19592. lajstromszámú szabadalom • Gőzekeberendezés

4., 5. és 6. ábrák ezen előfogathoz tartozó részletrajzok. Az (a) gerendely mellső végére (b) fül van szerelve, melyhez (c) gyűrű csatlakozik. Maga az előfogat áll az (e) kerekekre ázerelt (d) tengelyből, melyhez vagy egy (f) rúd csatlakozik, mint ez a 2. ábrán látható, vagy pedig esetleg az előfogat két rúddal is fölszerelhető. (d) tengelyre (g) lap van szerelve, mely közepénél egy kulcslyukszerű (h) furattal bír és két (i) lábbal van ellátva, azon czélból, hogy az előfogat ezen lábakra támaszkodhassék az alatt, míg az ekék gerendelye hozzákapcsoltatik. Az előfogat rúdtartó villájába egy tekerő henger van szerelve, mely áll az (1) fogaskerék (k) tengelyére ékelt (j) dobból, hol az említett (1) fogaskerékbe azon (m) fogaskerék kapcsolódik, melynek tengelyére egy (n) forgattyú van ékelve. A (g) lapra hátsó vége közelében egy szintén forgatható (c) henger van szerelve, mely a gerendely mellső végének föltolását vagy leeresztését könnyebbíti meg. Az ekék (a) gerendelyének az előfogattal való összekapcsolása a fogantyúval ellátott (p) csap segélyével történik, mely alsó vége közelében, mint ez a 6.. ábrából látható, egy kiugró nyelvvel bír s mely csapot az összekapcsolás alkalmával a gerendelyen lévő (b) fülön és a (g) lapon lévő (h) furaton áttolván, elforgatjuk, azonczélból, hogy a csap alsó végénél lévő kiugró nyelv ezen csapnak a furatból való kiesését megakadályozza. A tekerő henger (j) dobjára egy (r) láncz göngyölődik föl, mely (s) görgők között vezettetik s ezen láncz föladatát az ekevasaknak a földből való kiemelése és a gerendely végének az előfogatra való fölhűzása képezi. Ezen láncz a mondott czélból szabad végénél egy T-alakú kampóval bír, melyet (B) fülnek (c) gyűrűjébe akaszthatunk be. Midőn az ekét hátra akarjuk húzatni, az előfogatot végéhez állítjuk, (r) láncznak említett kampóját (c) gyűrűbe akasztjuk és a tekerő hengert működésbe hozván, a láncz fölgöngyölődik (j) dobra, minek következtében a szántóvasak a talajból kiemeltetnek, mely művelet közben az előfogat hátrafelé lendül mindaddig, míg csak (i) lábak a földet érik s így az egésznek támasztékot nyújtanak. A láncz fölgöngyölődése folytán egyszersmind a gerendely az előfogat fölé emeltetik, a (g) lapra jut és midőn (b) fül egy irányban fekszik (h) furattal, a fogantyús (p) csapot a föntebb előadott módon rajtuk keresztül toljuk és elforgatjuk. Az előfogat és az eke vezetője ekkor fölülnek az ekén, illetőleg az előfogaton alkalmazott ülésre, s az előbbi ismét viszszavezettetik kiindulási pontjához, mégpedig pl. oly gyorsasággal, mely óránkénti 10 km. sebességnek felel meg, a mi tökéletesen elegendő, mivel tudvalevőleg az eke a szántás alkalmával ennél jóval csekélyebb sebességgel halad. Mivel az ekének visszafelé való húzatása gyorsabban történik, mint a működésben lévő eke mozgása, a gépész, midőn a működő eke a géphez ért, ennek dobjától a gőzhozzávezetést elzárja s ugyanakkor a másik dobhoz megnyitja, úgy hogy az ekék folytatólagosan és időveszteség nélkül működhetnek. A 7. ábra sematikus rajzban a működés módját mutatja be. Ha a találmánybeli gőzeke-berendezést összehasonlítjuk az eddigi gőzeke-berendezésekkel, úgy azt találjuk, hogy a találmány tárgya sokkal előnyösebb, a mennyiben ez két csoport eke helyett csak egy csoport ekével dolgozik, míg ellenben eddig, eltekintve az egy géppel horgonykocsik közbeiktatásával végzett és igen kom-I plikált szántási művelettől, áínbár az eke szükségképen itt is két csoport vassal bír, általában két gőzgép alkalmaztatott s ezeknek a szántási műveleten kívül még arra is tetemes erőmennyiséget kellett szolgáltatniok, hogy a holtsúly számbamenő második ekecsoportot is vontassák. Mivel a találmánybeli berendezésnél csakis