19412. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lenszáraknak mesterséges áztatására

- 2 mentesen el vau zárva, alúl kiürítő nyílással van ellátva. A nyalábokká egyesített és komprimált lenszárakat az egyes perforált (b) lemezekre rakjuk. A kompresszió a rostanyag minemű­ségére nem gyakorol káros hatást, sőt bizo­nyos kapillaritást idéz elő A száraz len sok vizet szorít ki helyéből és négyszeres súlyának megfelelő mennyi­ségű vizet szí föl. Az összeszorítás. követ­keztében a len által elfoglalandó térfogat 2/3 -dal redukálódik. Az (a) tartály szappanoldattal van meg­töltve, melyben a lenszáraknak minden 100 kgja után 8 kg. szappan van föloldva. Ezen 70—80° C. hőmérsékletű fürdőben a lenszárakat körülbelül két órán át áztatjuk. A fürdőből kivett lenszárakat hornyolt hengerek között vezetjük el azon czélból, hogy a kérget a rostokból elválasszuk és a folyadékot kisajtoljuk, melyet azután föl­fogunk. Hogy a lenrostokat ezután a rajtuk ta­padó szappantól megszabadítsuk, a szappan­oldatba egy savat, előnyösen sósavat öntünk, ós pedig harmincz liter vízzel hígított három liter sósavat a szappanoldat ezer literéhez. A szárakat már most ezen fürdőben 60° C. hőmérsékletnél körülbelül egy órán át áztatjuk. A helyett, hogy a szappanfürdőhöz a só­savat öntenők, az előbbit le is csapolhatjuk és egy újabbi hígított sósavból álló fürdőt alkalmazhatunk az áztatáshoz. A folyadékot ezután lecsapoljuk és a len­szárakat a rajtuk tapadó szappantól meg­szabadítjuk, még pedig azáltal, hogy azokat meleg vízzel leöblítjük és ez utóbbit lecsö­pögtetjiik. A tartályt ezután ki is üríthetjük és chlórtartalmú vízzel tölthetjük meg, mely 10 kg. chlórmész és 10 kg. szódának 1000 liter vízzel való keverékből állhat. A szárakat körülbelül három órán át áz­tatjuk ezen fürdőben, melynek hőmérséklete körülbelül 30» C. A chlórtartalmú fürdőt már most lefolyat­juk és az (a) tartályba erős vízsugárt fecskendezünk be, hogy a rostanyagot a chlórtól megszabadítsuk. Minthogy az (a) tartály a födél által tö­mítően elzárható, az imént említett kezelés után a fürdőt vákuumban elgőzölögtethet­jük. Eközben a fürdő mindinkább konczen­tráltabbá lesz, a pozdorja elbontatik és a gyantasav képződése megakadályoztatik. Mihelyt a lúg a kivant sűrűséggel bír és többé nem alkalmas arra, hogy a szabad levegőben oxydálódjék, akkor a lenszárakat kivesszük. Az elgőzölögtetés közben a szárak fölhal­mozódnak, s így a belül lévő szárak szára­dását megnehezítik. Ezen hátrány kiküszö­bölése czéljából a rostanyagot, a mint azt már föntebb említettük, két sima vagy hor­nyolt henger között vezetjük el. Eközben a pozdorja leválasztatik és a maradékot összegyűjtjük. A hengerekből kijövő szárak egy bordákkal ellátott dob által fölfelé és előre, egy másik, fölül elrendezett dob szárnyai felé dobatnak: ez utóbbi a lent ismét lefelé szállítja egy végnélküli szalagra. A két henger a pozdorját képlékeny álla­potra hozza; az alsó dob a rostanyagot hevesen megrázza, a fölső dob ezt a műve­letet folytatja és eközben erős légáramot idéz elő, mely a pozdorja elválasztását elő­segíti. Ha már most a rostanyagot egy erős víz­vagy gőzsugár hatásának vetjük alá, akkor az el nem bontott szappantól megszabadít­tatik, miáltal a savas fürdő nélkülözhetővé válik. A rostanyagot végre meg kell szárítani. Ezen czélra egy czentrifugát használunk, mely a répaczukor gyártásánál alkalmazott czentrifugákhoz hasonló Ezen czentrifugát 500 fordulatnyi sebességgel működtetjük, lehet azonban kisebb vagy nagyobb fordu­latszámmal dolgozni. A czentrifugát lent előbb egy szárító kam­rában szárítjuk és ezután a zúzógépbe viszsziik. A jelen eljárás szerint 1000 kg. lenszár mesterséges áztatásához 80 kg. szappanra és 30 liter sósavra van szükségünk. Ezen

Next

/
Thumbnails
Contents