19412. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lenszáraknak mesterséges áztatására
- 2 mentesen el vau zárva, alúl kiürítő nyílással van ellátva. A nyalábokká egyesített és komprimált lenszárakat az egyes perforált (b) lemezekre rakjuk. A kompresszió a rostanyag mineműségére nem gyakorol káros hatást, sőt bizonyos kapillaritást idéz elő A száraz len sok vizet szorít ki helyéből és négyszeres súlyának megfelelő mennyiségű vizet szí föl. Az összeszorítás. következtében a len által elfoglalandó térfogat 2/3 -dal redukálódik. Az (a) tartály szappanoldattal van megtöltve, melyben a lenszáraknak minden 100 kgja után 8 kg. szappan van föloldva. Ezen 70—80° C. hőmérsékletű fürdőben a lenszárakat körülbelül két órán át áztatjuk. A fürdőből kivett lenszárakat hornyolt hengerek között vezetjük el azon czélból, hogy a kérget a rostokból elválasszuk és a folyadékot kisajtoljuk, melyet azután fölfogunk. Hogy a lenrostokat ezután a rajtuk tapadó szappantól megszabadítsuk, a szappanoldatba egy savat, előnyösen sósavat öntünk, ós pedig harmincz liter vízzel hígított három liter sósavat a szappanoldat ezer literéhez. A szárakat már most ezen fürdőben 60° C. hőmérsékletnél körülbelül egy órán át áztatjuk. A helyett, hogy a szappanfürdőhöz a sósavat öntenők, az előbbit le is csapolhatjuk és egy újabbi hígított sósavból álló fürdőt alkalmazhatunk az áztatáshoz. A folyadékot ezután lecsapoljuk és a lenszárakat a rajtuk tapadó szappantól megszabadítjuk, még pedig azáltal, hogy azokat meleg vízzel leöblítjük és ez utóbbit lecsöpögtetjiik. A tartályt ezután ki is üríthetjük és chlórtartalmú vízzel tölthetjük meg, mely 10 kg. chlórmész és 10 kg. szódának 1000 liter vízzel való keverékből állhat. A szárakat körülbelül három órán át áztatjuk ezen fürdőben, melynek hőmérséklete körülbelül 30» C. A chlórtartalmú fürdőt már most lefolyatjuk és az (a) tartályba erős vízsugárt fecskendezünk be, hogy a rostanyagot a chlórtól megszabadítsuk. Minthogy az (a) tartály a födél által tömítően elzárható, az imént említett kezelés után a fürdőt vákuumban elgőzölögtethetjük. Eközben a fürdő mindinkább konczentráltabbá lesz, a pozdorja elbontatik és a gyantasav képződése megakadályoztatik. Mihelyt a lúg a kivant sűrűséggel bír és többé nem alkalmas arra, hogy a szabad levegőben oxydálódjék, akkor a lenszárakat kivesszük. Az elgőzölögtetés közben a szárak fölhalmozódnak, s így a belül lévő szárak száradását megnehezítik. Ezen hátrány kiküszöbölése czéljából a rostanyagot, a mint azt már föntebb említettük, két sima vagy hornyolt henger között vezetjük el. Eközben a pozdorja leválasztatik és a maradékot összegyűjtjük. A hengerekből kijövő szárak egy bordákkal ellátott dob által fölfelé és előre, egy másik, fölül elrendezett dob szárnyai felé dobatnak: ez utóbbi a lent ismét lefelé szállítja egy végnélküli szalagra. A két henger a pozdorját képlékeny állapotra hozza; az alsó dob a rostanyagot hevesen megrázza, a fölső dob ezt a műveletet folytatja és eközben erős légáramot idéz elő, mely a pozdorja elválasztását elősegíti. Ha már most a rostanyagot egy erős vízvagy gőzsugár hatásának vetjük alá, akkor az el nem bontott szappantól megszabadíttatik, miáltal a savas fürdő nélkülözhetővé válik. A rostanyagot végre meg kell szárítani. Ezen czélra egy czentrifugát használunk, mely a répaczukor gyártásánál alkalmazott czentrifugákhoz hasonló Ezen czentrifugát 500 fordulatnyi sebességgel működtetjük, lehet azonban kisebb vagy nagyobb fordulatszámmal dolgozni. A czentrifugát lent előbb egy szárító kamrában szárítjuk és ezután a zúzógépbe viszsziik. A jelen eljárás szerint 1000 kg. lenszár mesterséges áztatásához 80 kg. szappanra és 30 liter sósavra van szükségünk. Ezen
