20117. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsoló szerkezet vasúti kocsik részére

akkor a fönt említett eljárás az ütköző rúgok összenyomására elmaradhat. Biztosítási kampó és láncz alkalmazásánál az előbbi az egyik kocsi kapcsolószerkezetének egy kiugrásán, a láncz pedig, melybe a kampó kapaszkodik, a másikon van elrendezve és a kampónak a lánczszembe való kapaszkodása a főkapcsoló készülék működése által lesz eszközölve. A mellékelt rajzokban a találmány ábrázolva van, még pedig Fig. 1. a kapcsoló szerkezet oldalnézetét és Fig. 2. a kapcsoló szerkezet alaprajzát mutatja. Fig. 3. a kapcsoló szerkezet oldalnézete eltolt állásban. Fig. 4. a biztosítási kampó és láncz elrendezésének oldalnézetét, Fig. 5. pedig alaprajzát mutatja. Fig. 6. a kocsikeret egy részének oldalnézetét mutatja, egy a kapcsolás elérése czéljából egy kettős ütközővel bíró kocsin elrendezett rúgó összeszorító készülékkel, és végül Fig. 7. ennek alaprajzát ábrázolja. Az (a b) ütközők (1. Fig. 1—3.) rendes módon vannak kiképezve; az (a) ütköző egy foroghatóan megerősített (c) kampóval bír, míg mindkét ütközőn (d) csapszögek segélyével egy-egy biztosítási kéezűlék van elrendezve. A biztosítási készülék két quadransalakú (e) lemezből vagy pofából áll, melynek fölső végei egy (f) csapszög által vannak összekötve, mely a pofák távolságának szabályozása czéljából kettős (g) anyacsavarokkal bír. Az ütköző (i) bevágásában egy (h) nyelv van elhelyezve és lent mindkét oldalon egy (j) kar megerősítésére egy kiugró (jl) csapszöggel van ellátva; a (j) kar másik vége egy a biztosítási pofákból kiugró (k) csaphoz van foroghatóan erősítve. A (k) csapokon azonkívül még (1) karok is vannak foroghatóan elrendezve, melyeknek végei egy, a kocsi (o) ütközőgerendája (n) ágyaiba helyezett (m) emeltyűre vannak függesztve. Az (m) emeltyű egy félköralakú (p) hajlítással bír, mely egy (r) zárókar fölvételére szolgál; ezen kar a kocsikeret (s) ágyaiban leng és az (m) emeltyűkar legmélyebb állásánál függélyes helyzetet foglal el, melyben az emeltyű működését meggátolja. A (c) kampó (t) csapszögének, valamint az (u) kapcsoló csapszögnek kiesése a biztosítási készülék (e) pofái által lesz meggátolva, melyekben a (t) és (u) csapszögek kihúzása és máshová való elhelyezése czéljából (tl), illetve (ul) lyukak vannak elrendezve. Ezek az összes kocsik ütközőin egybevágnak, úgy hogy a kapcsolókampók és csapszögek a kocsi egyik végétől a másikra, vagy egyik kocsitól a másikra áthelyezhetők. Ha az (m) emeltyűt lenyomjuk és az (r) zárókar függélyes záróhelyzetét foglalja el, a biztosítási készülék, mint Fig. 3.-ból látjuk, emelkedik a kampó az ütközők érintkezésénél a ütközőfejben lévő kivágás fölé és onnan az (u) csapszög fölé csúszik, a nélkül, hogy a biztosítási készüléket érintené, úgy hogy a kocsik nem lesznek összekapcsolva. Ha pedig az (r) kart a Fig. 1.-ben ábrázolt állásba hozzuk, akkor az emeltyű szabadon mozoghat és a biztosítási készülék a legmélyebb helyzetébe esik; ha a kampó az (f) zárócsapszöghöz jut, a biztosítási pofák emelkednek és a kampó belekapaszkodhatik a kapcsoló csapszögbe; a biztosítási pofa ismét leesik és az (f) záró csapszög a kampó hátraugró (v) orra mögé jut. A kampó alsó és fölső vége különböző görbületekkel van ellátva azon czélból, hogy az ütközőfejben lévő kivágásban könnyen mozoghasson és hogy a biztosítási készüléket működésbe hozhassa. A kocsik kikapcsolása czéljából az (m) emeltyűt lenyomjuk, miáltal a biztosítási készülék és ezzel együtt a (h) nyelv is emelkedik, mely a kampó alsó részéhez fekszik és a csapszögről leemeli. Az (m) emeltyű legczélszerűbben egy egyszerű, hajlított vasrúdból képezhető ki,