19412. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lenszáraknak mesterséges áztatására

3 — eljárás segélyével sokkal jobb eredményt érünk el, mint a régibb pörkölési eljárások­kal, melyeknél minthogy az erjedés a hő­mérséklettől függ, a nyalábok közepében lévő szárak jobban bontatnak szét, mint a külsők, s így a pörkölés nagyon egyen­lőtlen. A jelen eljárás szerint igen egyenletes áztatást érünk el. A szárítás költségei az eddigi eljárásoké­hoz képest sokkal csekélyebbek. Az időjárás káros befolyásai ki vannak zárva és hulla­dék nem keletkezik. Az eljárást megszakí­tás nélkül, az egész éven át foganatosít­hatjuk. Ezen eljárás szerint a lignint és más a lenszárakban tartalmazott melléktermékeket is kiválaszthatjuk. A lenszár 18°/0 rostot és 19°/0 fát, azaz összesen csak 37% oldhatatlan alkatrészt tartalmaz. A fennmaradó 63% közül 48% a lignin; mely finom poralakú állapotban van jelen és két főrészből áll. melyek a rost­anyagot körülveszik és a kéregben foglal­tatnak. A lignin a vízben oldhatatlan, szóda jelen­létében azonban nagyrészt oldódik. A többi alkatrész suspandálva marad és lassanként leülepszik. Ez utóbbi alkatrészek sok nitro­gént, az előbbeniek ellenben sok szenet tar­talmaznak. A lignin ezenkívül czukrot (lico­lignoset) az aromás sorozat egy tagját is tartalmazza és hígított savak által czukorrá változtatható. A jelen eljárás szerint a lenből a rost­anyagot, a lignint és más anyagokat mint gummit, gyantát, zsírsavat, 5% szódát és a magvak fosztásánál visszamaradt magvak 2%-át nyerjük. Mint föntebb említettük, az első művelet abban áll, hogy a lenszárakat egy zárt tartályban két vagy három órán át egy 70° -80° C. hőmérsékletű szappanos fürdő hatásának vetjük alá, mely fürdő minden 100—100 kg. lenszár után 8 kg. szappant tartalmaz. A müvelet végén a fürdő a fönt­említett anyagokat tartalmazza, melyek a lenszárak súlyának 63%-át teszi ki; a rost­anyagot pedig födetlen állapotában kapjuk. Ha a folyadékot desztilláczióhoz akarjuk alkalmazni, akkor a fürdőnek 100Ü-1000 literjéhez 2 liter sósavat adunk ós azt má­sodszor is használjuk. Ezen második fürdőt legalább egy órán át 60° C. hőmérsékleten tartjuk meg. A szárak eltávolítása után a fürdőt czukorrá való átváltoztatás czéljából 100° C.-nál nagyobb hőmérsékletnek vet­jük alá. Ha a folyadékot be akarjuk párologtatni, akkor a második fürdőt a fönt leírt módon készítjük. Az elgőzölögtetésnek vakuumban lehető­leg alacsony hőmérsékletnél kell végbe mennie, hogy a gyanta oxydálását és a carbonatok elszappanosodását elkerüljük. A szabad levegőn melléktermék gyanát egy fekete anyagot kapunk, melyet korom vagy csontszén hozzáadásával ténta, fénymáz stb. előállítására használhatunk föl. Mésztartalmú víz alkalmazása lehetőleg kerülendő, minthogy ez a gyantasavszerű ve­gyületek képződését idézi elő ; ha azonban csakis ilyen víz áll rendelkezésre, akkor azt előbb desztilláljuk. A terméket csak addig sűrítjük, míg az puha tömeggé nem válik. Ha a bepárolog­tatást kelletén túl folytatjuk, akkor a sűrű­ség a kenőképesség rovására egy negyeddel csökken. Kedvező viszonyok között a nyert termék 60% ot tesz ki, azaz 600 kg-ot egy-egy tonna len után; a visszamaradó rész a nö­vényanyag, a nedvesség a szappan ma­radék stb. A hulladékok desztillálási czélokra nagyon értékesek. Az ezen eljárásnál nyert kenőanyag azon tulajdonsággal bír, hogy oleinnal, melyből csak keveset köt be, bensőleg összekevere­dik, miáltal a lenolaj hígítása lesz lehetővé téve. Ilyen olaj különösen szíjjak kenésére, a gyapjúk stb. olajozására alkalmas. A folyadéknak a kezelésnél 70° C. hő­mérsékletűnek kell lennie, a készülékeknek sohasem szabad kihűluiök és a lenszáraknak olyanoknak kell lenniök, hogy a vízből sú­lyuknak négyszeresét szíhassak magukba.

Next

/
Thumbnails
Contents