19270. lajstromszámú szabadalom • Önműködő mérleg tömegtermékek s hasonlók súlyának meghatározására

- 3 — szolgál, hogy az előírtnál kisebb terhelésű szállítókocsiknak a hídon való áttolása megakadályoztassák, lényegében tetszőleges, i ezen czélra alkalmazott emeltyűből áll, mely a híd által terheltetik meg. Ezen emeltyű a zárókarral vagy záróretesszel áll összeköttetésben és lefelé lengésében egy más zárószerkezet által mindaddig akadályoztatik, míg oly kocsit - viszünk a mérlegre, melynek megterhelése a legkisebb súlyt túlhaladja, ekkor a mérleg mozgásba jön és az utóbbi zárást föloldja. A (11) bak, melyen a (9) emeltyűnek (10) forgási éle nyugszik, (39) emeltyűn helyeztetik el s ez (40) tengely körül forog. Ezáltal a híd megterhelésének legnagyobb része (39) emeltyűre esik. Ezen (39) emeltyűn (41) ellensúly van s másik (42) vége a (43) tengelye körül forgatható két (44 45) karral bíró emeltyűvel kapcsolatos (43) tengelyre, továbbá egy (46) emeltyű is van erősítve, mely (47) rúd által (48) karokkal csuklós összeköttetésben áll. A (48) karok (49) tengelyre szilárdan vannak szerelve. A (2) síndarabok másik végén szintén két, (50) emeltyű van (51) tengelyen elhelyezve, mely (49) tengellyel (52, 53 és 54) emeltyűszerkezet által van összekötve. A (48) és (50) karok a hídra vezetendő kocsi kerekeinek útjában feküsznek, tehát a (2) sínek vonalában, úgy, hogy ha fölemelkednek, a kerekek talpa beléjük ütközik. Daczára annak, hogy a teher nagyobbrészt (39) emeltyűn nyugszik, ez nem lenghet lefelé, mert a vele összekötött (44) és (45) kétkarú emeltyű egy zár által van megtámasztva. Ezen zár (55, 56, 57) csuklós karból áll, melynek fölső (57) csuklója a mérleg állványzatával összekötött (58) karban van ágyazva, alsó (55) csuklója pedig (44, 45) emeltyűvel áll összeköttetésben. Egy a fölső csuklóval szilárd összeköttetésben lévő (59) kar, mely (60) támaszponton fekszik, a csuklós karnak minden jobb felé történő további elhajlását megakadályozza és egy szintén a fölső csuklóval szilárdan kapcsolt (61) kar alkalmas pillanatban (13) függesztőnek (62) nyúlványa által befolyásoltatik. Midőn az előírt legkisebb súlynál kisebb terhelésű kocsi kerül a hídra, a mérleg-i berendezés nem befolyásoltatik, az nyugalomban marad, mert a (48) zárókarpár fölfelé fordulván, megakadályozza, hogy ezen kocsi a hídról letolassék. Azonkívül ezen kocsi a számlálóműre sem gyakorol semmiféle befolyást. Ha ellenben a hídra olyan kocsit viszünk, melynek megterhelése nagyobb az előírt legkisebb súlynál, akkor a mérleg működésbe jön, a (13) függesztő lefelé mozdul, (62) kiugrása az (55, 56, 57) csuklóskar (61) karjára nyomul és a csuklóskar az ellenkező oldalon, a 2. ábrán pontozva föltüntetett állásba hajlik. A (45) emeltyűkar a liídmegterhelés befolyása alatt lefelé leng. a (48) záróemeltyűpárt lefelé húzza és ezáltal a két (50) emeltyűkar fölemelkedik. A (2) síndarabokon gördülő kocsit semmi sem akadályozza, hogy a (48) záróemeltyűpáron át a hídról letolassék, de lehetetlen a kocsinak a hídról legördülni, mivel az (öO) záróemeltyű-pár föl van emelve. Mivel a gyakorlatban a csuklóskar részben állandóan be van hajlítva, ennek elhajlításához oly csekély erő szükséges, hogy ez utóbbi által a mérleg nem befolyásoltatik. Ha pedig a térdcsukló be van hajolva, akkor a (39) emeltyű egészen és a mérlegtől teljesen függetlenül eszközli a (48 és 50) emeltyűkarok működését. Utóbbi föltétlenül szükséges, minthogy a mérlegnek tovább kell lengnie és még a legkisebb megterhelésen fölülemelkedő túlsúlyt is mutatnia. A kocsinak a hídról való eltávolítása után a mérleg ismét visszatér eredeti nyugalmi helyzetébe. A (41) ellensúly azonkívül a (39) emeltyűkart fölfelé nyomja és ezáltal a (44 és 45) emeltyűt és a (4(>) emeltyűt ismét eredeti helyzetébe hozza. E közben a két (50) zárókar lecsukódik, a két (48) zárókar pedig fölemelkedik. Az (55, 56 és 57) csuklóskar szintén kiegyenesedik és aztán egy (63) ellensúly hatása alatt az ellenkező jobb oldal felé nagyon kevéssé áthajlik s ezáltal a (44, 45 és 46) emeltyűrendszer ismét meg van támasztva Az ismét föl-