19973. lajstromszámú szabadalom • Készülék hallható jelzések adására a haladó vonat által

kor a vonatvezetőt figyelmezteti, hogy megálljon. Az állandó jelzőkészüléknél még ajánlatos egy őrnek alkalmazása, hogy a vonatvezetőnek azon pillanatot, a melyben maga a jelzőkészülék nyílt vonalon beállíttatik, tudomására hozza, mert nagy ködben a jelzésnek kis távolságban való fölismerése is lehetetlen. Ezen olyképen segítünk, hogy mint alább meg van magyarázva, az optikai jelzőkészüléken egy villamos harang alkalmaztatik, mely azonnal megszólal, mihelyt a jelzőkészülék «szabad pálya» (nyílt, vonal) jelzésre állíttatik. Ezen villamos készüléknek az optikai jelzőkészüléken való alkalmazásától eltekintve, az ezen találmány tárgyát képező készülék különböző módon és különböző esetben alkalmazható és pedig: 1. Kétvágányú vonalokon alkalmazva, valamely optikai jelzőkészüléktől függetlenül való működés czéljából. 2. Kétvágányú vonalokon alkalmazva, valamely optikai jelzőkészülékkel együtt való működése czéljából. 8. A készülék egyvágányú vonalokon alkalmazva, bármilyen optikai jelzőkészüléktől függetlenül. 4. A készülék egyvágányú vonalokon alkalmazva valamely optikai jelzéssel összeköttetésben. Ezen esetek elseje egyszerűsíthető oly esetekben, a hol a készüléknek folytonosan működni kell, mint például egy alagút előtt, mivel itten több jelzésnek az alkalmazása fölöslegessé válik. A mellékelt rajzokon az 1. ábrától az 5-ik ábráig a második eset. míg a 6., 7. és 8. ábrákon a kevésbé egyszerű 3-ik és 4-ik eset van föltüntetve. A kettős vágányú vonalon alkalmazott optikai jelzéssel működő készüléknek, mely a bódétól kezeltetik, alaprajzát az 1. és 2. ábra képezi, a 3. és 4. ábra az 1., 2. ábrának az A—B vonal szerint vett hosszmetszetét ábrázolja. A 2. ábra az 1. ábrának folytatása, a 4. ábra pedig a 3-iknak folytatása. Az 1. és 3. ábrán rajzolt mechanizmus ugyanis a 2. és 4. ábrán rajzolt mechanizmussal egy (47) csuklós rúddal van összekötve, a mely a körülményekhez képest különböző hosszúságú lehet. Az 5. ábra az 1. ábrának C—D vonal szerint vett keresztmetszetét ábrázolja. A 6., 7. és 8. ábrák egy segédmechanizmust ábrázolnak, a mely egyvágányú vonalokon alkalmazta tik és az 1. és 2. ábrán jelzett szerkezetek és az állomás között helyezendők el. A 6. ábra a segédmechanizmus alaprajzát ábrázolja, a 7. és 8. ábrák pedig egy-egy a 6. ábrának E—F és G- H vonalak szerint vett keresztmetszeteit ábrázolják. Az 1., 2., 3., 4. és 5. ábrák ugyan a föntiek szerint a második pont alatt jelzett, vagyis kétvágányú vonalokon alkalmazott és optikai jelzőkészülékkel összeköttetésben álló készülékre vonatkoznak, de ezen ábrák az első esetet is világosan mutatják, ha t. i. az optikai készülékhez vezető (33) vonódrótot tekintetbe nem vesszük és csak a (32) vonóhuzalt képzeljük a (17) emeltyű (50) karjához kapcsolva. A készülék két főrészből áll: az (1) lánczból és (25) pedálból (lásd 1. és 2.' ábrákat). A láncznak minden második szemére egy bádog vagy zinklemez van megerősítve, a melynek végére két vagy három (29) durrantyú (petárda) ép úgy helyezhető mint a vágányra. A láncz két vízszintes (2 és 3) korongon, a külső vágánnyal párhuzamosan vezettetik. A (2) korong egy a tengelyén megerősített (5) emeltyűvel hozható mozgásba, a melynek (37) karja egy peczekkel vagy más ismert módon a korong kerületén lévő (30) nyúlványaiba kapaszkodva a (2) korongot forgatja. A (25) pedál egy (22) vízszintes tengelylyel van összekötve, a melyre két emeltyű (13) és (14) ellensúllyal van szerelve. Ezek elseje magára a tengelyre van ékelve és az egyik oldal felé lóg, hogy a pedált mindig fölemelve tartsa és a (14) ellensúllyal • ellátott emeltyűt, mely a tengelyre csak