19868. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási berendezés elektromos járművek és vasúti vonatok számára

bevezetés a (c) szolenoidba meg nem szakíttatik. A kapcsolás a (c) szolenoid (1. ábra) magjának gerjesztése által és pedig ugyanazon áram által történik, mely a segédmotoron halad át; a szolenoidok csévéi ugyanis egy sarkukkal össze vannak kapcsolva és a segédmotoron át közösen az áramot visszavezető vezetékkel pl. a földhöz kötve; másik sarkuk egy-egy, a vonaton keresztülhaladó vezetékkel van összekötve, mellyel egyidejűleg a (z, zl) kontaktusok zárhatók és az illető kapcsoló hengeren át a motorokhoz vezető áramkör létesül. A kézi átkapcsolok, melyek a kocsivezetők helyein vannak elrendezve, négy külömböző helyzetbe hozhatók u. m. előre- és hátrahaladásra, valamint mindkét irányban való fékezésre. Ha pl. az átkapcsoló az 1. ábrában pontvonalozottan föltüntetett állásban, az (u) kontaktuson van, az áram a (k) áramszedőtől az (s) és (<j) kapcsolón, továbbá az (13) vezetéken át az első kapcsoló henger szolenoidjaihoz és innen a (P) segédmotoron keresztül a földbe áramlik ; ennek következtében a (b) záró kerék a (c) szolenoid magjának mozgása által á kilincskerékkel kapcsoltatik és a mótor a kapcsoló hengeren át a főáramkörrel köttetik össze. A szerint, a mint a vonaton végigmenő négy vezetéknek egyikét vagy másikát látjuk el árammal, minden kocsinak egyikkapcsoló hengere a két (c, cl) segédkapcsoló és a (P) segédmotor által működésbe hozatik, még pedig akként, hogy a (c) segédkapcsoló a (b) zárókereket (bl)-el kapcsolásba hozza, miáltal a segédmotornak mozgása a kapcsoló hengerre vitetik át, mely addig forog, míg a (b) záró kerék a (bl) kerékkel kapcsolatban áll. Mivel azonban, a mint ez a 3. ábrában látható, a (b) kerék nem egész kerületén van fogakkal ellátva, a kapcsoló henger nem fog egy teljes fordulatot végezni. A kapcsoló hengerek mindegyike szükség esetén a kézi átkapcsoló által hozható működésbe. A 4. ábra, fölülnézetben oly kilincsszerkezetet tüntet föl, melyet a (cl) szolenoid magja befolyásol és mely a kapcsoló hengert kontaktussorról kontaktussorra csappani kényszeríti, úgy, hogy az az utóbbiak között nyugalomba nem jöhet. Az 5. ábrában egy spirális rúgó által működtetett szerkezet láttat, mely a kapcsoló hengert önműködően forgatja vissza nyugalmi állásába, mihelyt az áram megszakíttatik. A rúgó a helytálló (p) tokban van elrendezve, mely kerületén (q) záró fogakkal van ellátva, melyekbe az (r) kilincs kapaszkodik. Ezen zárókészűlék a tulajdonképeni találmánnyal nincs összefüggésben, a miért is teljesen el is hagyható vagy hasonló szerkezettel pótolható. Ha a kapcsoló hengert, mely a négyélű csappal és a rúgó belső végével van összekötve, a kapcsolásnál a nyíl irányában forgatjuk, a rúgó megfeszül, minthogy a rúgó külső, a tokhoz erősített végének a nyíl irányában forgását a záró kilincs akadályozza. Mihelyt az árambevezetés megszakíttatik, a (b) fogaskerék (3. ábra) a (bl) kilincskerékből kikapcsolódik és a kapcsoló hengert szabadon bocsátja, melyet most a megfeszített rúgó eredeti állásába forgat vissza. A 6. ábrában a kapcsoló egy foganatosítási alakja van föltüntetve, melynél a forgattyú és a kapcsoló emeltyű ugyanazon tengelyen rendezhető el. Ha a kapcsoló az (u) kontaktuson van, az áram az (L) vezetékből (lásd az 1. ábrát is) egy ellenálláson és a kapcsoló emeltyűn keresztül a szemben fekvő kontaktushoz áramlik, mely utóbbi az (13) vezetékkel és az (a) kapcsoló hengerrel van összekötve; a kapcsolás tehát az 1. ábrában látható menetkontaktus állásának felel meg, midőn az emeltyű az (u) kontaktusra, előre haladásra van beállítva. Ha az emeltyűt a (v) kontaktusig tovább forgatjuk, az (L) és (12) vezetékek az (al) kapcsolóval jönnek összeköttetésbe, megfelelően az 1. ábra fékező állásának. Az emeltyűnek a másik irányban a (w) kontaktusra való forgatásánál az (L) és (11) vezetékek egy ellenállás segélyével a kapcsoló hengerrel köttetnek össze; ez az állás hátrahaladásának felel meg; végűi, ha az emeltyű az (x) kontaktuson áll, az (L) és (1) vezeté-