19653. lajstromszámú szabadalom • Áramlevevő földalatti áramvezetéssel bíró elektromos vasutakhoz

— 2 — csapággyal, illetőleg a (11) kapcsoló rúd- j dal mereven össze van kötve. Lehet azon­kívül még egy második (22) vezetőkereket (1. az 1. ábrán pontozva) is alkalmazni, mely a (21) kapcsolórúdra szerelt csapra lazán van fölhúzva és a másik futósín mentén van vezetve. A két (5 6) pofapár alkalmazásával a meglehetősen széles (2) áramlevevő sín menetközben minden akadályt, így pl. A (4) hasítékban megakadt köveket legyőzhet és az áram íolytonos és nyugodt bevezeté­sét biztosíthatja. Váltóknál megtörténik, hogy ott, hol a (4) hasíték két ágra oszlik, a hasíték a sínf'ejtől nagyobb távolságban van, mint egyenes pályaszakaszokon. Minthogy a (2) sínnek a (4) hasítékban kell maradnia, a sínnek vízszintes irányban is eltolható­nak kell lennie. Erre a czélra a két (9) és (13) rúd szol­gál. Mint azt már említettük, ezek a rudak a (10) és (12) csapágyakban elt.ólhatók és két (23 24) spirálrúgó által vitetnek ismét az eredeti helyzetükbe, (1. ábra), ha asín­íejek a hasítéktól való nagyobb távolsága miatt a (2) levevő sínnek a (18) futóke­réktől való távolsága megnagyobbodott. Iíogy a (4) hasíték lehetőleg szűk lehessen és a sínhez lehetőleg közel essék, tehát a (2) áramlevevő sínt a (18) vezető ke. éktől i lehetőleg kis távolságban alkalmazhassuk, a (18) vezető keréknek egy gyűrűalakú (25) mélyedése van, melybe a két alsó (5) pofa be van ágyazva. A (2) áramlevevő sín alsó végén a (3) csúszókontaktussal van kapcsolva. Ez a (3) csuszókontaktus két karból áll, me­lyek egy közös,f a (2) sínbe forgathatóan ágyazott (26) tengelyre vannak fölékelve. A kontaktus két karja a (2) síntől (27)-nél | alkalmas módon szigetelve van, egymással ! pedig a (28) összekötőrúd segélyével van | összekötve. A két (29) spirálrúgó hatása | következtében a kontaktusrúgó a vezetékre szoríttatik. Csúszó kontaktus helyett gör­dülő kontaktus (6., 7. és 8. ábra) és kon­taktus villa helyett egyszerű kontaktus kar ] is alkalmazható. Keresztezéseknél és vál- i toknál, hol a vezeték megszakítandó a kon- 1 taktus csak akkor marad meg, ha a kon­taktussín elég széles. Igen előnyösen hasz­nálható ebben az esetben oly kontaktus­villa, melynek egyik karja az egyik vezeté­ket előbb éri el, mielőtt a másik veze­téket elhagyná. Az áramlevevő sín fölső végével egy (30), himba van csuklósan összekötve. Ez a (30) himba egy a (2) sín egész hosszán végig­nyúló és két (31 32) vezetőcsigán futó (33) drótkötéllel van összekötve, mely egyrészt a (30) emelőtől, másrészt pedig a (3) kon­taktus-villa (28) kapcsoló hídjától szige­telve van. Az elektromos áram a (28) kapcsoló híd­ból a (2) sín egész hosszán végignyúló, jól szigetelt (34) dróton jut a motorba. Ha az áramlevevő működik, (1. ábra) a (30) emelő a teljesen kihúzott állást fog­lalja el, tehát súlya által a (33) drótköte­let megfeszíti. Ekkor a (2) kontaktus villát a (29) rúgó a vezetékekre szorítja. Ha az áramlevevőt pl. akkor, mikor a fölső veze­való átmenetnél ki akarjuk kapcsolni, a (30) emelőt a vízszintes helyzetbe visszük, minek következtében a (3) kontaktusvilla a (33) kötél hatása a-latt a függélyes (az 1. és 4. ábrán pontozva jelzett) állást foglalja el és az áramlevevőt a (4) hasítékból köny­nyen ki lehet húzni. Ha a (3) villa a csatorna szintje fölé kerül, a (30) emelőt a vízszintes helyzetbe visszük, minek következtében a (3) villa a (29) rugók hatása alatt a (28) tengelyekö­lül szétnyílik és az 5. ábrán látható hely­zetet foglalja el. Az ily módon fölhúzott (2) áramlevevő sínt ebben a helyzetben a (35) kilincs rögzíti, tehát a jármű akadály nélkül táplálható a fölső vezetékről. A leírt áramlevevő vezető berendezése módosítható. Ez a berendezés a 9. ábrán oldalnézetben látható és lényegében véve abból áll, hogy a (21) kapcsolósínt, a (20) csapot és (19) vezető hornyot egy második (18) vezetőkerékkel lehet helyettesíteni. Ennek következtében a két (18) vezető­kereket jóval kisebbre készíthetjük, miután az (5) pofák, nem a (18) futókerék kivágá-

Next

/
Thumbnails
Contents