20370. lajstromszámú szabadalom • Újítások írógépeken

csak az impulzusok tartamának (mint a : közönséges Morse készülékeknél), hanem azok erősségének és polaritásának megfelelő jellegű vonalban visszaadni képes. Ilyen jelvevő irókészűlékek a gyakorlatban eléggé ismeretesek. A mellékelt rajz 5. ábrája a fönti föltételeknek megfelelő jeladó és jelvevő készülék elrendezésének egy foganatosítási alakját mutatja, melynél föl van tételezve, hogy az írást a középső soron kezdjük. A több elemből álló (1) battériának különböző polaritású és poteneziálú pontjaitól (2 3 4 5) vezetékek vezetnek több egymástól szigetelten a közös (6) tengelyre szerelt (7 8 9 10) tárcsákhoz. Ezen tárcsák a köztük lévő szigetelő anyaggal együtt egy alkalmas módon pl. kis (34) motorral hajtott dobot képeznek, mely a perforált (11) papirszalag tovavitelére szolgál. A perforált (11) szalag fölött a (12) kefe van elrendezve, mely abban a pillanatban, midőn a szalagnak valamelyik perforácziója kerül alája, a vele összekötött vonalba olyan áramimpulzust küld, mely a dob megfelelő részét alkotó tárcsa polaritásának és feszültségének megfelel, mi mellett ezen impulzus tartamát, a szalag állandó haladási sebességét tételezve föl, a perforáczió hossza szabja meg. Ezen áramimpulzus a jelvevő állomáson a (15) tükörrel fölszerelt (13) optikai telefon tekercsébe jut, innen pedig a földön vagy pedig egy második vezetéken keresztül a (0) pontjához visszatér. Az optikai telefon előtt a (14) fényforrás van alkalmazva, melynek fénysugarait a telefon (15) homorú tükre a nyíl irányában egyenletes sebességgel tovahaladó fényérzékeny (16) papírlapon konczentrálja és ez által a telefonba érkező áramimpulzusok jellegének megfelelő vonalat létesít a fényérzékeny papírlapon. (17) önindukcziós vezetőt, (18) pedig kondenzátort jelez. Abban az esetben, ha a jeladóból kis feszültségű áramimpulzus jut a vonalba, a telefon tükör és így a telefon által regisztrált vonal kitérése is kicsiny lesz. A kitérés iránya az impulzus polaritásától függ. Az impulzus tartama pedig a telefon által regisztrált vonalban az által jut kifejezésre, hogy a papir haladási irányától eltérő kitérés hosszabb vagy rövidebb lesz. A föntebb előadottak szerint a gót (a) betű leírása czéljából tehát a jeladó papírszalagjának következő perforálással kell bírnia (2. ábra). Egy hosszabb perforáczió a jeladó azon tárcsája fölött, mely a battéria egy közepes feszültségű pontjával vau összekötve. Ezen perforáczió után egy kis köz következik, mely arra való, hogy ez alatt a jelvevő készülék (telefon) mozgórésze eredeti helyzetébe visszatérhessen. Ezután a papírszalagon egy rövidebb és egyik kisebb feszültségű tárcsa fölött fekvő perforáczió következik, mely a jelvevő telefon tükrének kisebb mértékű és rövidebb ideig tartó kitérését idézi elő. Közvetlenül ezen perforáczió után egy az első perforáczióval azonos perforáczió következik, mely a közepes feszültségű áramot szolgáltató tárcsa fölött halad el és hosszabb tartamú impulzust küld a vezetékbe, mely az eredeti helyzetébe vissza tért tükröt arra indítja, hogy a gót (n) betű utolsó elemét írja le. Egészen hasonló módon lehet a perforácziók helyének, hosszának és egymástól való távolságának helyes megválasztása által az egész abc egyes jelelemeit leíratni. A mellékelt rajz 4. ábrájában a 3. ábrában föltüutetett hat betű számára szükséges perforácziók elrendezése van föltüntetve. Az esetben, ha az írást a legfölső vagy legalsó soron kezdjük, az áramimpulzusok polaritása mindig ugyanaz lesz és csak feszültségük, illetve intenzitásuk és időtartamuk változik. A föntiekből, valamint a rajzból világosan látszik, hogy az egyes betűk leíratására csak kevés számú — átlag nem több, mint három — perforáczió szükséges. Igen természetes, hogy arra az esetre, ha bizonyos komplikáltabb jellegű írásjelek írását akarjuk eszközölni, akkor az írásjeleket a föntinél több elemre kell szétosztani és a perforácziók hosszát és egymáshoz való viszonyát az Írandó elemek jellegének megfelelően kell megválasztani. Arra az esetre, ha az irandó írásjelekben nem csak a sorokra keresztben menő, ha-