19653. lajstromszámú szabadalom • Áramlevevő földalatti áramvezetéssel bíró elektromos vasutakhoz

— 2 — csapággyal, illetőleg a (11) kapcsoló rúd- j dal mereven össze van kötve. Lehet azonkívül még egy második (22) vezetőkereket (1. az 1. ábrán pontozva) is alkalmazni, mely a (21) kapcsolórúdra szerelt csapra lazán van fölhúzva és a másik futósín mentén van vezetve. A két (5 6) pofapár alkalmazásával a meglehetősen széles (2) áramlevevő sín menetközben minden akadályt, így pl. A (4) hasítékban megakadt köveket legyőzhet és az áram íolytonos és nyugodt bevezetését biztosíthatja. Váltóknál megtörténik, hogy ott, hol a (4) hasíték két ágra oszlik, a hasíték a sínf'ejtől nagyobb távolságban van, mint egyenes pályaszakaszokon. Minthogy a (2) sínnek a (4) hasítékban kell maradnia, a sínnek vízszintes irányban is eltolhatónak kell lennie. Erre a czélra a két (9) és (13) rúd szolgál. Mint azt már említettük, ezek a rudak a (10) és (12) csapágyakban elt.ólhatók és két (23 24) spirálrúgó által vitetnek ismét az eredeti helyzetükbe, (1. ábra), ha asíníejek a hasítéktól való nagyobb távolsága miatt a (2) levevő sínnek a (18) futókeréktől való távolsága megnagyobbodott. Iíogy a (4) hasíték lehetőleg szűk lehessen és a sínhez lehetőleg közel essék, tehát a (2) áramlevevő sínt a (18) vezető ke. éktől i lehetőleg kis távolságban alkalmazhassuk, a (18) vezető keréknek egy gyűrűalakú (25) mélyedése van, melybe a két alsó (5) pofa be van ágyazva. A (2) áramlevevő sín alsó végén a (3) csúszókontaktussal van kapcsolva. Ez a (3) csuszókontaktus két karból áll, melyek egy közös,f a (2) sínbe forgathatóan ágyazott (26) tengelyre vannak fölékelve. A kontaktus két karja a (2) síntől (27)-nél | alkalmas módon szigetelve van, egymással ! pedig a (28) összekötőrúd segélyével van | összekötve. A két (29) spirálrúgó hatása | következtében a kontaktusrúgó a vezetékre szoríttatik. Csúszó kontaktus helyett gördülő kontaktus (6., 7. és 8. ábra) és kontaktus villa helyett egyszerű kontaktus kar ] is alkalmazható. Keresztezéseknél és vál- i toknál, hol a vezeték megszakítandó a kon- 1 taktus csak akkor marad meg, ha a kontaktussín elég széles. Igen előnyösen használható ebben az esetben oly kontaktusvilla, melynek egyik karja az egyik vezetéket előbb éri el, mielőtt a másik vezetéket elhagyná. Az áramlevevő sín fölső végével egy (30), himba van csuklósan összekötve. Ez a (30) himba egy a (2) sín egész hosszán végignyúló és két (31 32) vezetőcsigán futó (33) drótkötéllel van összekötve, mely egyrészt a (30) emelőtől, másrészt pedig a (3) kontaktus-villa (28) kapcsoló hídjától szigetelve van. Az elektromos áram a (28) kapcsoló hídból a (2) sín egész hosszán végignyúló, jól szigetelt (34) dróton jut a motorba. Ha az áramlevevő működik, (1. ábra) a (30) emelő a teljesen kihúzott állást foglalja el, tehát súlya által a (33) drótkötelet megfeszíti. Ekkor a (2) kontaktus villát a (29) rúgó a vezetékekre szorítja. Ha az áramlevevőt pl. akkor, mikor a fölső vezevaló átmenetnél ki akarjuk kapcsolni, a (30) emelőt a vízszintes helyzetbe visszük, minek következtében a (3) kontaktusvilla a (33) kötél hatása a-latt a függélyes (az 1. és 4. ábrán pontozva jelzett) állást foglalja el és az áramlevevőt a (4) hasítékból könynyen ki lehet húzni. Ha a (3) villa a csatorna szintje fölé kerül, a (30) emelőt a vízszintes helyzetbe visszük, minek következtében a (3) villa a (29) rugók hatása alatt a (28) tengelyekölül szétnyílik és az 5. ábrán látható helyzetet foglalja el. Az ily módon fölhúzott (2) áramlevevő sínt ebben a helyzetben a (35) kilincs rögzíti, tehát a jármű akadály nélkül táplálható a fölső vezetékről. A leírt áramlevevő vezető berendezése módosítható. Ez a berendezés a 9. ábrán oldalnézetben látható és lényegében véve abból áll, hogy a (21) kapcsolósínt, a (20) csapot és (19) vezető hornyot egy második (18) vezetőkerékkel lehet helyettesíteni. Ennek következtében a két (18) vezetőkereket jóval kisebbre készíthetjük, miután az (5) pofák, nem a (18) futókerék kivágá-