19653. lajstromszámú szabadalom • Áramlevevő földalatti áramvezetéssel bíró elektromos vasutakhoz

- í történő rögzítésénél az első kiviteli módozatnál .a (29) rúgókhoz analóg módon jött működésbe és a kontaktusvillának fölfelé való átbillenését tette lehetővé. Miután az áramvezetőnek a hasítékos csatornába való bevezetése czéljából a (33) kötél ismét meghúzatott, ez a (29) rúgók hatását legyőzte és a kontaktus villa a (2) áramlevevő sín megnyújtásába került. Ezt az állást mindaddig megtartja, míg a (2) áramlevevő sín lebocsátásánál, illetőleg az áramlevevőnek a hasítékba való bevezetesénél a (69) kar az áramlevevő sínnek kézzel történő működtetésénél a nyugalmi helyzetében (1. a 10. ábrán teljesen kihúzva) maradó (70) emelőbe nem ütközik. Ebben a pillanatban a szabadon lefüggő áramlevevő sín súlya a (33) kötelet nem feszítheti meg, a kötél feszültsége kissé gyöngül, a (29) rúgók működésbe jönnek és a kontaktus villát a vezetődrót felé mozgatják, melyre az ráfekszik. A (33) kötél feszültségének csak akkor kell kisebbednie, mikor a kontaktus villa az előbb leírt módon a hasítékos csatornából kihúzatott és az (5) pofába ütközött, a leszedő sínt pedig a (35) kilincs rögzíttette. Hogy azonban a (33) kötél automatikus működését, illetőleg a kontaktus villa mozgását, mely a váltókon és keresztezéseken való áthaladásnál okvetlenül szükséges, létesíthessük, a következő berendezést alkalmaztuk. A (2) áramlevevő sín vízszintes (69) karja egy (73) hasítékkal van ellátva, melyen a (70) emelőn megerősített (74) csap nyúlik át. Az utóbbi fölső végével a (76) csap körül forgatható (77) kettős emelő (75) karján nyúlik át, melynek másik (78) karja villás végével a (83) kötelet körül veszi és egy (79) rúgó által nyomatik a (69) karra. Ha már most váltókon és keresztezése- j ken való áthaladásnál a (9) tengely a (10) csapágyából kihúzatik, természetesen a (71) csúsztatódarab is eltolódik. Minthogy azonban az utóbbival lazán kapcsolt (70) emelő a (72) csap mentén kényszermozgásszerűen van vezetve, a (70) emelő vége fölemeltetik (pontozva a 10. ábrán), a (77) kettős emelő megfelelően elfordul és így a (33) kötél fölfelé húzatik, miután a (78) kar a fölfelé való forgásánál a (83) kötél (80) csomóját magával vitte. A (33) kötél működtetése a (2) áramlevevő sín fokozatos fölemelésével annak megfelelően, hogy az áramvezető a csatorna szemben fekvő falához közeledik, a kontaktus villa kellő beállítását idézi elő. Ha a villa az áramvezetőnek ezen a helyen beiktatott, forgatható és rendesen árammentes másodlagos részének forgáspontján túl haladt, az áramvezetőt a csúsztató kontaktusaival alul megfogja, vízszintes síkban az alatt, míg a fővezetővel még mindig kontaktusban van, mindaddig forgatja, míg az a fővezetővel kontaktusba nem jön, ennek következtében a váltókon és keresztezéseken való áthaladásnál is biztosítva van a folytonos, szikraszórás nélkül történő áthaladás. Abban a mértékben, a melyben a hasítékos csatorna a sínhoronyhoz ismét közeledik, az áramlevevő sín is mélyebb helyzetet foglal el a csatornában, miután a (23) rúgó a (9) tengelyt és evvel a (10) emelőt fokozatosan lefelé nyomja. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Áramlevevő földalatti áram vezetéssel bíró elektromos vasútakhoz, az által jellemezve, hogy a tartókaron (2 laposvason) csuklósan megerősített és (29) rúgók által a munkavezetékhez szorított (3) kontaktuskar a (30) ellensúly és az ettől kiinduló (33) kötél által a hasítékos csatornából való kihúzatás czéljából függélyesen lefelé fordítható, a (2) laposvas fölhúzása után pedig a (29) rúgó hatása alatt fölfelé billen. 2. Áramlevevő az 1. igény szerint, az által jellemezve, hogy a (2) tartókar a (18) futókerék által kényszermozgásszerűen van vezetve, ellenben a (23 24) rúgók hatása alatt keresztirányban eltolódhatik, hogy váltókon és kereszte-