20938. lajstromszámú szabadalom • Eljárás edények elzárására

— 2 — Hasonló hátrányai vannak az elzárások harmadik csoportjainak, mely a legutóbbi időben jött használatba. Ezek a porczellángombok által képezett elzárások, melyek egy parafa- vagy gummigyűrűvel vannak ívezve. Ennél az eljárásnál is légréteg marad a zárófödél és a folyadék között, azonkívül pedig még azon hátrány is föllép, hogy a gummi a folyadéknak kellemetlen szagot kölcsönöz és hogy ezért gyakran kicserélendő. Végül még a legújabb gázelzárások is, melyeknél mint pl. sörnél, seltervíznél stb. szénsav szolgál az elzárásra, különböző tekintetből hátrányosak. Eltekintve attól, hogy külön készülék szükséges eme elzárás használatánál, maga a szénsav is káros hatást gyakorol a folyadékra. ha az idő multával megváltozik és elromlik. A parafadugó-, kautsuk- vagy gummigyűrűs elzárások eme hátrányai részben elesnek, ha egyszerű bevert üveg- vagy porczellándugót alkalmazunk. Nem segít azonban az ily dugó ama hátrányokon, hogy: a) a folyadék és dugó között levegővel telt tér van, tehát rothadást okozó csirák lehetnek; b) nem gátolja meg teljesen biztosan, hogy az edényen kívül tenyésző baktériumok a dugó és az edény fala között szaporodva, a folyadékba jussanak. Ha a dugót a közel teljesen telt edénybe oly módon akarnók bedugni, hogy ez alatt a folyadék a dugó és edény fala között fölemelkedjék, az eltömés előbb menne végbe, mielőtt a dugó elég szilárdan el van helyezve, úgy, hogy a dugót az edény nyílásának falára a folyadékok ismert kisfokú Összenyomhatósága miatt rászorítani nem lehet. Ez az utólagos rászorítás azonban, ha azt kívánjuk, hogy a dugó szorosan álljon, föltétlenül szükséges. A dugó ily elhelyezésénél annak a veszélynek is ki vagyunk téve, hogy az edény, úgy mint a parafadugó esetében, a nagyobb nyomás alkalmazásánál elreped. Tényleg gyakorlatias eljárásnak, eltekintve ama követeléstől, hogy azt könnyen lehessen tisztítani, továbbá, hogy szerkezete egyszerű legyen és hogy az anyaga az egészségre káros hatást ne gyakoroljon, olyképen kell berendezve lennie, hogy: 1. a megtöltött edényben levegő vagy gáz ne maradjon, hanem az edényt a folyadék teljesen kitöltse; 2. a tömítő zárótag (a szóban lévő találmánynál kapilláris folyadékréteg) a baktériumok behatolását és a kémiai reakcziók tovább terjedését meggátolja; 3. a folyadékból az abban oldott gáz, pl. szénsav lehetőleg nehezen szállhasson el; 4. a folyadékot magában az edényben tehessük sterillé és az edényt a sterillététel pillanatában zárhassuk el; 5. az edényből a folyadékot az elzárás leszerelése nélkül vehessük ki és ezután az edényt ismét elzárhassuk. Mindezeket az előnyöket elérjük, ha az edény elzárását a leirandó eljárás szerint végezzük és erre a czélra az elzárás ismertetendő kiviteli módozatait használjuk. Az eljárás lényege abból áll, hogy az elzárandó edényt először közel a széléig megtöltjük, azután pedig egy az edény nyakába beköszörült, du&óalakú, folyadékkifolyató és légbevezető furattal ellátott zárótagot helyezünk el az edény nyakában és ennek segélyével nemcsak a levegőt hajtjuk ki, hanem a folyadékot arra is kényszerítjük, hogy a dugó és az edény fala között és a furatokban fölemelkedjék és végül az elzárás erős benyomása és annak vagy egy részének forgatása által a csatornában lévő folyadékot mint valami tolattyú segélyével az edényben levőtől elzárjuk. A edényben lévő folyadék ekkor a külső levegővel az adott esetben igen fontos szerepet játszó kapilláris folyadékrétegen át közlekedik, mely az elzárás elhelyezésénél és benyomásánál az edény fala és az elzárás, valamint ama fölületek között keletkezik, melyeket a fölemelkedett folyadék elvágása czéljából tolattyúszerüen elforgattunk egymás fölött. Föltételezhetnők, hogy idő multával ez a kapilláris réteg fölülről lefelé elpárolog,