20458. lajstromszámú szabadalom • Elektromos vasút többfázisú váltakozó áramú üzemre

— 2 rendezésének keresztmetszete, ahol az armatúra dobtekercseléssel van ellátva. 2. ábra ugyanannak keresztmetszete gyűrűtekercseléssel, 3. ábra fölülnézet, melynél részben dob-, részben gyűrűtekercselés van föltüntetve, 3a és 3b ábrák a pólusdarabok egy módosított kiviteli alakjának metszetét és fülűinézetét mutatják, 4. ábra oldalnézet, mely az armatúrával összekötött indító, illetőleg megállító rheostatot vázlatban mutatja. A kitűzött czélt, azaz a rendesnél négyszer nagyobb légköz mellett a mágneses erőhatás változatlan megtartását a pólusfölületeknek a vasmag keresztmetszetének növelése nélkül való tetemes kiszélesítése által érjük el és pedig az által, hogy a mágneses erővonalak szélességi irányban vezetettnek tova, miáltal a légköz magassága által előidézett veszteség kiegyenlítődik. A gyakorlatban a föntebb ismertetett elv megvalósítása a következőképen történhetik előnyösen: A mágneses fém, azaz a vas, úgy az induktor vagy közvetítő, mint az armatúra számára is vékony vasbádoglamellákból készül és két részből állíttatik össze, t. i. egy olyan részből, mely több hosszirányban tovahaladó lamellából áll. mely utóbbiakból összerakott csomó négyszögletes rúd alakjában a vasúti vágány egész hosszán végigfut, még pedig fölvett elrendezés szerint vagy minden megszakítás nélkül, vagy pedig bizonyos szakaszokban. E rúdra a szükséges számú (b) pólusdarab keresztirányban van fölerősítve, melyek a második részt képezik. E pólusdarabok szintén lamellanyalábokból vannak összerakva, melyek azonban T-alakra lettek kimetszve, melynek (c) keresztkarjai lehetőleg távolra kinyúlnak, míg a függélyes (a) hid csak a kivánt indukcziónak megfelelő mágneses áram átbocsátására szükséges keresztmetszettel bír. Úgy a hosszvezeték-, mint a pólusdarabok lamellái egymással (d) csapok vagy szögecsek segélyével szilárdan össze vannak kapcsolva. Úgy az induktor, mint az armatúra (a) hosszrészei (e) sapkákba vannak beágyazva. melyek közül az induktoréi a talpfákra állított (f) lábbal egy darabból vannak alkotva, míg az armatúráéi beállítható (g) rudak segélyével a jármű tengelyeire vannak függesztve. A pólusdarabok a hosszrudakra szilárdan vannak fölhúzva és ezzel beállítható (i) csavarok által egy darabba összefoglalva, mely csavarok egyrészt az (e) sapkákkal, másrészt pedig a pólusdarabokkal a lamellákon képezett fülek segélyével vannak szilárdan összekötve, mely utóbbiak egyszersmind azok végeinek összekapcsolására szolgálnak. A helyett, hogy a pólusdarabokat több T-alakban kimetszett és oldalaikkal függélyesen egymás mellé helyezett lamellából alkotnók, amint ez az 1., 2. és 3. ábrákon föl lett tüntetve, lehet ezeket két szögalakban meghajlított nyalábból készíteni, melyek lamellái egyenlőtlen hosszúságúak és (d) csapok vagy szögecsek által vannak megfelelően összefoglalva, amint ez a 3a és 3b ábrákon látható, mely kiviteli alak szerkezeti szempontból olcsóbb is. Ezen elrendezésnél a lamellákból alkotott (a) hosszrészek főkép arra szolgálnak, hogy az erővonalak útját, melyek a réztekercsen átfolyó áram által hozatnak létre, megkönynyítsék, ahol is, amint már említve lett. a tekercselés dob- vagy gyűrű - tekercselés lehet. Az 1. ábra szerint az (1) tekercselés, dobtekercselés, melyhez képest a réz a pólusdarabok (b) hidjai köré van fektetve, míg a 2. ábrán az (m) tekercselés gyűrűtekercselés gyanánt van kiképezve, mely esetben a réz az (a) hosszrészt veszi körül. Úgy az első, mint a második esetben a réztekervények a pólusdarabok közötti távolságok által képezett közökben vannak elhelyezve és így fölülnézetben a 3. ábrában föltüntetett elrendezéssel bírnak. A járműre erősített armatúra egyetlen egy darabból készülhet; a gyakorlatban azonban inkább több részből állíttatik elő, mivel ezen kiviteli mód a vasúti üzem szempontjából bizonyos előnyöket biztosít. A kocsi hajtása, tehát megindítása, lassú tovamozgatása és megállítása, más szóval az armatúrának megfelelő módon való be-