20282. lajstromszámú szabadalom • Önműködő Morzeirás-fölvevő úgy egyszerű, mint szakaszos többszörös táviratozás, valamint ellenkező irányokban való egyidejű táviratozás számára

_ 4 -mely akkor következik be, ha az egyik, vagy másik billentyűt lenyomjuk. A 4. ábrán a papir letekeredését eszközlő (2a) henger az (x) forgató tengellyel és ez által a Morse-jelekkel ellátott (w) hengerrel, valamint a (w) henger (1. és 2. ábra) fölött forgó (z) mutatóval is mereven öszsze van kötve. A kis (3a) henger (4. ábra) (2a)-hoz szorul, ez által a (7a) papirt ismert módon tovahúzza. Ha most a (w) henger (4. ábra) vagy a (z) mutató (l.ábra), a mint kifejtettük, fordul, úgy a (7a) papir minden fordulatnál, történjék ez akár lassan, akár gyorsan, mindig a (2a) henger kerületének megfelelő darabbal halad előre. A 3. és 2. ábra szerint ezen előrehaladást az óramű egy (10) forgáskerekének egy a (13) hengerre rögzített fogaskerékbe való kapcsolódása eszközli, mi mellett az előre menesztett papírszalag hossza tetszőlegesen kisebbíthető. A (z) mutatónak a nyíl irányában való egyszeri körülfordulása alatt a (10) kerék (3. ábra) kerületének csak egy tört részével fordul tova. Ezen kerék tengelyéről egy zsinór vezet a (14) festékhengerre, miáltal annak mozgása erre is a nyíl irányában vitetik át. Az (E) elektromágnes horgonya, mely (vesd össze a 2. ábrát) a (6) burkolattól jövő (18) drótba (vesd össze az 1. ábrát) van beiktatva, bal oldalán (3. ábra) egy (5a) görgőt visel, mely nyugalmi állásánál a (14) festékhengert gyöngén érinti. Ezen berendezésből az következik, hogy ha az óramű működni kezd, a (14) henger forgásba jön, még mielőtt egy áramlökés képződne a Morse-jel számára, miáltal az (5a) görgő is, és pedig a nyíl irányában forgásnak indul. Ezen forgás által először is az (5a) görgő befestődik, másodszor is ez utóbbi a Morse-jelet előál- j lító áramlökés megérkezésekor már mozgásban van és pedig a papírszalag irányában. Mire tehát a mágnes a (20) horgonyt magához vonzza, a haladó szalagra a nyomtatás oly módon következik be, hogy a súrlódás és az ellenállás tetemesen csökkentve van. Az 1. ábrán föltüntetett berendezésnél, i a mint említettük, csak egyszerűen lehet | egy irányba táviratozni, ha pedig az egyik föladó állomásról táviratoznak, úgy a (C) elektromágnest (k)-nál és az (E) fölvevő készüléket (1. és 2. ábra) (kl)-nél ki kell kapcsolni. Minthogy megegyezés szerint, ha az egyik állomásról nem táviratoznak, (k) ki van kapcsolva (illetve a földdel összekötve), (kl) pedig be van kapcsolva, úgy a mondottak alapján egy fölvevő állomásra akkor is érkezhetik sürgöny, ha senki sincs jelen. (A)-nál a billentyűk egymás után nyomatnak le (vesd össze a 452/900. iktatószámú bejelentést). A mutatók vagy hengerek mindkét végállomáson egy egész fordulatot végeznek, a fölvevő állomáson pedig azonkívül a papir letekerődik, mialatt egyidejűleg az (E) elektromágnes a Morse-jelet arra lenyomtatja, mely az illető, a föladó állomáson a (z) mutató által érintett burkolatoknak felel meg. Ha azonban a burkolatok, mint az az 5. ábrán látható, megfelelően be vannak rendezve, úgy egy föladó állomásról sokszorosan (szakaszosan) lehet táviratozni és több fölvevő készüléken egyidejűleg fölvenni, és pedig minden fölvevő személy közreműködése nélkül. Négy-négy hosszú (bl) burkolat és négy-négy rövid (a2) burkolat, melyekhez egy külön billentyűzet tartozik és egy-egy (6) fölvevő burkolat, melynek egy fölvevő készülék felel meg, együttvéve egy bizonyos ívet foglalnak el a (W) tárcsán. Egy forgó henger alkalmazása esetén (4. és 6. ábra) a Morse-jeleket előiró burkolatok és a megfelelő (6) (61 62) fölvevő burkolatok a henger kerületének egy közös ívét foglalják el (hasonlóan, mint a 452/900. iktatószámú bejelentésnél). Ha azon állomáson, melyből egyidejűleg például két sürgönyt akarunk föladni, a megfelelő (E El) fölvevő készülékek ki vannak kapcsolva (5. ábra), a (C) kioldó mágnes pedig be van kapcsolva, úgy (T) és (Tl)-ből egyidejűleg lehet sürgönyözni, a mennyiben mindkét billentyűzeten a bil-