19592. lajstromszámú szabadalom • Gőzekeberendezés

4., 5. és 6. ábrák ezen előfogathoz tar­tozó részletrajzok. Az (a) gerendely mellső végére (b) fül van szerelve, melyhez (c) gyűrű csatlako­zik. Maga az előfogat áll az (e) kerekekre ázerelt (d) tengelyből, melyhez vagy egy (f) rúd csatlakozik, mint ez a 2. ábrán lát­ható, vagy pedig esetleg az előfogat két rúddal is fölszerelhető. (d) tengelyre (g) lap van szerelve, mely közepénél egy kulcslyukszerű (h) furattal bír és két (i) lábbal van ellátva, azon czél­ból, hogy az előfogat ezen lábakra támasz­kodhassék az alatt, míg az ekék gerendelye hozzákapcsoltatik. Az előfogat rúdtartó villájába egy te­kerő henger van szerelve, mely áll az (1) fogaskerék (k) tengelyére ékelt (j) dobból, hol az említett (1) fogaskerékbe azon (m) fogaskerék kapcsolódik, melynek tenge­lyére egy (n) forgattyú van ékelve. A (g) lapra hátsó vége közelében egy szintén for­gatható (c) henger van szerelve, mely a gerendely mellső végének föltolását vagy leeresztését könnyebbíti meg. Az ekék (a) gerendelyének az előfogat­tal való összekapcsolása a fogantyúval el­látott (p) csap segélyével történik, mely alsó vége közelében, mint ez a 6.. ábrából lát­ható, egy kiugró nyelvvel bír s mely csa­pot az összekapcsolás alkalmával a geren­delyen lévő (b) fülön és a (g) lapon lévő (h) furaton áttolván, elforgatjuk, azonczél­ból, hogy a csap alsó végénél lévő kiugró nyelv ezen csapnak a furatból való kiesé­sét megakadályozza. A tekerő henger (j) dobjára egy (r) láncz göngyölődik föl, mely (s) görgők között ve­zettetik s ezen láncz föladatát az ekeva­saknak a földből való kiemelése és a ge­rendely végének az előfogatra való fölhű­zása képezi. Ezen láncz a mondott czélból szabad végénél egy T-alakú kampóval bír, melyet (B) fülnek (c) gyűrűjébe akasztha­tunk be. Midőn az ekét hátra akarjuk húzatni, az előfogatot végéhez állítjuk, (r) láncznak említett kampóját (c) gyűrűbe akasztjuk és a tekerő hengert működésbe hozván, a láncz fölgöngyölődik (j) dobra, minek kö­vetkeztében a szántóvasak a talajból ki­emeltetnek, mely művelet közben az előfo­gat hátrafelé lendül mindaddig, míg csak (i) lábak a földet érik s így az egésznek támasztékot nyújtanak. A láncz fölgöngyölődése folytán egyszer­smind a gerendely az előfogat fölé emel­tetik, a (g) lapra jut és midőn (b) fül egy irányban fekszik (h) furattal, a fogantyús (p) csapot a föntebb előadott módon raj­tuk keresztül toljuk és elforgatjuk. Az előfogat és az eke vezetője ekkor föl­ülnek az ekén, illetőleg az előfogaton al­kalmazott ülésre, s az előbbi ismét visz­szavezettetik kiindulási pontjához, mégpe­dig pl. oly gyorsasággal, mely óránkénti 10 km. sebességnek felel meg, a mi töké­letesen elegendő, mivel tudvalevőleg az eke a szántás alkalmával ennél jóval csekélyebb sebességgel halad. Mivel az ekének visszafelé való húzatása gyorsabban történik, mint a működésben lévő eke mozgása, a gépész, midőn a mű­ködő eke a géphez ért, ennek dobjától a gőzhozzávezetést elzárja s ugyanakkor a másik dobhoz megnyitja, úgy hogy az ekék folytatólagosan és időveszteség nélkül mű­ködhetnek. A 7. ábra sematikus rajzban a működés módját mutatja be. Ha a találmánybeli gőzeke-berendezést összehasonlítjuk az eddigi gőzeke-berende­zésekkel, úgy azt találjuk, hogy a talál­mány tárgya sokkal előnyösebb, a mennyi­ben ez két csoport eke helyett csak egy csoport ekével dolgozik, míg ellenben ed­dig, eltekintve az egy géppel horgonyko­csik közbeiktatásával végzett és igen kom-I plikált szántási művelettől, áínbár az eke szükségképen itt is két csoport vassal bír, általában két gőzgép alkalmaztatott s ezek­nek a szántási műveleten kívül még arra is tetemes erőmennyiséget kellett szolgál­tatniok, hogy a holtsúly számbamenő má­sodik ekecsoportot is vontassák. Mivel a találmánybeli berendezésnél csakis

Next

/
Thumbnails
Contents