20719. lajstromszámú szabadalom • Újítás marólugoknak és ammoniáknak közvetlenül elektrolyzis útján való előállítására szolgáló eljárásokon

nak (e) cső meghosszabbítására és a közvetlenül elektrolyzis útján előállított marólúgokat, melyek természetesen csak közepes sűrűségűek (konczentráltak) lehetnek, a levegőtől elzárva vastartályokba vezetik. Hogy a marólúgoknak nagyobb sűrűséget adjunk, miáltal azoknak töbnyire olajnemű tulajdonsága lesz, vagy hogy az ammoniákot tartalmazó lúgokból az ammoniákot egészen elvonjuk, a lúgokat vasból való, belülről rendesen ezüstözött vagy ezüsttel bevont (w) kazánban bepároljuk, mely kazánt (x) hőforrás hevíti. A kazánon (w2) karimakötés segélyével (wl) vasfödél van megerősítve, melynek közepén fölül a csavarmenettel ellátott kerek lyuk foglal helyet, mely lyukba a vízgőz elvezetésére szolgáló (y) vascsövet csavarjuk be. Ily módon van becsavarva a kazán falába, szorosan a födél alatt a kazánt friss lúggal tápláló és (e5) csappal ellátott (e3) cső, valamint a kazán fenekébe a rövid (z) vascső; a konczentrált lúgok lefolyatása a (z) csövön keresztül történik és (zl) csappal szabályoztatik. (w) kazánon kívül rendesen még (wl, w2, y, z, zl, e3 és e5) belső fölületeit is megezüstözzük. A folyadékokat a rajzban kicsiny, szakgatott vonalak jelölik. A készüléknek ilynemű vagy hasonló elrendezése az eljárás gyakorlati kivitelének csupán általános alapját képezi. Nagyon messze elvezetne bennünket tárgyunktól, ha az eljárás, különösen az elektrolyt sokfélesége szerint, minden egyes esetre, kisebb nagyobb üzemekre, alacsonyabb vagy magasabb hőfokok alkalmazása esetén stb. akarnók a készüléknek megfelelő elrendezést külön-külön közelebbről tárgyalni. Ha pl. a tulajdonképeni elektrolytsók oly könynyen oldható fémsók által vannak többékevésbé eltisztátalanítva, melyek hydroxydjai nem képeznek marólúgokat, mint ez a nyerssóknál, az ipari melléktermékeknél és hulladékoknál sok esetben előfordul, ilyenkor az illető készüléknek a katódról leváló és hasonlóképen lassanként a fenékre hulló oldhatatlan, illetve nehezen oldható hydroxydok eltávolítása czéljából a czélnak megfelelő módosítással, illetőleg berendezéssel kell fölszerelve lennie. III. Az elektrolytek. ) a) Sók. Elektrolyt gyanánt szolgálhatnak az alkálifémek, beleértve az ammoniumot és a földalkalifémek sóinak oldatait; lehetnek ezek egyszerű, kettős sók vagy sóvegyiiletek, vegyülhetnek egymással és más fémek sóival, keverve vagy vegyülve lehetnek más anyagokkal, pl. czukorral, glyczerinnel stb., a mint nyerssók alakjában a természetben nagy mennyiségben előjönnek, vagy mint ipari melléktermékek és hulladékok legtöbbnyire többé-kevésbé erősen tisztátalanítva kiválanak, vagy amint többé-kevésbé tisztított vagy tiszta állapotban a technika minden ágában a legkiterjedtebb alkalmazásra találnak. így képezik például az elektrolyt kimeríthetetlen forrását a tengervíz, ásvány-és forrásvizek, sófőző helyek, a tulajdonképeni sóstavak, források, folyók, a hatalmas és kiterjedt sótelepek (Stassfurt, Kalusz stb.), a hulladéksók (árnyékszéksók), a sóvizek (salinák), sófőzők, sópároltatóművek, az anya- és mosólugok, vulkanikus- és bomlási termékek, mint pl. a nitrogéntartalmú organikus anyagok bomlási terméke gyanánt nagy mennyiségben föllépő salétrom. az állatvilágban a juhgyapjú izzadmánya, a növényvilágban a belföldi-, parti-és tengerinövények nedve és különösen hamuja, a répamelass és számos más ipari nyers-, melléktermék, hulladék stb. b) Oldószer. Az elektrolytsók legkitűnőbb oldószere és szabad ionainak mozgatóeszköze, éppen úgynevezett «diszocziáló» képessége miatt természetesen a víz, jóllehet azért más oldószereket vagy magukban használva, vagy vízzel keverve, nem zárunk ki az alkalmazásból mindaddig, míg chemiai tulajdonságaik folytán a föloldott anyagok elegendő elektrolytikai diszocziaczióját és ezzel összefüggően az oldatoknak bőséges elektroly-