helyzetéből kilengett, akkor az (m) nyelv a (p) ütközőről lecsúszik és közép helyzetébe viszszatér, miáltal a solenoidáram záródik és az (i) mag fölhúzatik, mely játék mindanynyiszor ismétlődik, a hányszor a (z) kengyel nyugalmi helyzetén átleng. Az (i) solenoidmagon egy függélyes, hegyével fölfelé irányított (k) ék van elrendezve, mely az (i) mag sülyedésénél egy vízszintes (q) nyelv lengési mezején függélyesen áthalad; a (q) nyelv az (f) karon van elrendezve és a már többször említett, az (y) vonallal jelölt függélyes síkban fekszik. Az 1. és 2. ábrában az (i) mag lefelé haladása közben, míg a 3. ábrában legfölsőbb helyzetében van föltüntetve. A (q) nyelv nyugalmi helyzetében az (s) rúgó és (r) állítócsavar által közvetítlett kontaktus zárva van; ha azonban a (q) nyelv nyugalmi helyzetétől elfordul, akkor a (v) nyelvtengely késéiszerű fölső vége, melyen az (s) rúgó által lefelé szorított és utóbbin megerősített tetőszerű (22) sapka nyugszik, az (s) rúgót fölemeli, miáltal az utóbbi és az (r) állítócsavar közötti kontaktus megszakad. Tekintette] a föntebb mondottakra, az (r s) kontaktus, megszakítása azon pillanatban jön létre, a melyben a lengő (k) ék folytán a (q) nyelv nyugalmi helyzetéből kiszoríttatik; ezen árammegszakítás tetszés szerinti módon a gyujtóáram zárását létesítheti, a mi ezenkívül, mint az az 5579. számú szabadalomban le van írva, egy billentyűtől is függ. Tartsuk most már a fönt említett tény-