20897. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos vezetékek szigetelésére
vezetékbe való beáramoltatás előtt tökéletesen meg kell szárítanunk és mindazon anyagoktól meg kell tisztítanunk, melyek kondenzácziós lerakodások által vagy egyéb módon a hűtő közegnek elállják útját. Ezen czélra tetszőleges ismert szerkezetű készülékeket alkalmazunk. A helyett, hogy a hűtő közeget az ürös vezeték másik végén a szabadba áramoltatnék, lehet azt tetszőleges módon gyakorlati czéiokra hasznosítani. A jelen találmány tárgyát képező eljárás gyakorlati foganatosításánál ugyanis a tetszőleges, a jelzett követelményeknek megfelelő fluidumot az egyik állomásról a másik állomásra áramol tatjuk és ez utóbbin hűtésre, erőkifejtésre, fűtésre, világításra, szellőztetésre, vegyi folyamatok létesítésére vagy egyéb ezélokra használjuk föl, úgy hogy ez által az iizem gazdaságosabbá válik. A mi a vezeték hőmérsékét illeti, úgy ez az ezen vezeték alkalmazási módjától és az illető üzemtől függ. így pl., ha csak táviratozásról van szó, a mikor is az elektromos veszteség nem játszik szerepet, akkor nem kell igen alacsony hőmérsékletekről gondoskodni, ha azonban tetemes elektromos energiamennyiségek átviteléről van szó,midőn tehát a veszteség hátránnyal jár, akkor kívánatos a lehető legalacsonyabb hőfokot alkalmazni. Ennek elérését megkönnyíthetjük az által, hogy a vezetéket környező közeg melegének a vezetékre való hatását lehetőleg redukáljuk. Világos, hogy mennél alacsonyabb a vezeték hőmérséke,annál kisebb az elektromos veszteség, de másrészt, mennél hidegebb a vezeték, annál nagyobb lesz a hőnek kívülről való hozzááramlása és következésképen annál nagyobb költséggel jár a hűtés. Ezen és hasonló megfontolások révén könnyen megállapíthatjuk azon hőmérsékletet, mely az egyes esetekben a leggazdaságosabb üzemhez fog vezetni. Az elektromosságnak ipari czéiokra való elosztásánál rendesen egynél több vezetékre van szűkségünk, mely esetben ajánlatos a hűtő közeget a vezetékek által képezett zárt pályán keringtetni. A 3. ábra ilyen berendezést példaképen tüntet föl, a hol is (16 és 17) két csőalakú vezetéket jelöl, melyek egy a föld alatt levő, megfagyasztott maszába vannak ágyazva és melyek a (18 íII- 19) tartállyal közlekednek, mely utóbbiak a (20) szivatytyún át vannak egymással összekötve. Az említett tartályokban a (8') csapokkal ellátott (21) ill. (22) kigyócsövek vannak elrendezve, melyek az 1. ábrára vonatkozólag megemlített kigyócsövekéhez hasonló rendeltetéssel bírnak. A háromfúratu (23) csap az ábrában föltüntetett állásnál a (25 26) csöveken és a (20) szivattyún át hűtő közeget bocsát a (18 19) tartályokba, valamint a (16 17) vezetékekbe; ha azonban ezen csapot (24) fogantyújával 90° al elforgatjuk, akkor az említett részeknek a (25) csövön át a küllevegővel való közlekedése megszűnik, ellenben a két tartály a (26 27) csöveken és a (20) szivattyún át egymással összeköttetésbe hozatik, úgy hogy a hűtő fluidum a (16, 17, 19, 27, 26, 20, 18) pályán a szivattyú által keringésben tartható. Az alkalmas szerkezetű (28) csap a hűtő közeg áramlásának szabályozására szolgál. A (16 17) vezetékek egyrészt egymástól, másrészt a (18 19) tartályoktól a (31) ill. (29 30) összekötő pontokban el vannak szigetelve és ezenkívül a földbe be- ill. kinyúló részükön karimás (11 12) szigetelő hüvelyekkel vannak ellátva, melyek a megfagyasztott maszába benyúlván megakadályozzák ezen pontokon az elektromosságnak már említett módon való kisiitését. Az egyes vezetékek a (32 33) szorító csavarokkal vannak fölszerelve, melyeknek segélyével azokat az illető állomásokon az áramkörbe kapcsolhatjuk be. Bármely számban rendezzük is el a (16 17) vezetékeket, mindenek előtt egy árkot ásunk, ebbe egy kisebb, hengeres vagy szögletes harántmetszetű (34) csatornát helyezünk be és a közbenső tért, rossz melegvezetőkből, pl. fürészforgácsból vagy hamuból álló (35) réteggel töltjük ki. Ezután a vezetékeket megfelelő helyzetben csatornába fektetjük és alkalmas módon ideiglenesen alátámasztjuk, végül a csatornát víz-I zel vagy egyéb oly (36) anyaggal töltjük