20282. lajstromszámú szabadalom • Önműködő Morzeirás-fölvevő úgy egyszerű, mint szakaszos többszörös táviratozás, valamint ellenkező irányokban való egyidejű táviratozás számára

hajtómű a két végállomáson rögtön egyidejűleg megáll. A 452/900., valamint a 6710/900. iktatószámú bejelentéseknél a Morse-jeleket előidéző kontaktusok a hengeren képződnek. Itt ellenben (1. ábra) azon drótok képezik a Morse-jeleket előidéző áram lökések átviteli eszközeit, melyek minden billentyű alatt a (W) tárcsa fémburkolataiból kiindulólag a lenyomott billentyűvel és így az (e) lécczel is fémes érintkezésbe lépnek. A (W) tárcsán négy (bl) burkolat hagy íveket, négy (a2) burkolat ellenben igen kis íveket foglal el. Azonkívül egy (6) burkolat van elrendezve, mely csaknem egész kört képez. Mindezen burkolatok az (s)-et beleértve, a (z) mutató forgása alkalmával az arra megfelelő módon reáerősített kefék által érintetnek. Az 1. ábra csak az odatáviratozás esetét veszi figyelembe. Ezért is a (6) burkolat a többi burkolattal egyidűleg érintetik. A (6) burkolattól egy az (E) fölvevő készüléken körülmenő (18) drót a (kl) kapcsolón át (ha ez be van kapcsolva) a földbe vezet. A (bl a2) burkolatoktól drótok indulnak ki, melyek csoportonként csúcsaikkal az (a b c) billentyűk aljával olyképen állnak szemben, hogy mindenik lenyomott billentyű azon drótokkal jön érintkezésbe, melyek a megfelelő áramlökéseket (hosszuk és helyzetükhöz képest) alkotó burkolatokkal vannak összeköttetésben. Az (a) billentyű alatt tehát két drót végződik, melyek egyike az első (a2) burkolattal, másika a második (bl) burkolattal van összeköttetésben. A (b) billentyű alatt négy drót végződik, melyek elseje az első (bl) burkolattal, a többiek pedig a második, harmadik és negyedik (a2) burkolattal állanak összeköttetésben. A (c) billentyű alatt szintén négy szigetelt drót végződik, melyek elseje az első (bl) burkolattal, másodika a második (a2) burkolattal, harmadika a harmadik (bl) burkolattal és negyedike a negyedik (a2) burkolattal áll fémes érintkezésben. Ha most úgy áll az eset, mint azt az 1. ábra föltünteti, akkor, ha például az (a) billentyűt nyomjuk ! le az (A) állomásnál: 1. mindkét végállomáson a (z) mutató forgásba jön, 2. a mutatónak (a2)-n való áthaladásakor egy rövid áramlökés keletkezik, mely (L B)-ből (e a2 x L) úton, (x)-en, (B) állomáson), a (6) burkolaton, (18) és (E)-n át a földbe megy. 3. ugyanazon mutatónak a második (bl) burkolaton való továbbhaladásakor egy hosszabb áramlökés indul ki szintén (B) felé. Ezen rövidebb és hosszabb áramlökések az (E) fölvevő készüléken, mely eddig a (18) vezetékbe iktatott egyszerű Morse-készűléknek volt föltételezve, a megfelelő Morse-jel képződését idézik elő, ha a papírszalag egyenletesen leszalad. A (6) burkolat azért foglal el sokkal nagyobb ívet, mint az összes többi együttvéve, minthogy ez által, még ha a (z z) mutatók (illetőleg hengerek) nem is forognak teljesen synchronikusan és egyenletesen, a Morse-jelek képződésében hiba nem állhat elő, mert föltéve például, hogy a (z) mutató az (A) végállomáson (1. ábra) lassabban forog, mint a (B) végállomás (z) mutatója, úgy az előbbi a lenyomott billentyűvel fémesen összekötött burkolatokon mégis ugyanazon időben halad keresztül, melyben az utóbbi (B)-nél még rajta halad a (6) fölvevő burkolaton /agy megfordítva. Annak módja, hogy a fölvevő készülék miként jön a fölvevő állomáson lévő (z z) mutató (vagy henger) forgásával önműködőlég működésbe, továbbá, hogy mindkét végállomásról miként lehet egyidejűleg táviratozni, illetve, hogy az illető fölvevő készülékek a billentyűknek a két végállomáson való egyidejű lenyomása által miként szólalnak meg szakaszosan, és végül miként lehet többszörösen oda vagy ide és oda táviratozni, és pedig úgy, hogy a papírszalag csak akkor tekerődik le, ha a megfelelő fölvevő készülékhez tartozó jel érkezik meg, következő: A 3. és 4. ábrákon a papir időnkénti letekerődésének folyamata van föltüntetve,