20942. lajstromszámú szabadalom • Súrlódó kötés
8. ábra ismét a súrlódó fölületek vezetését mutatja; 9. ábra ugyanezen alapgondolatnak szíjdcbok kapcsolására szolgáló kiviteli alakját tünteti föl. Az első kiviteli példánál (1—3. ábra) a ketté osztott (1) tengely egyik végére a kúposán kiesztergált (2) kapcsolóhüvely van fölékelve, míg a másik tengelydarab végére a tulajdonképeni kapcsolószerkezetet hordó (3) test van megerősítve. Ezen test, mint az a 3. ábrán látható négyszögletes alakkal bír és ez esetben két szemközt lévő oldalán fecskefarkvezetékekkel van ellátva, melyekben a kúposán alakított (4) és (5) súrlódó pofák csúsznak. Ezen pofákat a 6. és 7. csavarok tartják, melyek (8) és (9) vastagításaik, valamint (10) és (11) tárcsák által a (3) kapcsclótesthez foroghatólag vannak megerősítve. Ezen (6) és (7) csavarok külső végeire (12) és (13) súrlódó korongok akként vannak elrendezve, hogy ezek a csavarokkal együtt forognak. A jelen szerkezetnél ezen (12) és (13) súrlódó korongok tartására azoknak mindkét oldalán kisebb (14 15 16 17) tárcsák vannak elrendezve, melyek közül a külső (15) és (17) tárcsák a (6) és (7) csavarok végén lévő csavarmenetekre vannak csavarva. A külső és belső (18) illetve (19) súrlódó gyűrűk kívülről (20 21) illetve (22 23) függesztékek által tartatnak. Ezen súrlódó gyűrűk két felének egymáshoz való szorítására és ez által a csavarok végein lévő (12) és (13) súrlódó korongok föltartóztatására fogazott (24 25) és (26 27) kilincsek vannak a (18) és (19) súrlódó gyűrűk külső feleire erősítve, (28) és (29) zsinórok, szíjak, vagy lánczok segélyével párosával össze vannak kötve és kézzel működtethetők. Ezen kilincsszerkezeteknek rendes helyzetükbe való visszahozására (30 31 32 33) rúgók szolgálnak, melyek a kilincsműnek emeltyűit mindig fölfelé nyomni igyekeznek. Ezen súrlódó kötés a következő: A külső (28) kötél meghúzásakor a külső (18) súrlódó gyűrű a (12) és (13) súrlódó korongokhoz szorul, miáltal az ezen korongokkal szilárdan összekötött csavarok a korongokkal együtt forgásba jönnek. A tengelynek a nyíl irányában való forgása alkalmával a (12) és (13) súrlódó korongok a tengellyel ellenkező irányban fognak forogni, miáltal a (4) és (5) súrlódó pofák a (6) és (7) csavarok által a (3) kapcsoló rész fecskefarkalakú vezetékein eltolatván, az összekötendő tengelynek megfelelően kúposra kiesztergált (2) kapcsoló részéhez szoríttatnak; ez által a két tengelyrésznek teljesen szilárd összeköttetése létesül. Ha most a (29) kötelet húzzuk meg, úgy a belső (19) surlódógyűrű a (12) és (13) korongokkal kerül érintkezésbe, a mi a csavaroknak ellenkező irányú forgását idézi elő, a miből ismét a (4) és (5) pofáknak a (6) és (7) csavarokon való viszszavonulása, tehát a kötés szétkapcsolása következik. A 4. ábrán a (18) és (19) súrlódó gyűrűk összehozását egy (34) csavar eszközli, mely két ellenkező csavarmenettel bír, mi mellett a súrlódó gyűrűk külső fele egy a (34) csavarorsó meghosszabbított szára körül elhelyezett (35) spirálrúgóval áll kapcsolatban. A (34) csavarorsó végén egy (36) tárcsa van erősítve, mely lánczczal, kötéllel, vagy effélével mozgásba hozható. Az 5. ábrán föltüntetett kettéosztott (37 38) és (39 40) pofák kerületükön ellenkező kúpcssággal bírnak; ennek megfelelőleg van a (41) kapcsoló rész is alakítva. E mellett az egymással szemben fekvő (37) és (38), illetve (39) és (40) súrlódó pofákat összekötő (42) és (43) csavarok jobb és bal menettel bírnak és így a pofákat egymástól eltolhatják, vagy közelíthetik, miáltal össze- vagy szétkapcsolás jön létre. A tengelyek számára való súrlódó kötésnek a 6., 7. és 8. ábrákon föltüntetett második kiviteli alakjánál a kapcsolást súrlódással létrehozó alkatrészek ugyanoly szerkezetűek, mint az 1., 2. és 3. ábránál,
