19653. lajstromszámú szabadalom • Áramlevevő földalatti áramvezetéssel bíró elektromos vasutakhoz

— 3 sában foglalnak helyet, hanem a (61) tartókra támaszkodnak. Az áram levevő szerkezete különben teljesen ugyanaz, mint az előbb leirtté, melynél a (30) himba emelő működteti a (3) kontaktus villát. Az áramlevevő sín leírt szerkezete következtében a kontaktus villát csak kézi erővel lehetett működtetni, úgy hogy a fővezetődrótot a váltók és keresztezések alatt is át kellett vezetni. Hogy azonban a váltókon és keresztezéseken való áthaladásnál az áram bevezetése biztosan és szikra-képződése nélkül menjen végbe, egy más találmányunk tárgyát képező áramvezető kábel elrendezést alkalmaztunk, de ekkor az áram levevő villát/ is olyképen kell módosítanunk, hogy a kontaktus villa automatikus működése csak akkor állhasson be, mikor a váltóknál és keresztezéseknél a csatornahasíték a síníoronytól távolabb, illetőleg a vezetődrót a csatornahasítékhoz közelebb kerül. Hogy tehát ama föntebb jelzett találmányunkat képező, a váltókban és keresztezésekben alkalmazott másodlagos darabokkal bíró vezetékeknél az áramvezetőn kényszermozgásszerűen csúszó (3) kontaktust közvetlenül a (2) áramlevevő sínnek a csatornahasíték keresztirányában való eltolódásától tegyük függővé, a következőkben leírt berendezéshez folyamodtunk. Eme berendezés alapelve az, hogy a (2) áramlevevő sín a váltókon és keresztezéseken való áthaladásánál fokozatosan emel- , tetik föl, hogy a csúszókontaktusok eme pontokon is a vezetőn csúszhassanak és hogy a vezetőt ne kelljen mélyebben kifeszíteni. Világos, hogy ha az áramvezető a csatornában nem ugyanabban a magasságban van kifeszítve, a (2) áramlevevő sínt megfelelően föl kell emelni, hogy állandóan vehessen le áramot, miután a vezető váltóknál és keresztezéseknél a csatornához | közelebb kerül. j A 10. ábrán ez a berendezés homloknézetben és a 11. ábrán oldalnézetben látható, míg a ' 12. és 13. ábra részletrajz. A (18) vezetőkereket oly módon vezetjük, mint az első sorban leírt áramlevevőnél, egyáltalában a két berendezés azonos részeit azonos betűk jelzik. Mielőtt emez áramlevevők szerkezetét és működési módját részletesen isirertetnők, röviden a (11) villa elrendezését irjuk le. A kocsiszekrényen egymástól bizonyos távolságban (62) traverzek vannak elrendezve és ezekre a (63) laposvasak fölcsavarolva. Az utóbbiak két szögvasat viselnek, melyek egyik végükkel egymás fölött fekvő (65) keresztsínjei az átlapolás helyén hasítékkal vannak ellátva. A (65) keresztsineken a (66) függesztőkarok vannak megerősítve, melyek kiszélesedő végeikkel a (11) rudat fogják körül. (12. ábra). Az egyik függesztő kar (67) vége viliaalakban kiszélesedik, a másik függesztőkar vége egy furattal van ellátva, melyen a (11) rúd nyúlik át. Az utóbbi ennek következtében oly módon van ágyazva, hogy a (18) kerék kanyarulatban a kanyarulatnak megfelelően állhasson be. A (2) áramlevevő sín maga egyrészt a (68) görgőkön a kocsivezető álláshelyéhez vezető (33) kötélen, másrészt pedig a derékszög alatt lehajlított karjával a (70) emelő végére támaszkodik, mely a (9) tengelyen fölékelt (71) csúsztatódarabbal össze van kötve, a (11) rudat villaszerűén körülveszi és az utóbbin megerősített (72) csapra ; támaszkodik. A (33) kötél jól szigetelt furata mellett, mely kötél a (32) görgő fölött jól szigetelve vezet a (3) csúsztató kontaktus (28) kapcsolórúdjához, a (2) áramlevevő sínen egy második furat van alkalmazva, melyen a (34) áramvezető kábel megy át. Ez a kábel egyrészt a (28) híddal, másrészt a motorral van vezető kapcsolatban. Ha a kocsivezető a motort az alsó ve-I zetékről a fölső vezetékre kapcsolja át, ! egyszerűen a (33) sínt húzza meg. Ez a berendezés már előbb az áramvezetőnek a hasítékból való kivitelét tette lehetővé, a sínnek a (35) kapcsoló kilincs segélyével