21074. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hydroszulfitok előállítására

efélével való kezelés nélkül előállítva) konyhasóval való kisózásnál egy kettős sót ád, melyek képlete Zn(NaS2

04

)a

. Ezen kettős sók, úgy mint az alkalihydroszulfitek, azzal az értékes tulajdonsággal bírnak, hogy vízben oldhatók és különösen nagyon légállók. Azt találtuk továbbá, hogy erre a czélra a konyhasón kívül más sók is alkalmasak, nevezetesen olyanok, melyekvízben oldhatók, mint pl. a nátriumrutrit, nátriumacetat, chlórzink, chlórmagnézium, chlórkalczium, nemkülönben a nátronlúg vagy a szilárd nátronhydrát stb. Az alkáliföldek vagy nehézfémek ehloridjainak alkalmazását mésszel vagy más efélével kezelt alkálihydroszulfitoldatoknak fölhasználása esetén mellőzzük, mert ekkor nehezen oldható illetve oldhatatlan hydroszulfitek (kalcziumhydroszulfit stb.) képződnének. Kitűnt továbbá, hogy mindezeket a kisózás által előállított hydroszulfiteket, melyek a közönséges szárításnál levegő távoltartása mellett könnyen részleges bomlást szenvednek, azáltal kaphatjuk meg állandóbb alakban, hogy a még nedves sókon tapadó vizet gyorsan párolgó, a vízzel könnyen elegyedő folyadékokkal, mint alkoholok, aceton stb. való mosás által eltávolítjuk és azután esetleg még pl. aetherrel is mossuk, végül pedig a mosófolyadékot elpárologtatjuk. Azonban az eddig előállított, valamint az imént leírt módon kapott szilárd hydroszulfitkészítmények, különösen az alkáli hydroszulfitek, nevezetesen nagyban előállítva, gyakran nem olyan állandók, mint bizonyos czélokra, pl. a kivitelre, szükséges volna. A hydroszulfitek bomlékonyságának oka abban van. hogy 1. oxydáczió folytán könnyen megváltoznak ; 2. belső áthelyezkedés, illetve bomlás folytán könnyen redukálásra alkalmatlan sókká, pl. thioszulfátokká alakulnak át. Ennek következtében azt tapasztaljuk, hogy levegő jelenlétében szárított sók, melyek azután légmentesen zárt edényekbe helyeztetnek, nincsenek bomlás ellen biztosítva, hanem ellenkezőleg könnyen szulfitekké és szabad SOa

-vá, részben szulfáttá stb. alakulnak át. Ez a zárt edényekben való utólagos átalakulás nem áll be, ha következőképen járunk el: Az oldataiból akár cserebomlás, akár más sókkal való kiválasztás útján kicsapott hydroszulfiteket kisajtoljuk és a sajtolt lepényt azután vagy közvetlenül a vakuumban visszük be, vagy pedig csak miután előbb a benne lévő anyalúgot alkoholokkal vagy aczetonnal és ezeket esetleg aetherel kiszorítottuk. A vakuumban a hozzátapadó vizet, illetve mosóanyagot elpárologtatjuk és a hydroszulfiteket vízelvonó anyagok, pl. kénsav fölött tökéletesen megszárítjuk. Ezután a teljesen megszárított sóhoz az evakuált edénybe egy indifferens gázt bocsájtunk, mely szabad oxygént nem tartalmaz (nitrogén, világító gázt stb.). Azonos eredményhez jutunk, ha a vizes oldatokból kiválasztott hydroszulfiteket közvetlenül vagy az anyalúgnak alkoholokkal stb. való eltávolítása után száraz indifferens gáz-, pl. nitrogén-áramban tökéletesen a kristályvíz eltávolításáig szárítjuk és azután légmentesen záró edényekbe helyezzük. Kitűnt továbbá, hogy a hydroszulfitek belső bomlása belátható időben föl nem lép, ha a hozzátapadó anyalúgot vízzel elegyedő folyadékokkal, mint pl. ketonok, alkoholok stb. való mosás útján eltávolítjuk és a sókat ezen lehetőleg vízmentes folyadékokkal vagy más, ezekkel elegyedő olyan folyadékokkal nedvesítve tartjuk, melyek a belső bomlás termékeit, első sorban a thioszulfátokat, számbavehető mértékben nem oldják, mint pl. aether, benzol, széntetrachlorid, szénkéneg, benzin stb. Olyan folyadékok, melyek, mint a víz és gliczerin, thioszulfátokat oldanak, a belső bomlást meg nem gátolják. Eljárásunkat a következő példákkal világítjuk meg: I. példa. 25 kg. 40° Bé. nátriumbiszulfithez, melyből a rendes eljárás szerint a gyakorlatban annyi hydroszulfitet kapnak, hogy azzal körülbelül 4-92 kg. 100°/0

-os indigó épen csávázható ;